2017-ben Horváth Benji kapja a Dunajcsik Mátyás Lehetőséget.
A 2014-ben alapított irodalmi díjat – melynek díjazottját minden évben Mátyás-napon hozzák nyilvánosságra – olyan fiatal, pályakezdő író kapja, akinek következő könyvét a Libri Kiadó egykori szépirodalmi főszerkesztője ajánlására jelenteti meg.
A díjat korábban Dékány Dávid (Darwin Motel, 2015) és Sepsi László (Pinky, 2016) kapta.
Horváth Benji (Horváth Előd Benjámin) 1988-ban született Marosvásárhelyen. Költő, slammer, a kolozsvári Helikon folyóirat szerkesztője. Eseményszervezéssel és tehetséggondozással is foglalkozik. A Bruthalia Alkotókör, az Erdélyi Magyar Írók Ligája, a Fiatal Írók Szövetsége és a József Attila Kör tagja. 2006 óta publikál verset, ír publicisztikát és újabban prózával is próbálkozik. Versei megjelentek arab és román nyelven is. Kötetei: A cseplini díva (Koinónia, Kolozsvár, 2009); Beatcore (Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége, Kolozsvár–Budapest, 2015); Az amnézia útja (József Attila Kör – Prae.hu, Budapest, 2016).
Dunajcsik Mátyás indoklása:
„Horváth Benji szaturnuszi költő, abban az értelemben, ahogyan Verlaine beszélt róluk – és magáról – első kötetének nyitóversében (Térey János fordításában): »Akik SZATURNUSZI csillagjegyben születtek […] / Azoknak jól kijut a haragból és a gondból. / Képzeletük csupa nyugtalan, gyönge hóbort, / Az Ész erejének rajtuk hatalma nincs. / Finom méreg a vér, mely erükben kering, / Páratlan ritka, és úgy perzsel, mint a láva, / Sodrában süllyed el szívük zord Ideálja.«
De szaturnuszi abból a szempontból is, amilyen intenzív kapcsolatot ápol az éggel, legyen szó asztrológiáról vagy asztronómiáról.
Mert, ha nem épp egy homályos kocsmavécé tükrében nézi önmagát, akkor leginkább a Hubble űrtávcső optikáján keresztül. Verseinek beszélgetőpartnerei ugyanilyen széles körből kerülnek ki: ugyanolyan magától értetődő természetességgel fordulnak elő köztük az istenek, a démonok és a holtak, mint az élők – bár az előbbieket, úgy tűnik, előnyben részesíti. És azt is tudja, hogy a legtávolabbi csillagokra csak a legsötétebb éjszakák nyújtanak rálátást.
Horváth Benji nem tesz úgy, mint ha az (erdélyi) magyar irodalomban otthon lenni azt jelentené, hogy valaki alkotóként vagy olvasóként erre és csakis erre a nyelvre és kultúrára kellene, hogy korlátozza a saját mozgásterét. Szövegeibe a román és az angol nyelvnek, kultúrának szabad ki- és bejárása van, sőt néha át is veszik a szót a magyartól. És ez így van jól, mert ez által mind a három csak még szabadabbá válik – bár az is igaz, hogy a három közül talán épp a magyarnak van a legnagyobb szüksége erre a szabadságra.”
Magyar átiratok: Játék
(Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani)
A játszótársad nem akarok lenni,
unom, hogy mindig kell az áldozat,
nem akarok veled sötétbe menni,
oda, ahol a gyermekszív rohad,
nem akarok én asztalfőre ülni,
és ürüljön ki a te poharad.
A gyöngy is tud a semminek örülni,
sóhaj nem vált meg vért és rongyokat.
Én egyáltalán nem akarok mindent,
elit telet vagy propaganda-őszt,
igyon a kutyád némán teát véled,
mi falkában üvöltjük ki a gőzt.
Nem lehet teljes, tiszta szívvel élni,
de semmiképp nem fogok tőled félni,
mikor talpig fegyverben menetel
nyolcbillió elfogyasztott ember,
iszonyt iszik a tó partján a vad,
és vér folyik a szőnyegek alatt.
Tartsd meg magadnak azt a sok-sok jót,
privát karácsonyt, aranyléghajót,
vidd innen sok elhasznált szeretőd,
és művirágod, cifra temetőd.
Nem akartam soha élni a gyilkos
játékodban, amely valóra vált.
A föld nem árul soha semmi titkot,
és nem felejt el semmilyen halált.
