Amikor Hollywood legutóbb skandináv krimiadaptációt (Hóember) készített, az nem sok jót hagyott maga után. A mostani próbálkozás sem lett egy veretes darab, azonban a Hóembernél mindenképpen jobban működött az Ami nem öl meg (The Girl in the Spider’s Web).

Félhivatalos folytatás

A történet szerint Lisbeth Salandert (Claire Foy) megbízzák egy szigorúan titkos kémprogram megszerzésével, amelyet az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökségtől kell megszereznie. Ahogy az lenni szokott, az ügy nem ilyen egyszerű, hiszen Lisbeth-től a feladat teljesítése után ellopják az alkalmazást, majd azonnal üldözni kezdik minden irányból. Az Ami nem öl meg című regény nem hivatalos folytatása a világsikerű, Stieg Larsson által írt Millennium-trilógiának. Az azóta elhunyt író megkezdett művét David Lagercrantz fejezte be, aki hű próbált maradni Larsson stílusához. A regényt nem olvastam, viszont az adaptáció elég felemásra sikerült.

Hóember: Elolvadt krimi, Os(z)lóban a hóember – Kritika / ContextUs

Egy regényből készült film esetében soha nem azt kell nézni, hogy mennyiben felel meg az adaptáció az adaptált könyvnek, képregénynek stb., hanem, hogy hangulatában képes-e megidézni azt, és önmagában alkot-e egy koherens történetet. A esetében olyan markáns, semmivel össze nem téveszthető skandináv krimit kellett 119 percben elmesélni, amelyből óhatatlanul le kellett csípni a sztoriból, és egy jól fogyasztható, a hollywoodi történetmesélés szabályainak megfelelő alkotást létrehozni.

Nem fojtogat eléggé

A fentebb ismertetett cselekményből is jól kivehető, hogy ez nem egy szokványos skandináv krimi. A rendező, Fede Alvarez (Vaksötét) elhagyja a jól ismert elemeket, helyette sokkal inkább az akcióra helyezi a hangsúlyt, ezáltal egy hollywoodira fazonírozott, egyszerű, ennek ellenére élvezhető kémthrillert kapunk.

A film vizualitása megpróbálja megidézni a skandináv regényekre, filmekre jellemző nyomasztó hangulatot, azonban az nem igazán tud kialakulni, hiszen ahhoz túl gyors tempóban halad előre a cselekmény.

Néhány beállításra és gesztusra futja a fojtogató légkör létrehozása (Lisbeth szép füstkarikákat tud fújni és stílusosan ülni bármilyen ablakban), de alapvetően ezek inkább csak gyenge próbálkozások. Pedig a rendező már a Vaksötétben is együtt dolgozott operatőrével, Pedro Luque-val, aki itt sem végzett rossz munkát, csak éppen olyan lett a vizualitás is, mint maga a film: színtelen-szagtalan. Hiába játszódik Stockholmban a történet, szerepét bármelyik amerikai várossal lehetett volna helyettesíteni.

Tumblr P9Ym7Vnw0F1X0Bvwko1 500 1
Jelenet A Filmből / Forrás: Tumblr.com

 

Emellett a cselekmény igen gyenge lábakon áll. A sablonos, B-filmekre emlékeztető alaphelyzet miatt szinte mindent előre ki tud számítani az egyszeri néző is. Ebből kifolyólag pedig nem igazán tudunk izgulni Lisbeth-ért, aki bármilyen helyzetből könnyedén kivágja magát. A forgatókönyv tehát inkább klasszikus sémákkal dolgozik, azonban azt sem igazán sikerül különlegesen tálalnia, hiába írta azt maga a rendező, illetve a Tabu című sorozat forgatókönyvéért felelős Steven Knight.

De ki ez a Lisbeth Salander „ügynök”?

Lisbeth Salander karakterét az előző filmekből egy rendkívül különc, nehezen megközelíthető sebzett vadként ismertük meg. Az Ami nem öl meg főhősnője azonban csak annyiban emlékeztet a korábbira, hogy tetoválásai vannak.

Tumblr P9Zvugltl91Up42Jgo1 540
Jelenet A Filmből / Forrás: Punch Drunk Critics

 

Fede Alvarez alkotásában Lisbeth – nyilván a történet miatt is – egy profi ügynök benyomását kelti, aki a technológia segítségével mindent megold. Emberi oldalát, motivációit felszínesen, egy amúgy is előre kitalálható erőltetett szállal próbálják meg felmutatni, azonban ez egyértelműen kevés.

Pozitívum: Claire Foy

Eközben a többi karakterből még kevesebbet kapunk. A korábbi filmekből megismert, Lisbeth-tel együtt dolgozó újságíró, Mikael Blomkvist (Sverrir Gudnason) fájóan kevés játékpercet kap, szerepe lényegében elhanyagolható.

A fekete amerikai ügynök (Lakeith Stanfield) karaktere pedig olyan, mintha csak a hollywoodi szalagsorról leakasztottak volna egy sablon ügynök figurát.

A film pozitívumai közé sorolható a Lisbeth-et alakító Claire Foy játéka, aki képes valamit átadni a karakter vadságából. Azonban ebből az alulírt szerepből ő sem tudott csodát tenni. Tehetsége komolyabb és jobb szerepekért kiált, amelyet azért észrevettek Hollywoodban, hiszen ebben az évben már nyújtott egy remek alakítást Az első ember című filmben.

Top sztorik a rovatból

Nincs több cikk

Ez is érdekelhet