Hirdetés

Antonia Vai a hazai zenei színtér egy igazi színessége. Mélyreható, lírai szövegeivel mintha élettörténeteket énekelne nekünk, kifinomult zenei aláfestéssel, érzelmes tartalmakkal olyan emberként, aki igazán sokat látott a világból. Vakmerően gyűjti az élményeket és tapasztalatokat, hogy belőlük inspirálódva dalba csomagolva ajándékozza meg a hallgatóságát. A Svédországban született énekesnő művészi közegbe érkezett a világra, melynek a mai napig hálás. Ösztönösen, erőlködés nélkül alkot. Nyitott és őszinte attitűdje elbűvölő előadóművésszé avanzsálta. Legújabb lemezéről, a Ritualról, a dalokkal való viszonyáról, terveiről kérdeztük.

ContextUs: Akár a Ritualt, akár a régebbi albumaidat szemlézzük, azt érezhetjük, hogy eléggé személyes vibráció övezi körül. Sőt, erős, saját tapasztalatokon alapszanak a szövegek. Elmondásod szerint a teljes megnyílást megelőző félelmen az segített át, hogy a művészetben mindent szabad. Mégis, mennyire fontos neked, hogy a hallgatóság megértse a szövegeidet?  

A szöveg nagyon személyes és fontos nekem, ugyanakkor nem várhatom, hogy másoknak is az legyen. Tudod, ha írok, a kifejezőeszközeim a szavak, de ahogy megíródott és kiadásra került, már mindenki szabadon döntheti el, hogyan értelmezi, mit kezd vele. Vannak emberek, akiknek jó érzékük van a szövegekhez, így megértik, és én nagyon hálás vagyok ezért. De sokan valami mást élveznek a zenémben, nem igazán érdekli őket a szöveg, vagy épp nem értenek angolul. Nem vagyok megmondója annak, hogy akik hallgatják a zenémet, mit érezzenek. Bármi, amit ad nekik a zeném, nem az én irányításom alatt áll.

ContextUs: Említetted, hogy nem szereted a „spirituális” kifejezést. Mit jelent számodra ez a szó?

Szerintem a “spirituális” egy nagyon fontos szó, szeretem és használom is. Viszont gyakran rosszkor alkalmazzák, úgy érzem, talán lealázóan is. Például ha van egy turbán a fejemen, azt hiszik az emberek, hogy biztos minden nap szívok, meditálok és “spiri” dolgokat csinálok. (nevet) Talán ez az, amire reagáltam valamikor.

Sokkal mélyebb dolog a spiritualitás, mint az,  hogy ki hogy festi az arcát vagy hordja a haját. Az csak divat.

Ha rasztád van, nem jelenti azt, hogy füvet szívsz. Bohéman öltözködni bármit jelenthet. Nagyon sokszor ez csak egy trend, és nincs összefüggésben a spiritualitással.

/ Fotó: Antonia Vai hivatalos Facebook-oldala

ContextUs: Az utazásaid során történtek inspirálóan hatnak rád. Mik azok még, amikből szeretsz ihletet meríteni? 

Nekem a zenélés meg az utazás kéz a kézben jár, valahogy így lett az utolsó időben, mindig összekötöm a kettőt. Emellett inspirálnak az emberek, akikkel találkozok. Amikor megismerhetek más kultúrákat. Olyan emberek, akik nyitott szívvel állnak az élethez. A szeretet, a barátom, a barátaim, a családom: emberek, akik harcolnak azért, amiben hisznek. A nonkonformisták, és azok, akik felszólalnak. Jókat főzni, új ételeket kipróbálni, megnézni egy jó filmet, cuki állatokat simogatni. Sok dolog inspirál. (nevet)

ContextUs: A már említett Ritual albumodon a The Witch került fel utoljára. Úgy tudom, ez az egyik kedvenced.

Volt egy személyes mélypontom, egy szakítás a lemezprodukció folyamata közben, és ezzel együtt a The Witch csak kitört belőlem, nem volt betervezve. Bezárkóztam egy szobába, megírtam és rögtön tudtam, hogy ezt muszáj a lemezre raknom.

Ez a dal egy belső paradoxon, és amikor ezt megértettem, nagyon sok minden értelmet nyert! A belső erőm az, amiből meríthetek, és ugyanakkor ez tesz rendkívül sebezhetővé is.

Szóval az a belső erő meg varázslat, ami katasztrófákat vonz az életünkbe, pontosan ugyanaz a belső varázslat, ami élve hoz ki minket belőlük. Erről szól a Witch.

ContextUs: A Love song for an ex a te psycho bitch számod a te megfogalmazásod szerint. Érdekes, hogy a The Witch-csel került egy albumra a két teljesen különböző korszakodból született szám. Hogyan tekintesz vissza a régebbi alkotásaidra?

Van olyan dal, ami olyan érzés mintha tegnap írtam volna. Valahogy mindig aktuális marad, és mindig el tudok merülni az érzésben, amiből született. A Love song for an ex egy ilyen kedvencem. Mindig lesz egy kis psycho bitch alteregóm, akit bármikor ki tudok csalni magamból. (mosolyog)

Antonia Vai – Love Song For An Ex

Song was written/played/recorded/produced by Antonia Vai. Video was shot with an iPhone during a restless morning.

ContextUs: Az Intronak és az album végét jelentő Secret Life-nak is a hold motívum adja a központi magját. Kultúrtörténeti kontextusban jelentős a Hold, hiszen az őskor és az ókor vallásaiban is istennek tekintették. Te is egyfajta transzcendens erőként gondolsz rá? Az említett két dal motívumrendszere miatt keretes szerkezet jellemző a Ritualra. Szereted a tudatos építkezést a zenei és mindennapi életedben egyaránt? 

Nekem a Hold nagyon sok formában jelenik meg a szövegeimben, nagyon sok különböző dolgot szimbolizálhat, tükörként használom. Például a lemezen is két formában érhető tetten: az Introban a Hold egy nő, aki felveszi a piros ruháját, lejön a Földre hogy megigyon valamit és jól érezze magát. Az utolsó számban az albumon a Hold egy férfi, akivel párbeszédet alkotok, és figyeli minden lépésemet. Ebben a dalban a Hold az egyetlen, aki igazán ismer engem, és látja minden titkomat az égből.

ContextUs: Nem csak a Holdról, de a női jogokról, büszkeségről is énekelsz dalaidban. Nem nehéz egy olyan országban kiállni a nemed mellett, ahol sárba tiporja a jelenlegi rezsim a nők jogait? 

De, sokszor nehéz, de minél nehezebb, annál fontosabb! Sokszor ütközök ellenállásba, és ez frusztrál. Tudod, én igazán hiszem, hogy a női jogok kérdésének és egyáltalán az egyenlőségnek alapvetőnek kéne lennie, és ez mindenkire vonatkozik. Ez nem egy radikális vélemény, de sokszor ez az egyszerű hit önmagában már radikális.

ContextUs: Édesanyád egy bántalmazott nőket segítő anyaotthonban dolgozik szociális munkásként. Az elmúlt hónapokban végigsöpör a világon a #metoo kampány. Te hogyan álltál ki a zenéid mellett azokért a nőkért, akiket ért abúzus?

Éppen Vietnámban voltam, amikor elindult a #metoo kampány, és ott ültem a pálmafák alatt, közben meg csak olvastam és olvastam a posztokat, a cikkeket. Felzaklatott, néha sírtam. Minél többet olvastam, annál rosszabbul voltam. Nagyon sok emlék előjött. Tudtam, hogy nem fogok csendben maradni. De valahogy meg kellet fogalmaznom, hogy mit akarok mondani, mert ezer gondolat pörgött a fejemben. Sok félelem is.

Ki fog mellettem állni? Ki fog komolyan venni? Miközben büszke voltam a mozgalomra, büszke voltam mindenkire, aki mert erről mesélni.

Közben mérges voltam azokra, akik csendben maradtak, akik ignorálták vagy viccet csináltak az egészből. Ez csak egy kis lépés volt, annyi minden van még, amit tennünk kellene…

/ Fotó: sinco

ContextUs: A VII. kerületben szervezett sétákat is tartasz turistáknak, ahol többek között street artról és politikáról is beszélsz nekik. Amikor a politika kerül terítékre, mit adsz át nekik?

Ezt csak az első két évben csináltam, amikor Budapestre jöttem.

De amúgy meséltem arról, hogy itt hogyan működnek a dolgok, korrupt sztorik, amik itt mindennaposak, sok turistának nagyon sokkoló! Nehéz nekik elhinni, hogy ez megtörténhet valahol.

Sok turistát jobban érdekelt, hogy igazából mi zajlik Magyarországon, mint hogy milyen évben építették a Mátyás Templomot.

ContextUs: Érezhető, hogy nem beszéled tökéletesen a magyar nyelvet. Nem szokták kérdezni ennek okát a turisták? 

A túrákat angol nyelven vezettem. Viszont sokszor észreveszik, hogy nincs magyar akcentusom, amikor angolul beszélek, arra gyakran rá szoktak kérdezni.

ContextUs: Egyszer a közönségednek is magyarázkodtál az akcentusod miatt: „Nem vagyok hülye.” Mi volt az eset kontextusa? 

Nem is tudom. (nevet) Valószínűleg próbáltam valamit elmagyarázni két dal között, és furcsán jött ki, mert nem beszélem a nyelvet elég jól… Nagyon idegesítő tud lenni, mert angolul vagy svédül nagyon jól ki tudom fejezni magam! De magyarul sokszor pontatlan, így biztosra kell mennem, hogy értik, amit mondok. Néha reflexből kijön belőlem ez a mondat: „Nem hülye vagyok, csak nem itt nőttem fel.”

ContextUs: Poetic soul az egyik műfaj, amit meghatároztál a zenei munkásságodnak, és érezhető a szövegközpontúság is dalaidban. Úgy érzed, angol nyelven át tudod adni azt, ami benned van és meg akarod ismertetni a rajongóiddal, közvetíteni szeretnéd feléjük? 

Az angol és a svéd nyelv állnak hozzám a legközelebb, ha ki akarom fejezni magamat. De mióta Budapesten lakom, egyre gyakrabban magyarul is természetesen jön.

ContextUs: Elképzelhető, hogy a jövőben magyar nyelven is hallgathatjuk dalaidat?

Abszolút elképzelhető… Nem fogom erőltetni, hogy írjak magyarul, amíg nem jön természetesen. De ha hirtelen kifakad belőlem egy dal magyar szöveggel, akkor nem fogom visszafogni.

Antonia Vai – Elviszi a szél (Kistehén cover)

Már annyian mondtátok hogy kéne énekelnem magyarul, hogy gondoltam kipróbálom… I gotta confess, these are deep waters for me. Terrifying, challenging and a lot of fun. Ez a dal eredetileg franciául van, Noir Desir csinálta és már sok éve imádom. Aztán Pestre költöztem és megtudtam hogy Kistehén csinált egy magyar feldolgozást.

Édesapád költő, és Stockholmban évtizedekig szervezte a slam poetry mozgalmat. Látott el tanácsokkal a dalszövegeket illetően? Mit tanultál tőle?ContextUs:  

Konkrét tanácsot sosem adott, de mindig meghallgatott és támogatta azt, amit csinálok.

Azt gondolom, hogy meghatározott, hogy egész életemben költőkkel voltam körülvéve. Amikor tinédzser voltam, nekem a svéd slam költők olyanok voltak, mint a legnagyobb rock sztárok!

Az apám hatással volt az írásaimra, de nem tudom elmagyarázni, hogy hogyan. A szavaimban valahol érezhető az ő költészete is. De nehéz lenne erre pontosan rámutatni.

ContextUs: Nemrégiben Vietnámban jártál a Bohemian Betyars-szal. Milyen közös élményekkel gazdagodtál? Mint beszéltük fentebb, szinte minden turnéd idején készítettél új dalokat. Ez alkalommal is termékeny volt az út ilyen téren?

Levivel, a fronténekessel találkoztam Vietnámban, miután a bandával befejezték az ázsiai turnét. Ez nem munka volt, csak nyaralás. Általában akkor írok dalokat egy utazás alatt, ha egyedül vagyok. Helyette ettem sok pho levest és robogóztunk a hegyek között. Ez is fontos a lelkemnek.

ContextUs: Januárban eladásra kínáltad a ruha és ékszerkészleted egy részét a Dürer Kertben. Ebből a gesztusból arra következtetek, nem tartasz a rajongóid ostromától, és szeretsz emberek közt lenni. Nem mindegyik előadóművész van ezzel így. Neked milyen a kapcsolatod a rajongókkal?

Szerintem nem csak koncertek után nagyszerű dolog emberekkel találkozni, akik szeretik a zenémet. Ezen a napon például ott volt egy lány, aki elmesélte, hogy táncos, és csinált egy koreográfiát az egyik zenémre. Ez nekem nagyon megható. Mondta, hogy aznap este lesz a fellépése, és nem tudja még, hogy mit vegyen fel. Szóval tökéletes lenne, ha találna most valami olyan ruhát nálam, amiben felléphet. Ez egy tök jó találkozás volt, szerintem mindkettőnknek.

/ Fotó: Antonia Vai hivatalos Facebook-oldala

ContextUs: Van-e tervezett következő úti célod?

Ebben a percben, amikor beszélünk, éppen Lisszabonban vagyok, Portugáliában. Kiadtam a lakásomat Budapesten egy hónapra, és megint elindultam utazni egyedül. Hoztam a mikrofonomat, kis stúdiómat, hogy tudjak ötleteket rögzíteni, miközben utazok. Csak pár napja indultam el, szóval nagyon az elején vagyok még. Nincs konkrét célom, meglátom, mit tud adni nekem Portugália, és csak sodródom. Hónap végére visszamegyek Budapestre, remélhetőleg sok új dallal és inspirációval.

ContextUs: Mikor és hol láthat téged legközelebb a nagyközönség?

Június 18-án leszek a Müpában! Nagyon nagy szó ez számomra, és már most is készülök rá.

Nagyon sok vízióm van, egy olyan előadást szeretnék megvalósítani, ahol a költészet, a zene és a vizuális effektek találkozhatnak.

Három éve volt koncertem a Müpában, és azóta az az egyik legizgalmasabb emlékem. Azon a fellépésen voltak vendégek, például Sena, Bohemian Betyars, Mensa, Saiid. Most teljesen más lesz, egy nagyon izgalmas kihívást adok magamnak. A kiindulópont a “belső univerzum” , ahol bármi történhet. Ez a vízió régóta velem van és most próbálhatom ki először. Várom már, nagyon különleges koncert lesz. 

CV

Morvai Antónia (Antonia Vai) Stockholmban született, később Budapestre költözött, és az utóbbi években a magyar underground zenei élet egyik meghatározó énekes-dalszövegírója. Sajátos zenei világa a soul, a folk-pop, az R&B és a világzene fúziójára épül. Első albumai 2012-ben jelentek meg, tavaly pedig 5. stúdióalbuma, a Ritual. A sokoldalú művész az elmúlt két évben együtt dolgozott többek között Saiiddal, Senával és a ghánai születésű Mensával. Saját dalai mellett rendszeresen kap felkérést dalszövegírásra nagyobb hazai produkcióktól. Két évvel ezelőtt, 2016-ban az év szövegírója kategóriában jelölték Artisjus-díjra.

Facebook Comments
Hirdetés