Liz Johnson Artur fotográfus egész gyűjteménnyel rendelkezik a brit színes bőrű közösség mindennapjairól. Mindezt nemrég a nagyközönséggel is megosztotta, egy kiállítás keretén belül.

Hirdetés

Liz Johnson Artur 1964-ben született Bulgáriában, orosz anya és ghánai apa gyermekeként. A 20-as éveiben Londonba költözött, a Royal College of Art-ban tanult. Nem sokkal később azon kapta magát, hogy olyan sztárokról készít képet, mint Lady Gaga, MIA vagy Amy Winehouse. Mindeközben pedig arra vágyott, hogy hétköznapi színes bőrű embereket fényképezzen, hétköznapi helyzetekben.

Liz Johnson Artur gyűjteményéből / Fotó: The New Yorker

Kilenc évvel ezelőtt lőtte az első képet, amelyen három színes bőrű tinédzserlány piros léggömbbel a kezében sétál az éves karneválon a Burgess parkban, Dél-Londonban. Johnosn Artur stúdiója nem volt messze akkoriban a helytől és úgy érezte, le kell fotózni az eseményt.

Burgess Park, 2010 / Fotó: Liz Johnson Artur

Nem látott maga körül olyan képeket, amelyek a kreol bőrű embereket mutatnák be a mainstream médiában. Ezután lemondta a felkéréseit, hogy egyszerű, kreol embereket fotózzon teljesen hétköznapi helyzetekben, esküvőkön, parkokban, klubokban vagy akár a fodrásznál.

Egy 1898-as filmfelvétel került nyilvánosságra, amiben először látható színes bőrűek csókolózása

Thomas Edison 1896-ban készítette el a The Kiss (A csók) filmfelvételt. Az egyik legelső kereskedelmi fogalmomba hozott felvétel volt, amely az akkor népszerű The Widow Jones musical csókjelenetét örökíti meg. Két évvel később egy újabb úttörő filmfelvétel készült, amelyen fekete bőrű színészek játszanak fehérek helyett.

Kizárólag filmre fényképezve, Johnson Artur hatalmas gyűjteményt épített fel, melynek a Black Balloon Archive címet adta. A cím egy 1970-es Syl Johnson dalra utal, melyben egy fekete lufi „táncol” az égen. A fotós így írja le az érzést, amikor képeit készíti.

Szeretek közel menni és fotót készíteni. Nem szeretem ellopni a képet, hagyok időt magamnak. Ránézek az emberekre, ők pedig rám. Lecsekkolom őket, ők meg engem. Szeretem azt a pillanatát a kapcsolódásnak: ez valami, amit érdemes megőrizni

– magyarázza a fotós.

A gyűjteményből idén kiállítás nyílt a londoni South London Galériában, amely szeptember 1-ig tekinthető meg.

Hirdetés