A doomos-, stoners metál hazai nagyágyúi május 11-én este sem tették magukat takarékra. Miért is tették volna, hiszen akkorát szóltak, hogy besöpörték a 2018-as Nagy-Szín-Padot.
Az hagyján, hogy a húsz perces ízelítő alatt, amit az Apey and the Pea a döntő során letolt, beszakadt az ember valóságérzete, de az a bázis, ami már a csapatot követi, példaértékű. Én személy szerint nem vagyok nagy metálos, de amit a srácok toltak, engem is elsöpört.
Ne feledkezzünk meg azonban a másik két esélyesről sem, hiszen páratlan hangulatokkal érkeztek. Anonia Vai – aki másodikként lépett színpadra – hozta a gyertyagyújtogatós, olykor kissé sámánasszonyos, lázadó nő motivikáját, ami egy egészen más, klubhangulat jellegű légkört teremtett. Egy kicsit érettebb, tajtékosabb és prudensebb színt kaptunk, mielőtt berobbant a végén az NB.
Ami nagyon megfogott a csapatban, hogy minden porcikájukon érezni lehetett, hogy iszonyúan élvezik a színpadot. Mindamellett, hogy a döntősök közül egyedüliként álltak magyar számokkal a színpadra, olyan energiával tolták végig a bulit, hogy hipp-hopp a rajongójukká váltam. Fiatalok, lendületesek és a színpadtechnikától eltekintve is szikrázó jelenségek.
Három teljesen eltérő műfaj, három jellegzetes karaktere képviselte az idei palettát a döntőben. Noha az is világossá válhatott azoknak, akik a helyszínen követték az eseményeket, hogy bizony még mindig nem táncol senki jobban, mint Lóci.
