Élet és halál ceremóniái, válaszutak és rajtuk lévő zökkenők, az alkotás nehézsége. Áfra János Gérecz Attila-díjas költő legújabb verseskötete, a Rítus után nehezen találta a szavakat. Azonban jó jel, hogy mostanra “félálomban esténként és reggelente már nem csak a tennivalókkal vagyok elfoglalva, hanem olykor ritmusos, komplett sorkapcsolatok fogalmazódnak meg a fejemben.”
ContextUs: A Rítus születését megelőzően néhány hónapot tölthettél külföldön a második kötettel elnyert Horvát Péter Irodalmi Ösztöníjnak köszönhetően. Mennyiben segítették, esetleg hátráltatták az új élmények, az ismeretlen helyszín az írás folyamatát?
Sokat segített, a kötet anyagának jelentős része a Berlinben és Stuttgartban töltött hónapok alatt (2016 októberében és 2017 februárjában) készült el – kísérleteztem az automatikus írással, sok időt töltöttem az egyes szövegek megszerkesztésével, összehangolásával, valamint a kötetszerkezet kidolgozásával. Életemben először tényleg az volt a fő feladatom, hogy írjak. Mivel nem kérte számon rajtam senki, kényszeríteni sem kellett magam, így könnyebb volt haladni. Új kapcsolatok kialakításában is roppant eredményes volt az út. Sok irodalmi estre és kiállításra jutottam el, megismerkedtem nyugat-európai és kint élő, magyar alkotókkal.
Az Alföld 2017/5-ös számában egy útirajzom is megjelent a berlini élményekről. A személyes találkozások közül a Brückner Jánossal való megismerkedést emelném ki. Ő épp akkor kezdte meg tanulmányait Art in Context szakon a Universität der Künste Berlinen – a vele töltött idő különösen inspiráló volt a Rítusra nézve. Elindult egy közös gondolkodás arról, hogy a tervezett könyv – képek és szövegek egymásba ágyazódására építő – vizuális költészeti formát kapjon.
A kiadói szempontok végül felülírták ezt a tervet, ám nem mondtunk le arról, hogy a jövőben dolgozzunk ilyesmin kísérleti jelleggel.
Az élet ráadásul úgy hozta, hogy pár hónappal később épp akkor vettem részt Rómában a L’Europa in versi (Európa versekben) költészeti esten, amikor ő is kint volt ösztöndíjjal, úgyhogy meglátogattuk közösen a Porta Alchemicát.
Hétköznapi szertartásaink – Tudósítás Áfra János kötetbemutatójáról
A legjobb, ha ebben a bizonyos könyvesboltban nem csak a könyvek lapjain történik valami, hanem például egy új kötet kapcsán hétköznapi rítusokról, tánc és vers kapcsolatáról beszélgetünk. Ez történt néhány napja az Írók Boltjában Áfra János Rítus című kötetének bemutatóján.
ContextUs: A kötet címe lehengerlően pontosan összefoglalja a versek jellegét és témáját. Melyik született előbb? A versek a cím köré rendeződtek, vagy éppen a cím ihlette a választást?
A témát sem határoztam meg előre, a kötetcímen is csak a versek alapján kezdtem el gondolkodni, mikor már kvázi összeállt az anyag. Eredetileg más lett volna a cím, egy szókapcsolat, amiből végül az egyszerűség jegyében elhagytam az „alkalmi” jelzőt és a többesszámot. Így maradt a Rítus.
ContextUs: Sok rituálé leírásával találkozhatunk a versekben. Mindegyik a néphagyományon alapul, vagy esetleg akadnak közöttük kitalált rítusok is?
Nem egy konkrét közösséggel foglalkozó kulturális antropológiai vagy etnográfiai kutatás eredménye a könyv, még csak nem is egy homogén szövegegyüttes átirata. Meglévő rítusok másolása helyett többnyire inkább egy szinkretista szemléletű szövegvilág megképzése volt a cél a működni hagyott olvasmány- és élményanyagok alapján. Még ha lehet is találni konkrét szövegelőzményeket, igyekeztem inkább a közös többszörösre figyelni.
Azok az események (születés, párválasztás, otthonteremtés, gyász) és szimbólumok (kör, labirintus, amulett, tűz) foglalkoztattak, amelyek a legkülönbözőbb kultúrkörök közös metszetébe esnek. Emellett próbáltam olyan – a mágikus nyelvhasználatot jellemző – megoldásokat játékba hozni, amelyek poétikai szempontból is érdekesek.
ContextUs: Az előző két köteteddel ellentétben ebben egy egészen személytelen szerepből szólsz az olvasóhoz. Mi indukálta ezt a változást?
Maga a téma hívta elő azt a fajta beavató beszédet, ami a Rítusban működik. A korábbi könyvekben tárgyalt problémákra, traumatikus élményekre – halálesetekre, betegségekre, családi és párkapcsolati nehézségekre – az új szövegek egyfajta megoldási stratégiát kínálnak. A feloldás ígéretét egy átfogóbb nézőpont képes hitelesíteni, a beszélő ezért egy magasabb tudás birtokosaként tűnik fel.
ContextUs: Ahogyan a cikluszáró versek címei mutatják, a Rítust a négy fő természeti elemnek megfelelően tagoltad. A szakaszok címei azonban nem tükrözik ezt a rendszert. Mi célt szolgál ez a két eltérő felosztás?
Míg a cikluscímek az évszakok egymásba áramlását érzékeltetik, addig a cikluszáró szövegek a négy alapelem felől közelítenek a természeti összefüggésekhez.
A két szint közt van egy dinamikus viszony, itt az évszakokhoz kapcsolódnak az elemek. Sőt, maga a kötet egésze az egyéni élet szakaszain vezet végig.
A különféle szintek a valóságban is átfedésben vannak, egymásba ágyazódnak, kölcsönösen viszonyítási pontokat teremtenek.
ContextUs: Miért döntöttél úgy, hogy a kötetben minden szakaszt egy klasszikus formájú vers zárja?
Az ütemhangsúlyos verselés a magyar nyelv sajátságaiból adódik, de az ezeréves mágikus szövegek is ennek jellemvonásait hordozhatták magukon, épp ezért talán így hitelesebben idézhető meg a varázsigék rigmusszerűsége is. A cikluszáró szövegek elsősorban a természeti erők munkálkodását ragadják meg, azt, ahogy ezek együttese megteremti az élet ritmusát.
ContextUs: Hogyan ismerkedtél meg a kötet végén említett társművészeti inspirációkkal?
Már a Két akarat végén is közreadtam egy hasonló listát. Számomra magától értetődő, hogy nem csak az irodalomra figyelek, sokáig eleve képzőművészeti pályára készültem, s kritikákat ma is rendszeresen írok kiállításokról. A zene, a film, a színház, a tánc is érdekel, le tud nyűgözni. De nem csak inspirációs forrásként, önérvényű, s a kölcsönhatásokra mégis lehetőséget kínáló kifejezésformaként foglalkoztat valamennyi.
Áfra János
“Áfra János plasztikus szövegei és Szegedi-Varga Zsuzsanna elidegene… dett, apokaliptikus tájról „beszélő” képei együttesen utalnak az ember ember mivoltának fokozatos, koncentrikus körökben, ismétlődésszerű lökésekben történő felszámolódására…” – Gyürky Katalinnak a Termékeny félreértés / Productive Misreadings című kötetünkről írt kritikája a legfrissebb Új Forrás ban olvasható
A Rítus debreceni bemutatóján például Gergye Krisztián és Gyöngy Dániel táncművészekkel egy irodalmi performanszot adtunk elő, a szegedi bemutatón pedig Lázár Domokos zenei közreműködése segített közelebb hozni az emberekhez a verseket. A rítusok eredendően építettek az érzékelésnek és alkotásnak a komplexitására, teremtő erejére, sőt, a mágikus cselekvések ősi formáira – mai szemmel, kissé anakronisztikusan – akár összművészeti produkciókként is tekinthetünk.
ContextUs: Hiszel esetleg a rítusok erejében, ami túlmutat a néphagyományokba vetett hiten?
A „rítus” a szanszkrit „ríta” szóból eredeztethető, ami annyit jelent, hogy „előírt rend”. A szervezett, átgondolt cselekvési aktusok visszatérő jellege, helyzetekhez kapcsoltsága már magában is komoly hatóerővel bír, legyen szó akár közösségben végzett, akár az örökölt minták szerint vagy azoktól eltérően megvalósított magánrítusokról. Ennek a hatékonyságnak megvannak a szociálpszichológiai összefüggései is persze, de a törvényszerűségek alapján működő természettel való elemi összetartozás is kifejeződik bennük.
ContextUs: Van rá esély, hogy az elkövetkező kötetekben is visszatér majd ez a szakrális, elidegenített én-hang, vagy megmarad a Rítus sajátosságának?
Nem hiszem, hogy dominánssá válna, de valamiképp biztos visszaköszön majd. Mióta elkészült a Rítus kézirata – körülbelül egy éve –, gyakorlatilag nem írtam verset.
Az elmúlt tíz évben nem volt ilyen hosszú, csendes időszakom, érzek is emiatt egy gátat, amit át kell törni a folytatáshoz.
Az jó jel, hogy félálomban esténként és reggelente már nem csak a tennivalókkal vagyok elfoglalva, hanem olykor ritmusos, komplett sorkapcsolatok fogalmazódnak meg a fejemben, amiket aztán persze rendre elfelejtek, de legalább elhitetik velem, hogy valami készül.
ContextUs: Ha jól tudom, nemrégiben írtál egy mesedrámát, amit be is mutattak Debrecenben. Számíthat még a közönség tőled a jövőben drámai, netán epikai írásokra, vagy egyelőre lehorgonyozol a líránál?
Van újabb drámaötletem, és a regényírás is foglalkoztat, de amíg mindez csak terv, inkább nem bocsátkozom részletekbe, először is jó lenne visszabillenni a megszokott kerékvágásba, ami havi egy-két verset jelent egyébként. Az Ibolya Utcai Általános Iskola drámásai által színre vitt és náluk bemutatott Tálti és a Világfa a Kölcsey Központban lesz látható legközelebb május 27-én 17 órától, gyereknap alkalmából.
CV
Áfra János jelenleg Debrecenben élő költő, műkritikus. Eddig három könyve jelent meg, mindegyik elsöprő sikerrel: Glaukóma (2012), Két Akarat (2015), Rítus (2017). Versei és fordításai folyamatosan jelennek meg. Először a Makói Medáliák díjat nyerte el 2013-ban, 2016-ban pedig a Sziveri János-díjat, valamint a Látó-díjat ítélték neki. A szépirodalmi szövegek alkotásán kívül aktívan részt vesz a hazai irodalmi életben. A Magyar Irodalom- és Kultúrtudományi Intézet egyik óraadó tanára, KULTer.hu alapító főszerkesztője, az Alföld szépirodalmi rovatának szerkesztője, továbbá a József Attila Kör, a Szépírók Társasága és a Kertész László Hajdúsági Irodalmi Kör megbecsült tagja.
