Ettől a filmtől nem leszel Stockholm-szindrómás

Amikor Hollywood legutóbb skandináv krimiadaptációt (Hóember) készített, az nem sok jót hagyott maga után. A mostani próbálkozás sem lett egy veretes darab, azonban a Hóembernél mindenképpen jobban működött az Ami nem öl meg (The Girl in the Spider’s Web).

Félhivatalos folytatás

A történet szerint Lisbeth Salandert (Claire Foy) megbízzák egy szigorúan titkos kémprogram megszerzésével, amelyet az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökségtől kell megszereznie. Ahogy az lenni szokott, az ügy nem ilyen egyszerű, hiszen Lisbeth-től a feladat teljesítése után ellopják az alkalmazást, majd azonnal üldözni kezdik minden irányból. Az Ami nem öl meg című regény nem hivatalos folytatása a világsikerű, Stieg Larsson által írt Millennium-trilógiának. Az azóta elhunyt író megkezdett művét David Lagercrantz fejezte be, aki hű próbált maradni Larsson stílusához. A regényt nem olvastam, viszont az adaptáció elég felemásra sikerült.

Hóember: Elolvadt krimi, Os(z)lóban a hóember – Kritika / ContextUs

Egy regényből készült film esetében soha nem azt kell nézni, hogy mennyiben felel meg az adaptáció az adaptált könyvnek, képregénynek stb., hanem, hogy hangulatában képes-e megidézni azt, és önmagában alkot-e egy koherens történetet. A esetében olyan markáns, semmivel össze nem téveszthető skandináv krimit kellett 119 percben elmesélni, amelyből óhatatlanul le kellett csípni a sztoriból, és egy jól fogyasztható, a hollywoodi történetmesélés szabályainak megfelelő alkotást létrehozni.

Nem fojtogat eléggé

A fentebb ismertetett cselekményből is jól kivehető, hogy ez nem egy szokványos skandináv krimi. A rendező, Fede Alvarez (Vaksötét) elhagyja a jól ismert elemeket, helyette sokkal inkább az akcióra helyezi a hangsúlyt, ezáltal egy hollywoodira fazonírozott, egyszerű, ennek ellenére élvezhető kémthrillert kapunk.

A film vizualitása megpróbálja megidézni a skandináv regényekre, filmekre jellemző nyomasztó hangulatot, azonban az nem igazán tud kialakulni, hiszen ahhoz túl gyors tempóban halad előre a cselekmény.

Néhány beállításra és gesztusra futja a fojtogató légkör létrehozása (Lisbeth szép füstkarikákat tud fújni és stílusosan ülni bármilyen ablakban), de alapvetően ezek inkább csak gyenge próbálkozások. Pedig a rendező már a Vaksötétben is együtt dolgozott operatőrével, Pedro Luque-val, aki itt sem végzett rossz munkát, csak éppen olyan lett a vizualitás is, mint maga a film: színtelen-szagtalan. Hiába játszódik Stockholmban a történet, szerepét bármelyik amerikai várossal lehetett volna helyettesíteni.

tumblr p9ym7vnw0f1x0bvwko1 500 1
Jelenet a filmből / Forrás: Tumblr.com

 

Emellett a cselekmény igen gyenge lábakon áll. A sablonos, B-filmekre emlékeztető alaphelyzet miatt szinte mindent előre ki tud számítani az egyszeri néző is. Ebből kifolyólag pedig nem igazán tudunk izgulni Lisbeth-ért, aki bármilyen helyzetből könnyedén kivágja magát. A forgatókönyv tehát inkább klasszikus sémákkal dolgozik, azonban azt sem igazán sikerül különlegesen tálalnia, hiába írta azt maga a rendező, illetve a Tabu című sorozat forgatókönyvéért felelős Steven Knight.

De ki ez a Lisbeth Salander „ügynök”?

Lisbeth Salander karakterét az előző filmekből egy rendkívül különc, nehezen megközelíthető sebzett vadként ismertük meg. Az Ami nem öl meg főhősnője azonban csak annyiban emlékeztet a korábbira, hogy tetoválásai vannak.

tumblr p9zvugLTL91up42jgo1 540
Jelenet a filmből / Forrás: Punch Drunk Critics

 

Fede Alvarez alkotásában Lisbeth – nyilván a történet miatt is – egy profi ügynök benyomását kelti, aki a technológia segítségével mindent megold. Emberi oldalát, motivációit felszínesen, egy amúgy is előre kitalálható erőltetett szállal próbálják meg felmutatni, azonban ez egyértelműen kevés.

Pozitívum: Claire Foy

Eközben a többi karakterből még kevesebbet kapunk. A korábbi filmekből megismert, Lisbeth-tel együtt dolgozó újságíró, Mikael Blomkvist (Sverrir Gudnason) fájóan kevés játékpercet kap, szerepe lényegében elhanyagolható.

A fekete amerikai ügynök (Lakeith Stanfield) karaktere pedig olyan, mintha csak a hollywoodi szalagsorról leakasztottak volna egy sablon ügynök figurát.

A film pozitívumai közé sorolható a Lisbeth-et alakító Claire Foy játéka, aki képes valamit átadni a karakter vadságából. Azonban ebből az alulírt szerepből ő sem tudott csodát tenni. Tehetsége komolyabb és jobb szerepekért kiált, amelyet azért észrevettek Hollywoodban, hiszen ebben az évben már nyújtott egy remek alakítást Az első ember című filmben.


Ez is érdekelhet

Top sztorik a rovatból