Merer ősi naplója hatalmas titokról rántja le a leplet. A 21. század legnagyobb egyiptomi felfedezésének köszönhetően megfejtették az ókori hét csoda egyikének, a legnagyobb gízai piramis keletkezésének titkát.
Ilyen volt az Excel-tábla 4600 éve
A gízai piramis az ókori világ hét csodájának egyike. Hufu fáraó – vagy görög nevén Kheopsz – síremléke a Gízai-fennsíkon található, nagyjából 3 km-re Egyiptom fővárosától, Kairótól.
Méreteit tekintve hatalmas: 147 méter magas és 230 méter hosszú minden oldala. 2,3 millió mészkő- és gránittömb alkotja, amelyeket többszáz kilométerről szállítottak az építkezés helyszínére. Merer naplójának megtalálása előtt számos titok övezte a piramis megépítését: hogyan tudták az ókori egyiptomiak ezt a rengeteg kőtömeget Gízába szállítani? Hogy tudtak ilyen monumentális épületet építeni?
A kérdésre megadta a választ egy 4600 éves papirusztekercs, amelyre egy Gízától 600 km-re található barlangban bukkantak. Ez a világ eddig ismert legrégebbi papirusztekercse, nagyjából egyidős a Stonehenge közelében nemrég felfedezett tárnákkal.
A papiruszra lejegyzett szöveg az egyik hivatalnok naplója volt, aki építésvezetőként vett részt a Kheopsz-piramis munkálataiban, tehát hiteles szemtanúként számolt be a napi történésekről.
A szöveget egy Merer nevű férfi írta, aki a „nemes Ankh-hafnak”, Kheopsz féltestvérének volt a beosztottja. Többek közt beszámol arról is, hogy az irányítása alá tartozó kétszáz munkás a turai és maasarai kőbányákhoz ment, amelyek Gízától keletre, a Suezi-öböl keleti partján fekszenek. Megrakták kővel a hajót, majd fordultak is vissza az építőanyaggal. Mivel ezt a fajta követ a piramis külső borításához használták, a napló valószínűleg Kheopsz életének utolsó évében keletkezhetett, i.e. 2560 körül.
Amit már Merer előtt is tudtunk: tengeri és csatornahajózás volt a piramisépítés egyik titka
A brit felfedező, John Gardner Wilkinson 1823-ban tett elsőként említést a Vörös-tenger keleti partjánál, Wadi al-Jarf környékén található barlangokról.
Két francia pilóta az ’50-es évek közepén szintén látta a mintegy harminc barlangot, de a pontos elhelyezkedésükre csak akkor derült fény, amikor Pierre Tallet francia egyiptológus meginterjúvolta egyikőjüket egy 2011-es ásatás során. A papirusztekercset két évvel később fedezte fel, amelyet Zahi Hawass egyiptomi régész a 21. század legnagyobb egyiptomi leletének nevezett.
Tallet felfedezése előtt úgy tudták, hogy az egyiptomiak nem hajóztak tengeren, de a Suezi-csatorna mentén és a Vörös-tengeren épített kikötők maradványai ezt az elgondolást megcáfolták.
Szintén Tallet fedezett fel ugyanis egy 182 méter hosszú, L-alakú mólót és több mint száz horgonyt. A régész úgy gondolja, hogy több kikötő is sorakozhatott ezen a szakaszon, ahova olyan áruk, nyersanyagok érkeztek, amire Egyiptomban szükség volt. A barlangokat feltehetően eredetileg a hajók tárolására építhették. Arra lehet következtetni, hogy a Vörös-tengertől nagyjából 60 km-re található Wadi al-Jarfot csak rövid ideig használták, amíg a piramis épült – valószínűleg elsősorban azért, hogy az építkezés alatt sínai rezet szállítsanak a kőtöréshez, ami az akkor ismert legkeményebb anyag volt.
https://www.youtube.com/watch?v=TMzouTzim0o
A nagy piramis második rejtélyét (kik építették?) Mark Lehner az 1980-as években válaszolta meg. Ő fedezte fel azt a települést, ahol 20 ezer embert is el tudtak szállásolni, alig pár méterre a piramis lábától.
Lehner is járt Wadi al-Jarfban és egyetért Tallet-vel a jelentőségével kapcsolatosan, írja a Big Think.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]A léptéke, a kifejeződő becsvágy, a kidolgozottsága, a sziklákba vájt barlangok, a világos és rendezett hieroglifák, amelyek az ókori Excel-tábláknak feleltek meg, ez mind nagyon jellemző Kheopszra és a korai negyedik dinasztiára[/perfectpullquote]
– mondja Lehner. Ő is úgy véli, hogy a piramishoz használt köveket a Vörös-tenger partján található kikötőkből, Wadi al-Jarfból és Ayn Soukhnából csatornákon keresztül szállították a szárazföld belsejébe, a gizai építkezés helyszínére. Az ókori egyiptomiak a csatornaépítés mestereinek számítottak, amelyeket a nílusi öntözőrendszer kialakítása során fejlesztettek tökélyre.
Számos izgalmas régészeti felfedezésről számoltunk be mostanában. Magyar vonatkozású hír is volt II. Ferdinánd ezüstpénzeiről, de tudósítottunk a régészetet forradalmasító GPR-módszerről is.
