A Konyha a kezdetektől fogva egy alázatos zenekar, és ezt nem csak a rajongók érzékelik. Szepesi Mátyás, a banda frontembere pedig elmondta, hogy természetesen büszkék is rá. Az énekes-gitárossal beszélgettünk a nemrégiben megjelenő dalpremierjükről, aki többek között elmondta, hogy az akkordok szintjén nehezebb volt slágert írni, mint 10-20 évvel.

Hirdetés

ContextUs: Ha valaki már ismer titeket, vagy akár csak most görgeti az üzenőfalatokat Facebookon, azonnal feltűnik neki, mennyire közvetlenek vagytok. Úgy éreztem, már-már olyan, mintha egy személyes Facebook-adatlapba nyernék betekintést.

Amikor ez a stílus kialakult, még szinte minden Konyha-koncertre járót ismertünk, legalább arcról. Ez ma már nyilván nincs így, nem is akarjuk mesterségesen fenntartani, de egyelőre nem érezzük az ingert, hogy átváltsunk magázódásba.

ContextUs: Viszont azt tapasztalom, nem vagytok kifejezetten aktívak.

Ez változó, voltak túlpörgetett időszakok. Fel lehet fogni a webkettes kommunikációt információs versenyként, ahol “aki lemarad, kimarad”, de mi nem feltétlenül gondoljuk így, inkább akkor kommunikálunk, ha van új tartalmunk.

ContextUs: És az is megfigyelhető a posztok alapján, hogy most, az ősz közeledtével a nosztalgia érzése gyakran fel-felsejlik (lásd: 7 éve első próba, Különbékéről sztorizni az új album bejelentése során stb.).

Na, akkor például pont nem volt új tartalmunk. (nevet)

ContextUs: Maradva még a rajongók felé való kommunikációnál: gyakran éltek az irónia retorikai eszközzel. Mintha ti magatok sem hinnétek el, hogy egy sikeres zenekarban játszotok.

Lehet, hogy ironikus a megfogalmazás, de igyekszünk alázatosan állni a sikerhez. Négy éve visítoztunk örömünkben, ha Budapesten összehoztunk 60-80 nézőt. Büszkék vagyunk arra, amit azóta elértünk, de nem szabad átváltani robotpilóta-üzemmódba.

ContextUs: És ha már nosztalgia, tekintsünk vissza az első albumra, a Konyhanyelvre! A weboldalatok biójában is olvasható, hogy elhagytátok a második korongon a szerelmes, szakítós dalokat. Tendencia, hogy a debütlemezek gyakran egy erős szakítós koncepcióba ágyazódnak. Mi lehet ennek az oka véleményed szerint?

Klisésnek tűnhet kívülről, de az ösztönös alkotóknál általában egy komoly érzelmi krízis nagyon durván tudja katalizálni az alkotást. Nálunk sem volt máshogy.

ContextUs: A második album sokkal letisztultabb. Az összeszokás eredményezte, vagy volt valami, amire ráéreztetek, és annak köszönhető mindez?

Részben igen. A Konyhanyelv dalainak felét még azelőtt írtam, hogy összeállt volna a zenekar, és elkezdtünk volna próbálni. Tehát egyrészt nem vette figyelembe azon zenészek karakterét, akik végül eljátszották, másrészt rendesen túl voltak írva néhol. Illetve az első és a második lemez között volt egy tagcserénk, akkor került be Haller Dani (basszusgitáros), és az ő érkezése szintén változtatott a formanyelven.

ContextUs: Amikor azt hitték a rajongók, megvan szilárd vonal a zenei világotokat illetően az Elmentek a szörnyek korongotoknál, akkor ismét új irányt vettetek az Idő van elég című dalotok által. Folkos, funky és egy kicsit pszichedelikus lett. Mintha örökös változás lenne a Konyha.

Így van. Az első lemez során és a banda elindulásakor blues-os garázsrockot akartunk játszani jó sok ’60-as, ’70-es évek hangulattal, nagyon tetszett akkor az a világ, és akkoriban volt a csúcson az ezt tematizáló trend világszinten is (The White Stripes, The Black Keys). Azonban már az első lemez idején íródtak olyan dalok, amelyek pl. egyáltalán nem fértek bele ebbe a világba (pl. Asszem visszafekszem), de kiderült, hogy talán még erősebb és önazonosabb dolgokat tudunk írni, ha kilépünk ebből a formanyelvből.

Azóta folyamatos keresgélésben vagyunk, miután mindhárman nagyon heterogén ízléssel rendelkezünk (nem véletlenül játszik Badics Márkó soulzenekarban és népzenészekkel is), nem esik nehezünkre ez a kalandozás.

Viszont az, hogy hárman vagyunk a bandában, szerencsére mindig összehúzza a hangzást egy egységes sávba.

ContextUs: Így jutottatok el a már említett Különbékéhez, a harmadik nagylemezetekhez. Van rajta spoken word, slappelés a basszusgitáron, amit tiltottál is. Minek köszönhetőek ezek az irányvonalak?

Mert erre a lemezre születtek olyan dalok, amikbe illettek ezek az eszközök. A slappelést akkor tiltottam, amikor főleg blues-os meg rockabillys dalaink voltak, abban elég hülyén szólt. (nevet)

ContextUs: Ha már spoken word! Honnan inspirálódsz az említett műfajt illetően?

Gondolom, a Szerelem című dalra gondolsz. Szerintem az nem trú spoken word, van neki énekdallama, ha kis egyszerű is. A spoken wordhöz másfajta orgánum kell, mint az enyém, Jónás Verának mondom évek óta, hogy csináljon ilyesmit, például az ő hangjához passzol.

Nekem, mint utólag leesett, az Emil.RuleZ! volt ebben valamifajta előkép, ott voltak részletgazdag, szótaggal és képekkel nem spórolós szövegek, nyilván kicsit más zenei környezetben és más mondanivalóval.

Egyébként vannak visszatérő kedvenceim, akik inspirálnak: Ani DiFranco amerikai indie-folk énekesnő (főleg a ’90-es évekbeli szövegei), illetve a második világháború utáni amerikai költészet is meghatározó élmény nekem – van egy Hal Sirowitz nevű költő, aki elképesztő különleges (keserédes) ízzel ír, érdemes rákeresni.

/ Fotó: Dancs Enikő Bianka

ContextUs: Úgy olvastam, az irodalomban is jártas vagy, Murakami egyenesen magával ragadott. Mennyire emeltek be a dalotokba irodalmi utalásokat, intertextusokat?

A jártas túlzás, mondjuk, hogy szeretek olvasni, ha jut rá időm. Direkt nem teszek konkrét utalásokat a szövegekbe, ezek utólag esnek le: a Szerelembe becsúszott egy Tétova óda, a Leszakad “kabátmagány” kifejezése pedig nyilván rezeg Pilinszky Négysorosában lévő “plakátmagányra”.

ContextUs: Október 19-én jött ki az új dalotok, a Messze vagy. Mintha dubstep elemeket hallanék a zenei alapban. Jól hallom?

Az jó, akkor már csak 5-6 év lemaradásban vagyunk! (Nevet)

ContextUs: Egy veletek készült interjúban azt olvastam, hogy a Konyhanyelvet ötvöztétek a mai zenei gondolkodással. Ez, az említett „dubstep-„ és más hasonló elemek lennének azok?

Nem. Tipikus gondolati csapda, amibe amúgy a zenészek maguk esnek bele leggyakrabban, hogy egy dal a zenei alaptól lesz modern. A szám teljes hangszerelésében, az egyes hangszerek használatában (hogy gitározunk, mit gitározunk, hogyan effektezzük), a keverésben, sőt még az akkordokban, az énekdallamban és az akkordok énekdallamhoz való viszonyában is vannak trendek, amik folyamatosan, évről évre változnak.

Sőt, az éneklés és a dalszövegek is változnak; amíg régen a férfi előadóknak keménynek kellett lennie, és csak egy bizonyos skálán mutatott érzelmeket (nem véletlen pl. hogy a Judas Priest énekese húsz éven át titkolta, hogy meleg), a mai pophős karakter érzelmekről, bizonytalanságról énekel vagy rappel, a saját őszinteségétől függően.

Nyilván könnyű préda egy tinisztárt cikizni zenészfejjel, de ha meghallgatsz bármilyen mostani popzenét, lehet, hogy az akkordok vagy a hangszeres témák szintjén sokkal egyszerűbb, mint egy 10-20 évvel ezelőtti világsláger (vö: egy Justin Bieber-dalt egy Robbie Williams-számmal). De az a kevés rettenetesen ki van találva, össze van rakva, és bizony működik is a végeredmény, nagyon hatásos dalok születnek ma is.

Visszatérve a Messze vagyra! Ez egy nagyon egyszerű hangszerelésű szám (még magunkhoz képest is), onnantól, hogy megvolt a harmóniamenet és a szöveg, igyekeztünk mindenben nagyon tudatosak lenni, a ritmusokban, a hangszínekben és a keverésben is, szerintünk az összhatás lett modernebb, mint az eddigi Konyha-dalok. Ami meglepő, hogy így, a premier után egy héttel főleg a középkorú rajongóinktól jöttek rá komoly feedbackek – lehet, hogy ennek a szövegnek a megéléséhez már több élettapasztalat kell. És ami nagyon fontos még: ez az első dal, aminek a felvételét-keverését teljes egészében basszusgitárosunk, Haller Dani követte el saját stúdiójában.

ContextUs: A Facebook-oldalatokon is megosztottátok természetesen, ahol előre jeleztétek, hogy szomorúbb hangvételre kell számítaniuk a rajongóitoknak. Megnéztem néhány kommentet, és voltak olyanok, akik nem örültek neki (lásd: „Szabad ilyet csinálni?). Egy adott zenekar követői ennyire nehezen viselnék, ha egy erőteljesebb, a „profiltól” eltérő utat vesz a banda?

Bizonyos rajongóink igen, bár egyrészt, ahogy mondtad, nálunk állandó a változás. Másrészt azért volt a kommentekben némi irónia is, eddig sem a vidám dalainkról voltunk híresek.

ContextUs: Mint sok zenekar, én sem vagyok híve a kategorizálásnak. Azonban ha muszáj lenne, a könnyűzene címkét aggathatnánk a Konyhára. Mit gondoltok, mi az, amivel a Konyha kiemelkedhet a többi, számos „konkurens” közül?

Megint csak arra tudok gondolni, hogy összességében kell valami mást, valami egyedit adni a többiekhez képest, olyan hangulatot, érzést, ami a dalainkhoz köti a hallgatót.

ContextUs: A Konyha mellett a Magashegyi Undergroundban is zenélsz. Melyik banda élvez prioritást?

Alkotó emberként a Konyha, hiszen itt én vagyok a fő dalszerző és szövegíró. A Magashegyi készen volt beállt alkotói mechanizmussal, amikor bekerültem, ott más, nem kevésbé fontos területeken van komoly feladatom a gitározás mellett.

ContextUs: Amit minden Konyha-rajongó tűkön ülve vár, és érdekli: mikor jön a legújabb nagylemez?

Erre még korai lenne válaszolni.

Rengeteg zenei vázlat van kész, szöveg annál kevesebb. (nevet)

Továbbra sem izgat minket, hogy már valamelyik bejárt úton induljunk el, rá kell szánjuk az időt hogy újra, számunkra is érdekes dolgokkal álljunk elő.

ContextUs: Október 27-én adtatok koncertet az A38 Hajón. Különleges Konyha-fellépést ígértetek. Azok, akiknek nem sikerült eljutni a Hajóra, beavatnátok őket, miben rejlett a különlegesség?

Kitaláltunk egy elég ütős kezdést, a Mission impossible főcímdalának témájával nyitottunk, ami három fűvóssal elég ütősen szólt. Nyáron a Rocky című film főtémájával kezdtünk, most ezt valószínűleg lecseréljük. Eljátszottuk ezen kívül az új dalt, plusz leporoltunk néhány elhanyagolt korábbi kedvencünket az Elmentek a szörnyek lemezről – a Kisautót és a címadó dalt, utóbbi kapott egy izgalmas új fúvós hangszerelést.

ContextUs: Hogyan éreztétek magatokat? Úgy tudom, az A38 mindig különleges hely marad számotokra.

Igen, és ehhez képest fura módon több mint két évig nem játszottunk itt, pedig előtte évente többször is felléptünk a Hajón, hol önállóan, hol mások vendégeként. Az egyik legjobb idei koncertélmény volt, pár igazán maradandó, katartikus pillanattal. Ráadásul többször is megvolt a “megmozdult a hajó” flash, vagyis a bulizó emberek mozgása lágyan ringatta alattunk az 1.200 tonnás fémdarabot, hát az sem mindennapi érzés.

CV

Szepesi Mátyás a 2000-es évek elején Egyszercsak nevű formációjával tűnt fel (aztán tagja lett a Magashegyi Undergroundnak is), majd a 2010-es években Konyha nevű zenekarával adott ki három lemezt: Konyhanyelv (2012), Elmentek a szörnyek (2014), Különbéke (2016). 

Hirdetés