Robotpilóta-üzemmódban
A jobb híján posztcovidnak címkézhető éra új normákat hívott elő az élet számos területén. A közéletben új viták és diskurzusok emelkedtek a magasba az elmúlt több mint 18 hónapban, ahogy erről több kutatás is beszámolt. A mindennapok szintjén pedig átalakultak az életünket összefogó alapstruktúrák. Mást jelent, vagy legalábbis egzisztenciájában másképp viszonyulunk az életünket formáló keretrendszerhez, a munkához, az otthonhoz, a szabadsághoz, az időhöz, az egészséghez, a magányhoz.
A kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság és az emiatti szorongás úgy vált a mindennapok részévé, hogy az egyszerre beárnyékolja a gazdaság működését, a politikai döntéshozatalt.
A covidkorszak normává nyúlt másfél éve sok mindent volt képes illusztrálni az azt megelőző időszak, ha úgy tetszik, a fennálló rendszer hibáiból. Az ezt összetartó elemek atomjaikra hullottak szét napjainkra. Ez a széthullás mind az egyéni életutakban, mind össztársadalmi kérdésekben egyre láthatóbbá vált.
A mindennapi életünkben és annál magasabb szinteken is minden sokkal bizonytalanabb, távolibb, kezelhetetlenebb lett. Gondoljunk csak arra, hogy a beutazási szabályok, gazdasági szektorok működését meghatározó rendeletek, mindennapi életmódunkat alakító törvények változtak az oltási kampányok mellett is hétről-hétre! Sokan érzik úgy, hogy használhatatlanná váltak a korábbi a mindennapi életben edzett, működő mintázatok. A mutációk megjelenése révén kiderült, hogy a jogosan áhított fény az alagút végén végül is csak illúzió. Valójában még mindig a tüneti kezelés szintjén toporgunk.
A megrendülésen túl: Mi várható a járvány után?
A COVID-19-járvány rendkívüli változásokat idézett elő világunkban. Mi következik azután, ha véget ér? Milyen egyéni és közösségi tanulságokat szolgáltat nekünk a mostani rendkívüli helyzet?
Kapcsolódó cikk
Ahogy a vírusvariánsokkal szembeni PCR-tesztekkel, maszkokkal, ki tudja, meddig működő vakcinákkal zajló küzdelem illusztrálja, a krízis valódi időbeliségével még mindig csak ismerkedünk. Ahogy erre számos pszichológiai kutatás kitért, egyéni szinten egy kognitív disszonáns állapotot szilárdított meg, amelyben folyamatosan újra kell kereteznie gondolkodását az embernek. Mindezen bizonytalansággal szemben a covidkorszak hozománya az eszképizmus újbóli előretörése. Régóta nem vágytunk ennyire a valóságból való kiszakadásra, amely szinte minden területre rányomta bélyegét.
Delíriumörvény
Az uniformizáló válsághelyzet, az együtt evezés mítosza még inkább aláhúzza önmagunk újrameghatározásának szükségességét.
A fenti menekülési stratégiák végső soron kontúrjai azon identitásküzdelmeknek, amelyek nagyban társadalmainkat feszítik szét. Az egyáltalán nem meglepő, hogy az identitásra építő mozgalmak megerősödnek a válságokkal teli időszakokban, ahogy erre számos elemző hívja fel a figyelmet. És melyek a korszakunk meghatározó identitásmozgalmai: a BLM, az anti-LMBTQ-csoportok, az olyan szubregionális közösségek, mint a V4-ek populistái vagy globális szinten a vakcinatagadás révén erősödött irracionálisok. Ezek erősebbek, mint a válságot megelőzően. Az identitásharcok szelencéje nemhogy bezárult, mint azt sokan jósolták, hanem új erőre kaptak. Sőt, jelenleg sok esetben látszik úgy, hogy darabjaira szedték szét a közösségeket.
“A rasszizmus veszélyesebb a koronavírusnál” – BLM-tüntetők történetei
A londoni tüntetések során egy rendőr életveszélyes sérüléseket szenvedett.
Kapcsolódó cikk
A betegség maga a rendszer
A koronavírus-járvány egészségügyi kérdései, az egyre mélyülő gazdasági összeomlás, a minderre érkező veszedelmesen megosztó politikai válaszkísérletek, az ezekben csak gyarapodó társadalmi feszültségek és az egyéni szinten jelenlévő neurózisok a poszt-posztmodern szavatosságának végét jelölik. Az új korszak nyitó képkockájaként is eladható januári jelenetek, a QAnon sámán és csapata által megtámadott Fehér Házból pedig nem kecsegtetnek túl sok jóval.
Könnygáz, Qanon-Sámán, riadt politikusok – A Donald Trump melletti tüntetés és a Kongresszus-ostrom képekben
Összegyűjtöttük az események legerősebb fotóit.
