Az első éjszakát követően egybefolynak a napok. Program programot ér, és ha már itt vagyok, részt akarok venni mindenen. Ez az akarás oda vezet, hogy nagyon hamar lemerülnek energiatartalékaim.
Hajnali fél egy van, már megint, és szinte kihalt a MEDOSZ (az üveghegyeken is túli szálláshely), csak a tücskök muzsikálnak, nem úgy, mint a szerdai rögtönzött a cappella esten, ami hajnali négy és öt között érte meg a befejezést. A dalokból vagy a lendületből fogyhattak ki a résztvevők, de lehet, hogy a sörből. Mialatt a többiek a kastélyban oldják gátlásaikat és váltják meg a világot, visszavonulót fújok és igyekszem fejben összerakni az eddigi eseményeket.
Az első színházi szemináriumon sikerült részt vennem, bemutatkozások, és főként hallgatásba burkolózás indítja a foglalkozást, még nem tette meg hatását a melting night. Parti Nagy Lajos egy laza beszélgetés-sorozatot gondolt ki, nincs kötelezően teljesítendő feladat, ránk bízta, hogy amit felvet, abszolváljuk vagy sem.
Történetírás, határidők, próza, líra, drámák, nyelvi játék és ezek közös metszéspontja a téma. Milyen műhelytitkot oszthatnék meg? Talán azt, hogy nincs titok, nincs recept, mindenki el tudja dönteni, hogy amit a pár nap alatt hall, tapasztal, ahogy véleményt mondanak írásairól és tanácsokkal látják el, hogyan használja fel.
Ebből kevésbé drámai okok miatt kimaradok, még nem jöttem rá, hogyan írhatnék, miközben alszom/beszélgetek/programokon próbálok odafigyelni.
Következőkben a JAK világirodalmi sorozatáról esett szó szűk másfél órában. A sorozat átkerült a Libri Kiadóhoz és ArtPop alcímmel jelent meg. A beszélgetést Bárány Tibor vezette, partnerei pedig Szécsi Noémi író-fordító, Gács Anna kritikus, valamint Gálos Orsolya, a Jelenkor Kiadó munkatársa. A sorozatban megjelent művek többé-kevésbé mai könyvek, könnyedebb olvasmányok, de a legkifinomultabb ízlésű irodalmárok számára is tartogatnak meglepetéseket. Felmerült a szélessáv irodalom szlogen relevanciájának kérdése. A beszélgetőpartnerek megegyeztek abban, hogy hozzáférhetőség értelmében használható a szlogen, és a műfaji sokszínűséget is kifejezi, mivel az irodalmi alkotásokat nem a műfajiság, hanem a minőség köti össze.
A magas és a szórakoztató irodalom közötti szakadékot igyekszik betölteni ez a sorozat. Előkerült pár perc erejéig a lelkes bloggerek reflexiója irodalmi témában, és bár erről órákig lehetne vitatkozni színvonal tekintetében, abban megegyeznek a felszólalók, hogy ezek a véleménynyilvánítások is gyakran hasonló következtetésekre jutnak, mint a professzionális kritikaírók, tehát az olvasók átjárása a magas és szórakoztató irodalom között nem reménytelen.
Ehhez persze hozzájárul, hogy a szépirodalmi alkotók gyakran nem kapnak olyan reklámot, brandet, ami mögött komplett marketingcsoport áll, ennek ellenére a népszerűség önmarketinggel is elérhető. Kiemelték Péterfy Gergely Kitömött barbárját, aminél az önmenedzselés jelentősen lendített az eladási mutatókon.
Másnap délután találtunk is egy ArtPop-regényt a kastély parkjában a Pokémon Go irodalmár változatában, amit André Ferenc JAKémon Gora keresztelt. Persze nincs hozzá térkép, sem alkalmazás, csak mi, a természet, a könyvgyűjtő szenvedély és kacarászás, mivel még a szemetesekbe is benézünk. Programjavaslat jövőre: a csendes pihenő és/vagy sporttevékenység napi két órájába belekalkulált könyvvadászat, ezúttal nehezített terepen, rajzolt térképpel, konkrét művekért abszolút aktivitásra motiválna. Szelfiért cserébe vadásztársammal megtarthattuk Fernanda Torres Vég című művét (jelenleg is nálam van!).
A JAK és a Móra Kiadó közös kiadásában debütált Jelen! kötetbemutatója követte a vacsorát. Mivel végre hűlni kezdett a levegő, felfrissülve ültem be erre a programra, és egy példánnyal a kezemben távoztam az eseményről.
A Dávid Ádám vezette beszélgetés a „haverok/buli/love – suli/szívás/szívatás – zűrös családi ügyek” tematikát követte. Részleteket hallhattunk (legalábbis a vájt fülűek) Nagy Ildikó Noémi, Béres Tamás, Molnár T. Eszter és Gáspár Singer Anna novelláiból. A multimediális kísérlet azonban nem sült el fényesen, mivel a videó zenei aláfestése miatt sokszor nem értettük a szöveget. Felvillanyoz a téma, így másnap még a Young Adult vs. (felnőtt) szépirodalom workshopba is belehallgatok. Konkrét és hasznos tanácsok hangzanak el, valamint két ajánlás azok számára, akik novella, regény, dráma műfajában szeretnének alkotni: Egri Lajos A drámaírás művészete és Fritz Gesing Kreatív írás című gyakorlati útmutatói, különös hangsúlyt fektetve a karakterek pontos megformálására.
Visszakanyarodva a szerda estéhez, még beültem a Szökésben – Dönci visszaemlékezései című memoárról szóló beszélgetésre, de már csak fizikailag voltam jelen, pedig érdekes, ahogy Dénes József (Dönci) zenésztársai és élete párja mind másképp emlékeznek bizonyos eseményekre, helyzetekre, szóváltásokra.
„Dolgozott nyomdai segédmunkásként, öltözőőrként és könyvárusként is, de elsősorban mégiscsak gitáros volt. Számára a zene jelentette az életet. Ám amikor érezte, hogy közeledik az utolsó dal, lecsavarta az erősítőt, és befelé kezdett fülelni.”
(Forrás: ITT)
Bárdos Deák Ágnes moderálásával Kamondy Ágnes, Kiss László, Krausz Tivadar és a kötet szerkesztője, Vass Norbert beszélgetett.
A technika ördöge ismét megtréfált bennünket, ezúttal az internet nem tette lehetővé, hogy zenei anyag is színesítse az egyébként is izgalmas emlékezést, de a cikk olvasója számára ez a lehetőség nem vész el.
Éjjel tizenegykor programszerűen átvonultunk a Kastély Kávéházba egy italra, majd irány a MEDOSZ, mit sem törődve a lódarázs-veszéllyel, bár amíg nem csoportosan látjuk és halljuk őket, nem esünk pánikba. Egy-kettő elől kitértünk, szerencsére többel én nem futottam össze, különben az éjszakai életet nem a hajnalig tartó éneklés, hanem sikítva szaladgálós magánszámom alapozná meg.
Csütörtökre ébredve egész csinos kis lódarázshalmok mellett haladok el az életet jelentő kávé és reggeli irányába. Mintha ma mindenki gyűröttebb lenne, beleértve engem is.
Kihagyom a szemináriumot, írni próbálok. Fél bekezdés másfél óra alatt. Szánalmas, gondolom, és inkább a frissítő zuhanyt választom, majd elindulok a kastélyba. Mire megérkezem, szeretnék ismét hűsölni, de erre még várhatok. Cigarettázás, beszélgetés, kibúvó keresése, hogy írhassam a napi programot, ami minduntalan meghiúsul, engem pedig kínoz a kötelességtudat. Az esti ereszd el a hajamat mulatságon majd ez a probléma borban oldódik, de addig még rágódom egy keveset, és tovább fújom a füstöt.
A négy órára tervezett Solitude is csúszik egy kicsit, mint minden más, mert nagyon nehéz minket berángatni a teraszról. Az óvó bácsi szerepét hol Gaborják Ádám, hol Áfra János vállalja magára, de a csendes pihi után nem akarunk szót fogadni. Mire bevonszolom magam, főként az oszlopok mögött van még hely, eszembe sem jut, hogy vetítés is lesz. Az ablak mellett legalább kapok levegőt és a vetítővásznat leszámítva innen is látok.
Nemes Z. Márió, Szőcs Petra, Lanczkor Gábor, Csehy Zoltán szövegei hangzanak el Louis Scoufaras kisfilmjeire. A műveket a szerzők olvassák fel, Csehy Zoltánt kivéve, aki nem tudott részt venni a tábori életben. Nemes Z. mesél néhány érdekességet Scoufarasról a Trilogy of terror című munkája apropóján.
Louis görög származású, Kanadában nevelkedett, Berlinben élő intermediális művész, aki Nemes Z. megfogalmazásában a fenséges és obszcén határvidékén kísérletezik, ebből kiindulva nem annyira bánom, hogy nem látom a videókat. Lanczkor Gábor hangperformansz kíséretében adja elő szövegét, amelyben a bizonyos időközönként felvisító szájharmonika kiüti a fejemből, hogy addig miről szólt az írás. A felolvasások után kihirdetik, hogy az idei Solitude ösztöndíjat Dunajcsik Mátyás nyerte el.
Egy kis könyvkeresés után – melyet korábban említettem –, a 200. JAK-füzetek kerül bemutatásra Turista és zarándok címmel, mely Kemény István munkásságáról szóló tanulmánykötet. Szegő János beszélgetőpartnerei Balajthy Ágnes, Fekete Richárd és Keresztesi József. A sűrű felvezetőt tömör, informatív és professzionális jellemzés követi, melynek érdekessége, hogy Kemény István az egész irodalomértelmezést végighallgatja. Elmondja, hogy számára is kicsit furcsa érzés volt, és nagyon szépen köszöni a könyvet. Kintről beszűrődő gyerekhangok háromnegyed óra után kizökkentenek a koncentrációs állapotból, így most átugrok a nap utolsó programjára.
Bende Tamás Horzsolás, Hyross Ferenc Tömegvonzás, Mezei Gábor Natúr öntvény, és Závada Péter Mész című köteteiről Németh Zoltán beszélget a költőkkel felolvasások kíséretében.
Nehezen barátkozom a lírával, de a gördülékeny párbeszédek és versek hatására szeretnék egy-egy kötettel gazdagodni, ám a fiataloknál nincs erre lehetőség. Kérem szépen, jövőre a meghívottak gondoljanak erre is! Következzen egy kis kötet promóció, én pedig lélekben felkészülök az utolsó etapra.
„Igen, ezek a versek képesek meghatni és felemelni az olvasót, képesek átadni szenvedélyt és bánatot, horzsolást és sebeket. És az örömöt is.” – Kemény István (a Horzsolás hátlapján olvasható)
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Závada Péter újabb költeményei a lélek napfoltjaira engednek rálátást. Az eltemethetetlen múlt, az árnyak között ólálkodó bűn, a be nem keríthető, fondorlatos vágy költeményei újra és újra felkavarják érzékeinket és izgatják szellemünket.[/perfectpullquote]
– Lapis József (Forrás: ITT)
„Az olvasó egy tehetséges fiatalemberrel fog találkozni, aki a legkülönfélébb eszközöket használja egy vers megkomponálásakor. Nagyobb egységekben gondolkodik, a vers számára nemcsak szöveg, hanem zene és kép is.” – Molnár Dávid Hyross Ferenc kötetéről (Forrás: ITT)
„Mezei Gábor, a fiatal kortárs líra egyik legtehetségesebb képviselője második kötete fiktív kémia. Verseiben olyan világ bontakozik ki, ahol természetes és nem-természetes határai mintha soha nem is léteztek volna.” (Forrás: ITT)
