Minden idők legnagyobb hatású könyveinek százas listáját állították össze a BBC által felkért szakértők. Az alábbi listánkon a 10 legjobb társadalmi témájú regényt tárjuk elétek.
A kizárólag angol nyelven írt alkotásokat tartalmazó válogatás tíz különböző kategóriában sorol fel tíz olyan fikciós művet, amelyek a testület szerint az elmúlt 300 évben a legnagyobb hatást gyakorolták életünkre és gondolkodásunkra.
A tíz kategória – identitás, romantikus, kalandregény, élet-halál-másvilág, politika, társadalom, gyermek- és ifjúsági, család és barátság, krimi, szabályszegők – legjobbjait mi is közzétesszük egy rövid ismertető leírással.
A 100-as lista korábbi TOP10-es listái: TOP10 identitáskereső regény, TOP10 szerelmes regény, TOP10 fantasy regény, TOP10 politikai regény.
Ezúttal a társadalmi témájú regények válogatását mutatjuk be.
V. S. Naipaul: Mr Biswas háza (A House for Mr Biswas)
A trinidadi-indiai származású brit írónak a Mr Biswas háza hozta meg az ismertséget és elismertséget irodalmi körökben 1961-ben, amely aztán 2001-ben, a Nobel-díjjal teljesedett ki. A „karibi Buddenbrook házként” emlegetik a regényt, amely a posztkoloniális társadalom krónikája a 20. század első feléből és a szerző édesapjának állított emlékeként is értelmezhető.
A trinidadi hindu világba kalauzol el Naipaul lassan kibontakozó, ráérős prózája: Mr Biswas egy lúzer, aki próbál, de nem tud úrrá lenni sorsán.
Az élet csak megtörténik vele: megnősül, de állandó lázadásban él a matriarchális berendezkedésű családban, születik négy gyereke, miközben olyan munkákat végez, amit utál. Ironikus portré egy olyan emberről, akinek fantasztikus ambíciói és reményei kiaknázatlanok maradnak. Ifj. Kőrös László fordította magyarra.
John Steinbeck: A kék öböl (Cannery Row)
„Nem furcsa – mondta Doki -, hogy amit csodálunk az emberben: a jóságot, a nagylelkűséget, őszinteséget, becsületet, megértést, gyengédséget, a mi rendszerünkben mind a kudarc velejárói. Amit viszont megvetünk: a ravaszkodást, mohóságot, pénzvágyat, aljasságot, önzést, önteltséget, mind a siker tényezői.
És míg az előbbieket csodáljuk, az utóbbiakat kitenyésztjük magunkban.” 1945-ben, jóval az 1962-es Nobel-díja előtt jelent meg az amerikai író regénye. Helyszíne a szerző szülőföldje, egy csodálatos helyen fekvő kaliforniai kisváros, Monterey egyik külvárosi utcája, ami a társadalom perifériáján élők gyűjtőhelye.
A lakók elfogadják egymás furcsaságát és a sorsukat: a Doki önzetlen jósága közösséget formál. A kitaszítottakat, nyomorgókat, bűnözőket, különc szereplőket esendőknek, szeretetteli humorral ábrázolja – az egyébként realista Steinbeck humanista, optimista oldalát ismerhetjük meg ebben a művében. Magyarra Gál Zsuzsa fordította le még 1947-ben.
J.M. Coetzee: Szégyen (Disgrace)
A dél-afrikai Nobel-díjas (2003) szerző másodszorra kapta meg a Man Booker-díjat az 1999-ben megjelent regényéért. Az apartheid után, (egészen 1994-ig volt érvényben a feketék szegregációja) Dél-Afrikában játszódik a történet. David Lurie egy öntörvényű egyetemi tanár viszonyt kezd egy fiatal tanítványával.
Miután a szexbotrány nyilvánosságra kerül, nem hajlandó elismerni a bűnösségét, inkább otthagyja az állását és a lányához költözik egy félreeső farmra. A lány farmját megtámadja három betörő, akik megkínozzák őket, megerőszakolják a lányt.
Ezután az apa szeretné visszavinni lányát a nagyvárosba, de Lucy a történtek után is ragaszkodik a vidéki életformájához. Apa és lánya hasonlóan makacs természetűek, az ő életükön keresztül mutatja be az író a megszégyenülés különféle formáit. A brutális, felkavaró könyvet George Gábor fordításában ismerhetik meg a magyar olvasók.
Charles Dickens: Közös barátunk (Our Mutual Friend)
Dickens utolsó befejezett regénye 1864-65-ben folytatásokban jelent meg. Az író legösszetettebb művének tartják ezt a szatírikus társadalomkritikát.
A történet onnan indul, amikor Londonban egy vízihullát találnak a Temzében. A közös barát a pénz, az egész mű a pénz körül forog, és számos kérdést jár körbe: az egyes szereplő viszonyulása a pénzhez, vagyonhoz vagy annak hiányához, kit hogyan változtat meg a pénz.
Emberi kapzsiság, szenvedély, árulás és korrupció, az újgazdagok színeváltozása, a szegények naivitása, azaz a sosem változó emberi természetről szól. N. Kiss Zsuzsa fordította magyarra.
Nell Dunn: Poor Cow (Szegény tehén)
A brit színpadi szerző első regénye 1967-ben jelent meg, és még ugyanabban az évben filmet is forgattak belőle.
Egy East End-i munkásosztálybeli lányról, a 21 éves Joy-ról szól, aki pezsgő londoni életről álmodik a hatvanas években. Ennek érdekében egyik rossz döntést hozza a másik után: férjhez megy, luxuslakásba költöznek, de aztán a férjét lecsukják, ő pedig magára marad az újszülött gyerekükkel.
Magyar kiadásban nem jelent meg.
Alan Sillitoe: Szombat este, vasárnap reggel (Saturday Night and Sunday Morning)
A szerző nevéről, mint mindenkinek, a Google-nek is a Hosszútávfutó magányossága ugrik be elsőnek. A második viszont a Szombat este, vasárnap reggel című, 1958-ban kiadott kisregény, a szerző első regénye, amelyet még Göncz Árpád fordított 1970-ben.
A szerző is angol munkásosztálybeli családból származik, így jól ismeri ennek a széles társadalmi csoportnak a problémáit, és autentikusan ábrázolja a környezetet. Nottingham az ’50-es évek végén gyári munkás Arthur fizetése arra elég, hogy hétvégén a kocsmában igyon barátaival és barátnőjével.
Egy dühöngő ifjú, akinek kitörési lehetőségei a nullához közelítenek. A kilátástalanság csak tovább fokozódik, amikor barátnőjéről kiderül, hogy terhes.
Brian Moore: Judith Hearne (The Lonely Passion of Judith Hearne)
Az észak-ír származású szerző azután kezdett írással foglalkozni, hogy Kanadába költözött. Először thrillerekkel próbálkozott, az 1955-ben kiadott Judith Hearne volt az első „komolyabb” könyve, amely meghozta számára az ismertséget az angol nyelvű szépirodalomban.
Összesen háromszor jelölték Booker-díjra. Judith Hearne egy középkorú, szerény körülmények között élő, egyedülálló zongoratanárnő, aki a történet elején egy kis panzióba költözik. A társasági élete a vasárnapi templomba járásra és utána az O’Neil családdal történő teázásra koncentrálódik.
Egy végtelenül magányos nő, akinek egyetlen barátja van csak: az alkohol. Szívszorítóan fájdalmas olvasmány az elidegenedésről, a magányos emberek kiszolgáltatottságáról és állandó reménykedéséről. Magyarul nem jelent meg ez a kötet, de 1987-ben megfilmesítették Maggie Smith főszereplésével.
Muriel Spark: Jean Brodie kisasszony fénykora (The Prime of Miss Jean Brodie)
1961-ben jelent meg a skót írónő regénye, amely sokak szerint a Holt költők társaságának női verziója lehetne. A könyv újdonsága a témaválasztásában és a gyakran használt elképzelt jövőbeli jelenetekből és fiktív párbeszédekből adódó különleges hangnemben áll.
A főszereplő egy 40-es éveiben járó tanárnő, aki élete legjobb szakaszát, ahogy ő mondja, „fénykorát” éli a ’30-as években egy edinbourghi lányiskolában.
A karizmatikus, különc – más olvasatban exhibicionista, egoista – tanárnő legjobb tanítványainak, a Brodie-féle csapatnak színházban, teadélutánokon ad különórákat. Különleges pedagógiai módszereivel a kollégái rosszallását, féltékenységét is kivívja. Váradi Péter fordította.
Kazuo Ishiguro: Napok romjai (The Remains of the Day)
A japán származásó brit szerző 2017-ben Nobel-díjat kapott. 1989-ben megjelent Booker-díjas regényét A főkomornyik szabadsága címen is kiadták 1993-ban. Kitűnő film készült a regényből Anthony Hopkins és Emma Thompson főszereplésével.
A történet a második világháború után, 1956-ban kezdődik, amikor egy amerikai képviselő megveszi Darlington Hallt, az angol kastélyt, ahol az idős főszereplő, Mr Stevens komornyikként szolgált egész életében.
A két világháború közötti időszakra való visszaemlékezések, számvetések és a jelen eseményei váltogatják egymást. Mr Stevens az új tulajdonos kérésére felkeresi Miss Kentont, a régi házvezetőnőt, akihez egykor sajátos kapcsolat fűzte. Kada Júlia fordításában ismerhetjük meg magyarul.
Jean Rhys: Széles Sargasso-tenger (Wide Sargasso Sea)
Az 1966-ban megjelent regény világsikert hozott a dominikai írónőnek. Az 1800-as évek közepén járunk Jamaicában, nem sokkal a rabszolgaság felszámolása után, egy átmeneti korszakban.
A főhős Antoine Cosway, egy jamaicai félvér fiatal lány. Rabszolgatartó apja halála után kirekesztettnek, sehova nem tartozónak érzi magát a családjában és a származása miatt is.
Ebbe a környezetbe érkezik egy szintén terhelt angol fiatalember, Rochester, akivel összefonódik a sorsuk. Szenvedélyes, magával ragadó őrült történet vagy elkeserítő, szomorú olvasmány? A számos értelmezési tartomány és többféle olvasat mindkét véleménynek helyt ad. Tandori Dezső fordította magyarra.
