Alig két nap maradt már csak Szentestéig – ha még nem sikerült beszerezned a legmenőbb ajándékot, aggodalomra semmi ok: a Godot Galéria karácsonyi művészeti vására a Zsilipben egészen december 23-ig várja a kortárs képzőművészet kedvelőit és vásárlóit.
Akkor sem kell aggódnod, ha már nem sok minden maradt a pénztárcádban így év végére, a vásár sokat sejtető mottója ugyanis, hogy
Nem csak az a művészet, ami drága.
Az Újpesti rakparton helyezkedik el, egyelőre még félkész állapotban a majdan közösségi és kiállítótérként-, játszóházként valamint zsinagógaként is funkcionáló Zsilip. Ez a hely ad otthont a Young Generation Art Fair nevű kortárs művészeti vásárnak, ami immár másodjára igyekszik összehozni a pályájuk elején lévő képzőművészeket a kultúrát pártoló közönséggel.
A Godot Galéria november közepéig várta a 20 és 40 év közötti fiatal művészek jelentkezését, a kiválasztott művek december 5. és 23. között láthatóak és meg is vásárolhatóak a Zsilipben – a kezdeményezés fő mondanivalója ugyanis az, hogy a műalkotás bárkié és mindenkié lehet, hiszen nem attól jó egy mű, ha drága.
Küszöbön a karácsony és szívesen ajándékozna már a családtagoknak valami eredetibbet, mint a sál vagy a levendulás kézműves szappan? Vásároljon műalkotást! Persze nemcsak ez volt a főszervezők mondanivalója és szándéka az YG Art Fair vásár létrehozásával. Ahogy’ a december 5-ei megnyitón a Godot Galéria alapítója, Sáfár Zoltán is elmondta, a fiatal képzőművészeknek nehéz dolguk van, ha munkájukkal be akarnak mutatkozni a szélesebb közönség előtt – nem egyszerű bekerülni a művészvilág vérkeringésébe, főleg, ha az illető vidéki is, hisz’ a főváros határain kívül a művészeknek még nehezebb dolguk és kevesebb lehetőségük van az érvényesülésre és bemutatkozásra.
A kiállítást és vásárt több fordulós pályázat előzte meg, a 400 pályázó közül végül 102 művész alkotását lehet megtekinteni és akár haza is vinni.
A kiállítás maga többségében festményekből áll, elvétve feltűnik köztük pár szobor, nyomat és installáció is. Aki végig szeretne nézni és csodálni, valamint értelmezni mindent, minimum három napra elegendő elemózsiával kelljen útra: itt tényleg sok a látnivaló.
Az 1000 négyzetméteren elterülő Zsilip szinte minden használható falfelületét képek borítják.
Az ehhez hasonló kiállítások és vásárok remek alkalmat nyújtanak arra is, hogy képet kapjunk arról, milyen kérdések és gondolatok foglalkoztatják egy adott generáció alkotóit.
A Zsilipben kiállított művészek főképp a városi életből, a városban való létből merítettek inspirációt, képeiken a magány, elhagyatottság, elveszettség, túlhajszoltság és kiégés érzése elevenedik meg. Nem meglepő módon, az emberekhez és önmagukhoz fűződő viszonyt is többen választották témául.
A nagy dózisban adagolt művészetnek akad némi hátránya is: a nézelődő hamar eltelítődik és a befogadás nehézkessé válik egy idő után. Ez azonban egy kisebb probléma amellett, hogy a kiállítás kissé félkész benyomást kelt. A művek elrendezésénél megfigyelhető a tematikai vagy gondolati hasonlóság szerinti csoportokra bontás, a műalkotások felcímkézésére azonban sokkal kevesebb figyelmet fordítottak, az alkotó nevét és az alkotás címét csak sebtiben felvázolták golyóstollal egy papírfecnire. Bár lehet, hogy ez a szervezői koncepció része, hiszen egy vásáron járunk, ahol minden mozgásban van és jó esetben minden nap elkel valami, ami helyére újabb eladásra ítélt tárgy kerülhet.
A vásár szlogenjével – Nem csak az a művészet, ami drága – kapcsolatban is felmerülhetnek kérdések, merthogy a művészi érték nem pénzben mérendő, tehát nem igazán van létjogosultsága olyan kérdésnek, hogy csak a borsos árcédulával ellátott alkotás számít-e művészinek. Marketing szempontjából érthető és jól megválasztott ez a gondolat, az olcsó-áron-minőséget-és-egyedit ígérete tényleg sok reménybéli vásárlót elcsábíthat a kiállításra.
A szervezők az art fair alatt egyébként „a gerilla árazás” módszerét alkalmazzák, ez azt jelenti, hogy
a vásár ideje alatt kicsiben tükrözik azt a folyamatot, ahogy a művészek és alkotásaik folyamatosan emelkedő értékkel bekerülnek a művészeti vérkeringésbe. Ezért a művészek munkáinak első eladását követően az alkotások ára emelkedik és a képek ára elkezd közelíteni valós értékük felé.
Bevallom, nekem sem lenne egy rossz szavam sem, ha valaki bagóért hozzám vágná Ódor Bence István nemes egyszerűséggel csak 2 db adidas cipős tyúk címre keresztelt képét.
