Nem múzeum, börtön. Mégpedig az egyik legkegyetlenebb. Az omladozó falak azonban nem csak a borzasztó történelem emlékeit őrzik, hanem fiatal művészek lenyűgöző munkáit is.
Aki Tallinnba látogat, az minden bizonnyal a patinás óváros miatt teszi. Pedig a városfalon túl is akad látnivaló. A Finn-öböl partján fekvő Patarei börtön eredetileg erődnek épült az 1800-as években I. Miklós cár megbízásából, hogy védje a Szentpétervár irányába haladó hajózási útvonalat. Az azóta több funkciót is betöltött épületet 1867-től laktanyaként használták, 1919-től 2004-ig pedig börtönként, melyben többségében politikai foglyokat tartottak. Az utolsó kivégzés 2001-ben történt itt. Nagyon friss tehát az emlék, az épületegyüttes lassan mégis az enyészetté válik. Épp ezért a Patarei idén felkerült az Európa hét legveszélyeztetettebb épületét tartalmazó Europa Nostra-listára.
A börtön jelen állapotát tekintve ez érthető. A bútorok és használati tárgyak többsége a mai napig úgy hever ott, ahogy hagyták. Épp ezért roppant hátborzongató itt nézelődni. A kétórás börtöntúra során besétálhatunk a cellákba, ahol testközelből érezhetjük, milyen lehetett, ha húsz embert zsúfoltak egy alig pár négyzetméteres szobába.
Némely cellában még a pokrócok és a cipők is ott hevernek, de az orvosi szoba elborzasztó kellékei is úgy maradtak ott, ahogy a börtön megszüntetésekor hagyták.
Mindez, a szinte még élő környezet a málló vakolattal, megkopott, porlepte bútorokkal vagy a felborult szekrények olykor egész szobát betöltő tartalmának látványával igazi kísértetkastély hangulatát idézi.
Nem véletlen, hogy ez a környezet megihlette a helyi underground művészeket. A street arton keresztül történő traumafeldolgozás nagyon elevenen jelenik meg a Patareiben. A múlt és a jelen történelme találkozik itt, ahogy a viharvert kommunista börtön falain korunk társadalomkritikája jelenik meg a legkülönbözőbb stílusokban, a realista ceruzarajzoktól a komplett installációkig. Egészen lenyűgöző, ahogy a művészet teret nyert magának a lepusztult falak között.
A látogató egyszerre rendül meg a történelem súlya alatt, és csodálkozik rá naivan az alkotásokra, melyek olykor egész szobákat töltenek meg, olykor pedig csak apró cetlinyi, alig észrevehető, ámde frappáns odamondások egy villanykapcsoló fölött.
Az alkotások naprakészségére utal, hogy egy-egy Donald Trumpot éltető vagy éppen kritizáló firkát is fel lehet fedezni itt-ott.
Persze ezek művészeti értéke megkérdőjelezhető, de mindenképp érdekes korrajzot festenek, amire csak ráerősít a helyszín. A legjellemzőbb téma a háború- és az oroszellenesség, ami Észtország esetében érthető, hiszen alig tizenkét éve váltak függetlenné a szovjet megszállás alól.
A Patarei nincs benne a legtöbb útikönyvben, mégis kihagyhatatlan látnivaló. Művészet és történelem eleven együttélése jelenik meg itt, ki tudja még, meddig. A város ugyanis épp a börtön felújítására gyűjt. Ha pedig erre sor kerül, a málló vakolattal együtt minden bizonnyal a falra festett művek is el lesznek távolítva, felszámolva ezzel a jelen történelem egy darabkáját.
Forrás: http://patarei.org/
