Világszám: a Tanácsköztársaság végnapjaiban született, ma pedig közel félmillióan követik a Facebookon. A ’80-as években az Ablak című televíziós műsor hozta meg számára a népszerűséget, idén februárban pedig a „díszpolgárság ügy” kapcsán egy emberként állt mellé az ország. Vajon életrajzi kötete, a Bálint György a százéves kertész választ ad arra, hogy mi a több évtizedes, töretlen népszerűségének titka? Honnan a végtelen, képernyőn is átsugárzó derű? Sikerült valós, az olvasó számára is tanulságos portrét alkotniuk a szerzőknek?
Amikor két nagyágyú beszélgetni kezd
Bálint György magánéletéről, múltjáról alig hallhattunk, csak szaktanácsain keresztül ismertük mindig derűs, közvetlen lényét és elkötelezett szakmaiságát. Kevesen tudják, de Gyuri bácsi nem csak tankönyveket, ismeretterjesztő műveket írt, hanem családja unszolására 2002-ben lejegyezte visszaemlékezéseit Keserédes éveim címmel.
Az az önvallomás-kötet azonban kevesekhez jutott csak el. Most viszont szó szerint nyitott könyv lett az élete, ami átírhatja a bennünk élő, idealizált „bálintgazda”-mítoszt.
Az elsősorban televíziós szerkesztőként ismert Bánó András 2010-től szerzőként is tevékenykedik, a Bálint gazda immár az ötödik kötete. 2018-as kiadású „beszélgetőkönyve”, a Műgyűjtő is egy életpálya bemutatása egy kevesek által ismert szakma fókuszából. De írt már könyvet a Rákosi-rendszer egyik áldozatának önéletrajza alapján is.
A Bálint-biográfiánál is hasonló volt a recept: interjú alapú, személyes sztorik sokaságából álló, plasztikus kordokumentumként is olvasható mű született.
A Helikon kiadó kötetét jó kézbe venni. A keményfedeles borító, a kiváló minőségű papír, a betűtípusok mind azt a puritán eleganciát, igényességet képviselik, ami az alkotók sajátja is. Apró öröm, hogy még a könyvjelzőre is gondoltak.
Ha csak egy történetet olvasol el…
Nem klasszikus interjúkötetet tartunk a kezünkben. Bánó, aki 25 órányi beszélgetés alapján szerkesztette meg az életrajzot, a Szubjektív előszó című fejezet után átadja a terepet a főhősnek. Vajon miért pont a bevezetőben említett méltatlan sztorival indít Bálint?
Azt gondolhatnánk, 100 év vonatkozásában ez a pitiáner, bulvárízű epizód szót sem érdemel, vagy netán a sértettség szól Gyuri bácsiból? Dehogy! A „díszpolgárság-ügy” hozadéka, az országos szeretetcunami bőven kárpótolta őt. Ám itt még korántsem ért véget a történet. Az epilógus ugyanis már nem kapott médiafigyelmet, pedig az maga a „bálintgazda”-esszencia. Egy szelíd, hepiendes példázat, mindannyiunk fejlődésére.
Emberként túlélni a 20. századot
A „ráhangolás” után már kronologikus fejezetekben követjük a főszereplő életét a születéstől a halál villoni gondolatáig. A klasszikus ívet olykor egy-egy tematikus fejezettel (például az utazásokról) bontja meg a szerkesztő.
„…más világ volt” (132. o.) – meséli Gyuri bácsi és történetei nyomán életre kelnek a tankönyvízű fogalmak. Kisbirtokos parasztság, zsidótörvények, munkaszolgálat, padlássöprés, kuláklista, csengőfrász, pártbizottság, valutakeret – a történelem a legzaklatottabb korszakokat osztotta rá.
Bálint gazda gyerekkora még mintha egy idealista Móricz-regényben játszódna Gyöngyös melletti birtokukon. Innen hozza rendkívüli, egész életét végigkísérő lelki ellenállóképességét.
Innovatív szellemiségét, nyitottságát, emberségét és a mindent felülíró szeretetét a föld és a mezőgazdaság iránt édesapjának köszönheti.
Objektivitás kimaxolva, érzelmek takarékon
A puritán, vidéki idill mögött azonban súlyos családi titokra derül fény: „Senki sem tudta a környezetünkben, hogy nem ő az igazi apám.” (17. o.) A nyílt vallomás után csakis húsba vágó őszinteséget kapunk Bálinttól.
Akik maradtak: Túlélték a háborút, de élni még nehezebb lesz – Kritika
Nem csak az a kérdés, túl lehet-e élni a tragédiákat, hanem az is, hogyan lehet azok után élni és szeretni. Szívbemarkoló élmény Tóth Barnabás Akik maradtak filmje, amelyet a jövő évi Oscar-díjra jelölt Magyarország. akik maradtak film, tóth barnabás rendező, hajduk károly, szőke abigél
Az életrajz az erények mellett a gyarlóságot, a kiszolgáltatottságot, az olykor csámpás emberi viszonyokat is kendőzetlenül elénk tárja. Bár olykor zavarba ejtően intim részletekbe botlunk, jelentős eseményekről, mint például az első házasság, csupán utólag, szemérmes tájékoztatással értesülünk.
Egy-egy kertről, barátról, szakmai projektről jóval bőbeszédűbb leírást olvashatunk, mint a legközelebbi családtagokhoz fűződő kapcsolatokról.
A II. világháború alatt átélt kegyetlenségek, a sorozatos családi tragédiák által kiváltott érzelmeibe, gondolataiba is alig-alig enged bepillantást.
Ezért ritka kivétel az az egész életrajz legdrámaibb pillanatává emelkedő, szinte filmszerű jelenet, amikor Bálint egy ünnepségre meghívottként tér vissza egykori birtokára.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Arra gondoltam, hogy az élet, a történelem tönkretette a karrieremet. Ha nincsenek a zsidótörvények, ha nincs háború, ha nincs holokauszt, mennyire egyenes utam lehetett volna. (201. o.)[/perfectpullquote]
– tudtuk meg. Majd így folytatja: „…akkor tényleg úgy éreztem, hogy megtört az életem.” (202. o.)
Akinek mindenről csak az jut eszébe
Bálint gazda sorsa, szavai, gondolatai képtelenek elszakadni a szakmájától. Mintha egy erő folyton visszavonzaná a természetbe, földközelbe. „…az egész életemnek az alapja a termőföld volt.” (98. o.) A következő oldalon így folytatja: „Olyan erős volt a föld iránti vágy, hogy a háttérbe szorította a később megtudott szörnyűségeket, amelyek a családtagjaimmal (…) történtek. (99. o.)
A diákévekről szóló fejezetben is fiatalokat megszégyenítő asszociációs sebességgel tér át arra, hogy miért nem lehet már jonatán almát kapni Magyarországon. Ám ezek az adatok, szakpolitikai ajánlások, mellékszál-kitérők nem csak céltalanok, de a kevesebb agrár-affinitással megáldott olvasót kevésbé kötik le.
Bürokratákból is lehetnek hősök – A Svájci védelem alatt könyvbemutatója
Tízezrek életét mentette meg a háborús Budapesten. Carl Lutz svájci diplomata embermentő tevékenységéről szól a Svájci védelem alatt című kötet. A könyvbemutatónak a Svájci Nagykövetség adott otthont. A rendezvényen Lutz nevelt lánya, Agnes Hirschi is részt vett, aki egyben a kötet egyik szerkesztője.
A tárgyilagos stílus, érzelmi távolságtartás miatt is vérszegények maradnak a sztorik, nem csattannak és írásban Bálint finom humora is kevésbé átütő. A triviákban és „kameókban” meglett volna a potenciál, hogy betöltsék ezt az űrt, de sajnos a hiányosságok ezekre az epizódokra is érvényesek.
Szintén zavaró az idősíkok gyakori váltogatása egy-egy történetfolyamon belül. Az olyan erősen vitatott témákban, mint a GMO-kérdés, még a legnagyobb szaktekintélyektől is merészség pár soros állásfoglalásokat közzétenni.
Gyuri bácsi a saját hangjához, személyiségéhez hűen vezeti végig az olvasót az életén – de mindig csak az általa meghatározott mélységig enged.
Sziporkázó sztorik helyett inkább kincset érő életszemléletét osztja meg az olvasóval. Ez még fontosabb, mint hogy mit tegyünk, ha elszáradt a muskátli levele. Érdemes tanulni tőle: legyünk mi is Bálint gazdák!
