A Facebookon mindenki irodalmár lett

Néhány éve már felkerült a netre egy fotó, amin Varró Dani verse miatt szörnyülködnek az emberek, most újra előkerült. A költő felesége válaszolt a felvetésekre.

Időnként tankönyvszerzőségben és irodalmi műveltségben is megcsillogtatjuk a hozzáértésünket. Varró Dani egy – ötödikes tankönyvben szereplő verse – már két éve is feltűnt a neten. Ebben a felháborodott hozzáértők arra hívják fel a figyelmet, hogy a költő arra biztatja a babákat, nyúljanak konnektorba, mert az jó móka, és ez megjelenhet egy tankönyvben!

[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Már elmebetegek is adhatnak ki verseket?[/perfectpullquote]

– teszik fel a kérdést például, de ez egy visszafogott véleménynek számít a tengernyi gyerekekért és magyar költészetért aggódó komment közül.

Az Öt jó játék kisbabáknak (pontosabban most már Hat jó játék kisbabáknak, mert bele került még egy versszak) fotója most újra pörög és újra hozzáértők tömkelege ír felháborodott kommenteket ezzel kapcsoltban. 2014-ben a költő felesége írt ironikus választ ezekre, (majd maga a költő is kifejtette, hogy nem akar kisbabákat eltenni láb alól), most a költőné újra billentyűt ragadott.

image 1

Azzal kezdi írását, hogy újra kedves, higgadt emberek és az ő erős érdeklődésük tapasztalható Dani egészségi állapota iránt, mások pedig elegánsan és méltóságukat megőrizve kívánnak neki és gyerekeinknek ismeretlenül is kellemes felvillanyozódást. Őket válasz nélkül ki is tiltotta a költő oldaláról – mint megjegyzi, saját érdekükben (lásd: a Feleségem ha felmegy a fészbúkra… című verset).

Varró Dani neje szerint igény mutatkozik rá, tehát egy ingyen magyarórát is szívesen tart. Leírja a vers keletkezésének, megjelenésének történetét (először egyébként 2011-ben jelent meg a Nők Lapjában).

Majd egyéb gondolatait szedi pontokba:

„- A konnektor természetesen két n-nel írandó, de itt a költő a licencia eszközét használja a rímhelyzet miatt (lásd még Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk)

– A vers kiválóan illusztrálja, hogy a költő és a lírai én két külön entitás. Itt a lírai én egy kisbaba, akinek nincs veszélyérzete.

A mű arra a helyzetre apellál, hogy az olvasó (aki a szülő, nem a baba) át tudja érezni a kisbaba vágyait, viszont felelős szülőként tudja, hogy ezek a vágyott dolgok a gyerekre veszélyt jelentenek. Ez a feszültség adja a humor forrását. (Ide vágó közmondás: a tiltott gyümölcs a legédesebb.)

– A kötet, amiben a vers megjelent, a totyogó korosztályt nevelő szülőknek íródott. Egyáltalán nem tanácsadó vagy útmutató, hanem kizárólag szórakoztató céllal jelent meg.

– A mű – ahogy egyik irodalmi mű – se igényli a közönség teljes körű tetszését, azaz magyarul lehet nem szeretni, el lehet lapozni, nem kötelező megvenni. De mi a helyzet a tankönyvekbe bekerülő irodalmi művekkel? Nos, mivel a pedagógusra van bízva, hogy a tananyagot mely versekkel, képekkel, novellákkal stb. szemlélteti, és mely részeket használja a tankönyvből (ami egy oktatási segédeszköz, nem pedig szent könyv), ezért könnyen kikerülhető ez a vers is.”

A szerk. ajánlása

Címlapról

A hónap legnépszerűbb cikkei

Top sztorik a rovatból