Molnár Áron, szabadúszó színész, akit olyan népszerű sorozatokból vagy filmekből ismerhetünk, mint A mi kis falunk, a Memo és a nemrég mozikba kerülő X – A rendszerből törölve. Év elején indította el a noÁr YouTube- és Facebook-oldalát, amelyek felkavarták az állóvizet. Ébresztő című, első számával a migráns, bevándorló, menekült kifejezéseket és a hozzájuk társított jelentéseket mutatta be, miközben egymás után döntögette a tabukat. Hirtelen mindenhol ő lett a beszédtéma. A noÁrral kísérletezik, állítása szerint nem politizál, bár közügyekkel foglalkozik. És attól fél, hogy nem tesz eleget az országért.

Hirdetés

ContextUs: Nyolc hónapja töltötted fel a legelső videót a noÁr csatornádra. Az Ébresztő című dalban az egyik üzenet, amit megfogalmaztál, hogy szeretnéd elindítani a kommunikációt. Mit érzel, ez sikerült?

Az első számú terv valóban az volt, hogy a kommunikáció induljon el, és ezért kerestem azokat a csatornákat, amiken keresztül ez megtörténhet. Arra jöttem rá, hogy hiába akarok én face-to-face beszélni az emberekkel, a közösségi portálok az elsődleges platformok. Benne van az első számomban, hogy „Mi lenne, ha a telefonból egy pillanatra fölnéznél / És meglátnád, hogy mi folyik itt, Gyöngyösön vagy Röszkénél.” Ehelyett a harmadik dal után látom, hogy ezt vissza kell fordítanom magamra, és nekem kell megértenem, hogy senki nem néz fel a telefonjából. Oda kell instrukciókat adni és onnan kell valamiféle mozgalmat hirdetni.

Iskolákban, beszélgetéseknél használják hivatkozási alapnak a klipeket tanárok, diákok és még baráti társaságok is.

Volt olyan, hogy Messengeren üzent egy nő, hogy lenne-e kedvem elmenni hozzájuk beszélgetni, mert nagyon sokszor használják a számaimat és az interjúimat egy-egy vitában. Két-három hete egy tanár a nyelvtanórán elemeztette a Tanulni akarunk! című dalt. A környezetemből is hallottam olyan esetekről, ha valaki a migráns szót használta, a számok hatására megkérték, hogy a másik fejtse ki, mire gondolt pontosan.

Molnár Áron ‘”noÁr”: “és nekem kell megértenem, hogy senki nem néz fel a telefonjából” / Karancsi Rudolf / 24.hu

ContextUs: Érdekes, hogy iskolákban viták során használják az érveidet! A Tanulni akarunk!-ban mondtad, hogy az egyik nagy probléma, hogy nem tudunk érvelni. Szerinted ez már a pozitív változás kezdete lehet?

Az iskolákban létezik egy alaptanterv, amitől a tanárok nem tudnak eltérni. Azon lenne muszáj változtatni, hogy az iskolák autonómok legyenek. Onnantól kezdhetnénk el beszélni arról, hogy a diákoknak van-e létjogosultságuk érvelni. De még így is azt mondom, hogy a mostani rendszerben is muszáj, hogy kérdések merüljenek fel, érvek és érvrendszerek épüljenek fel. Külföldön a magyar diákokra az a legjellemzőbb, hogy nem mernek kérdezni. Félünk kérdezni, megijedünk attól, hogy butának tűnhetünk, nem kapunk választ vagy hátráltatunk valamit. Holott pont a kérdések visznek minket előre.

ContextUs: Az Ébresztővel kapcsolatban nyilatkoztad, hogy konkrét esemény indította el a folyamatot, ami a dal megszületéséhez vezetett, a Fogjunk össze pedig egy személyes szám.  A Tanulni akarunk!-hoz, az oktatási rendszerhez hogyan kapcsolódsz személyesen?

Az iskolám, a Vörösmarty Mihály Gimnázium nagyon jó volt. A mostani igazgató, Koromné Beck Zsuzsa volt az osztályfőnököm, kvázi a második anyánk. Hihetetlenül sok jót, kézzelfogható gondolatot kaptunk tőle. Most áprilisban egy diáktüntetésen hallottam a tanulók problémáit, és azok semmit sem változtak ahhoz képest, amit én tapasztaltam gimnáziumban rendszerszinten. Aztán beszéltem erről egy negyvenéves barátommal, aki azt mondta, hogy ezek nálunk valóban problémák voltak, de ma már nem lehetnek azok. Utánanéztem a történetnek és most olyan 26 évnyi lemaradásban vagyunk a normális oktatási rendszerhez képest.

Muszáj lenne ezt visszafordítani, mert egyre nagyobb lesz az űr. Ennek az egyik szegmense, hogy merjünk érvelni.

Itt van egy 1 perce érkezett komment, ami megmutatja, hogy ezeknek a számoknak van létjogosultságuk. “Most találtam. Tök jó, megjött a kedvem a tanuláshoz!”; „27 évesen úgy érzem, hogy az iskola nem tanított eleget, köszönöm neked ezeket a gondolatokat, tényleg érdemes elgondolkodni azon, hova jut így ez az ország. Élmény volt téged hallgatni.”Azon kell változtatni, hogy ne ugyanazok jöjjenek elő egy negyven-, egy harminc-, egy húsz- és egy tizenéves embernek. Az merüljön fel a szám hallatán, hogyan lehet ezeken változtatni.

Molnár Áron “noÁr”: “Elvágnak minden csapot, minden anyagi forrást?” / Színház.org

ContextUs: A legújabb szám, a Fogjunk össze. Az elején mondod, hogy „Vajon kell-e félnem attól, hogy ami a szívemen, a számon?”. Félsz ettől?

Minden interjúban előjön a félelem. Nemrég volt egy koncertem a TRIP hajón, amire megfogalmaztam, hogy a félelem szótól félünk. Mi történhet, ha vállalom a véleményem, ha kiállok egy közügyért? Megvernek, elveszik a munkámat, nem kapok jó lehetőségeket szakmailag? Elvágnak minden csapot, minden anyagi forrást? Szerintem a legrosszabb, ami történhet, amitől igazán félek, hogy felnő úgy egy generáció, köztük mi is, hogy semmit nem tettünk az országért. Ez az, amitől én félek. Minden egyes nap, amikor felkelek, ez a gondolat van bennem úgy, hogy egy nagyon pozitív ember vagyok. Szerintem mindenkinek ez kell, hogy a legnagyobb félelme legyen.

Nem kérem senkitől, hogy ugyanúgy gondolkodjon és tegye azt, amit én. Mindenkinek a saját ügye, hogy mit csinál. Félek attól, hogy nem fogok tudni belenézni a gyerekem szemébe, amikor megkérdezi, hogy ez normális. Vagy nem fogok tudni belenézni a tükörbe, mikor reggel felkelek, mert azon kapom magam, hogy nem tettem eleget a változásért.

Az, hogy posztolunk egy cikket vagy egy cikket írunk egy posztban, azok csak egy-egy cseppek a tengerben. Hol vannak az igazi tettek? Egy ügyvéd például felszólította a társait, hogy bojkottálják a hajléktalanügyekkel kapcsolatos eljárásokat, nagyjából nyolcszáz aláírásnál tart most a petíció. Ez már valami! Az én számaim is készülhetnének a fióknak egész nyugodtan, ha nem csinálom meg hozzá a klipet, nem kérek egy millió szívességet ezzel kapcsolatban a vágótól, az operatőrtől. Muszáj kinyilatkoztatni! Viszont nem írás és nem emojik formájában.

ContextUs: Szerinted a digitális világból, ahova posztolod a klipjeidet, el fog indulni valamiféle mozgalom és ez áttevődik a való világba?

Meglátjuk. Jelenleg Instagram-, Facebook- és YouTube-csatornám fut. Az Instagramon fellelhető egy Molnár Áron hivatalos oldal és egy noÁr hivatalos oldal, ezekkel kísérletezem. Kíváncsi vagyok, hogy milyen valós cselekedetek tudnak történni egy poszt miatt. Egyelőre nem látom, hogyan fordulhatna át valódi tettekbe. Külföldön viszont volt rá példa: Texasban egy szélsőséges, az emancipáció elleni, soviniszta képviselőt akartak megszavazni. Azonban Taylor Swift, aki nem vesz részt a politikában, és rengeteg Instagram-követője van, arra buzdította az embereket, hogy menjenek el szavazni, de jól válasszanak. Ennek következtében ugrásszerűen megnőtt a szavazók száma. Én is erre szeretném használni ezeket a platformokat.

noÁr

FOGJUNK ÖSSZE! #legyélbátor

Addig azért fogok posztolni magamról a Molnár Áron hivatalos oldalon edzős videókat, a noÁron a World Press Photo kiállításról, Facebookon az X-ről, (X – A rendszerből törölve, Ujj Mészáros Károly filmje – a szerk), hogy minél több ember gyűljön oda. Amikor már elegen leszünk, egy tábornyi, akkor lehet ennek gyakorlati létjogosultsága. Követhetünk egy csomó embert, nézelődhetünk, élhetjük mások életét, de szerintem az a fontos, hogy irányt mutassunk ezeken a felületeken.

Ne csak arra használjuk, hogy ebéd mellett pörgetjük az Insta-story-kat! Engem az érdekel, hogy van-e bennük információ, tudás vagy valami plusz. Ezekben nincs. Csak átgörgeted más életét.

Olyan, mintha a saját életed másodperceit söpörnéd ki a telefonodból. Ez félelmetes! Tudatosítanom kell magamban, hogy ezeken a felületeken keresztül tudok majd esetleg elérni olyan közegeket, akik majd gyakorlatban is kiveszik a részüket az ország közügyeinek alakításában.

ContextUs: A TRIP-koncert lehet ennek az első lépcsőfoka, nem?

Abszolút! Az is egy kísérlet volt. A noÁrral kapcsolatban igazából minden kísérlet. Izgalmas volt látni, hogy hány ember jött el, hány ember kíváncsi erre a történetre, és hogyan működik élőben. A noÁr hosszú távú célja, hogy létrehozzon egy olyan koncertsorozatot, ami 6-8-10 számból áll, és közöttük vagy előttük van egy-egy kiselőadás. Továbbá szeretnék civil szervezetekkel kooperálni, hogy a koncert előtt vagy után legyen egy interaktív foglalkozás a résztvevőkkel. A tematika viszont mindig ugyanaz: van egy probléma, és arra kell egy megoldást találni. A beszélgetés végső szava ne az legyen, hogy borzasztó, elképesztő, szörnyű, ez van! Mindig próbáljunk egy új alternatívát biztosítani.

Ez itt a gondolatnélküliség forradalma – mi is helyzet 2018-ban?

Az ember, pláne, ha hírkövető, azt hiheti mindennapi hír fogyasztása során, hogy egy rendkívül turbulens időszakban élünk, amelyet ideológiai forradalmak és világrengető változások jellemeznek. Populista előretörés, migrációs válság, iszlamista gettók, genderharc és kulturkampf, amelyek meghatározzák a híradásokat. Politikai oldaltól függetlenül minden úgy mutatnak be, mintha egy új korszak kezdetén lennénk.

Színházi közegben is sokszor tapasztaltam, hogy csak panaszkodtunk, de nem volt érdemi változásra való késztetés. Ezt érzem a vitáknál is, hogy nincs valódi képlet arra, mi a megoldás, pedig ez a legfontosabb. Találjunk megoldást! Ha engem bárki a politikával kapcsolatban kérdez vagy baloldalinak titulál, akkor azt mondom, hogy nézze meg a Parlamentet és mondja meg, kik a bal- és jobboldaliak. Ha ide be tud sorolni, akkor az baj! Azt látom, hogy sokszor születik úgy döntés, hogy a valódi érintetteket és szakembereket kihagyják az ügyekből, vagy negligálják a szakmai érveiket.

ContextUs: Vidékről is érkeztek visszajelzések. Mit gondolsz, ott máshogy gondolkodnak-e, mint a fővárosban, máshogy fogadják-e a számokat?

Vannak visszajelzések Facebookon, YouTube-on, külföldön élő magyaroktól, külföldiektől és vidékiektől. Nagyon sok a pozitív komment vidékről is, ők tudnak igazán mesélni az ottani helyzetről.

A tapasztalataim leginkább a kommentjeik alapján rajzolódnak ki. Ez a vidék-Budapest ellentét eleve necces történet.

Ellentét helyett fúzió kellene, az, hogy ott ugyanúgy legyen létjogosultsága megszólalni a noÁrnak, mint Budapesten. Viszont az biztos, hogy létezik olyan hely, ahova kevesebb információ jut el, ráadásul ez sokszor átalakított, meghamisított, félelmet keltő.

ContextUs: Azt veszem észre, hogy nem érzik relevánsnak a vidékiek ezeket a dolgokat. Ebből ki lehet őket mozdítani?

Ezért szeretném eljuttatni a koncerteket a fiatalokhoz, akik vidéken élnek és/vagy tanulnak. Van is egy forma a fejemben, ami elég drága. Egyelőre én finanszírozom, ezért nem tudom, hogy ezt pontosan hogyan lehetne megoldani. Egy mobilis koncert helyet szeretnék csinálni, ahova bárki eljöhet és befér. Nagyon szeretném, hogy ez a koncertsorozat egy-másfél év múlva vidékre jöjjön.

Megszólaltak a civil szervezetek a Stop Soros törvénycsomag kapcsán

Idén január 18-án a kormány nyilvánosságra hozta és társadalmi egyeztetésre bocsátotta a “Stop Soros” törvénycsomagot. Az április 8-ai választás e törvénycsomag miatt is releváns volt. Ha nincs kétharmad, a FIDESZ-KDNP nem tudja átnyomni az országgyűlésen a törvénycsomagot. Azonban kétharmaddal a Belügyminisztérium – a Stop Soros törvénycsomag részeként – felhatalmazást kap a civilek titkosszolgálati ellenőrzésére.

Nem akarok többet várni! Azt akarom, hogy előtte vagy utána tartsunk foglalkozásokat akár a TASZ-szal, az Amnesty Internationallel, a Budapest Intézettel vagy a Város mindenkiével. Idén kint voltam a Sziget Fesztiválon, rengeteg civil szervezet állt fel, akiknek tematikus interaktív játékai vannak azzal kapcsolatban, hogyan ismerd meg a másikat, a jogaiddal és találkozz a mássággal. Ezeket össze szeretném kötni a noÁr projekttel.

ContextUs: Azt is említetted más interjúban, hogy te ezt közügyekkel való foglalkozásnak fogod fel és nem politizálásnak. Neked mi a határ a kettő között?

Szerintem a politika hatással van a közügyekre. Én ugrálhatok ezerrel, hogy legyenek az iskolák autonómok, de egyedül nem fogok változtatni. De ahhoz, hogy politikai szinten beszéljenek ezekről, kell, hogy mi, a civilek kivegyük a részünket a közügyek alakításában.

Ilyen szinten veszek én részt a politikában, de egyáltalán nincsenek politikai ambícióim, nem is érdekel, és nem is vagyok hozzá elég ravasz.

De nagyon szeretném, hogy megmutassuk, hogy a politika nem egy pejoratív szó, ugyanúgy, ahogy a migráns, a cigány és a zsidó szavak sem azok. A politika szótól sem kell megijedni, hanem igenis használni kell. Én csak közügyekkel szeretnék foglalkozni, de ha azzal foglalkozok, akkor óhatatlanul politikával is. Ez benne van, de ez pártpolitikától teljesen független.

ContextUs: Azt is említetted korábban, hogy ugyanúgy megjelennél jobboldali sajtóban is, mint baloldaliban.

Igen, viszont eddig onnan egyszer kerestek meg, a Figyelő című lapba hívott egy hölgy. Nagyon kellemetlen találkozó volt, de legalább megtörtént. Úgy indított a hölgy, hogy mi semmiben nem fogunk egyet érteni. Szerintem így nem lehet senkivel indítani egy beszélgetést. Ez egy rossz felütés. De ugyanúgy a baloldalon is volt egy kellemetlen interjú a Tilos Rádióban, ahol a mérhetetlen arrogancia és az oda nem figyelésnek a mintapéldájával találkoztam.

Molnár Áron “noÁr”: “Vajon miért bántjuk azokat az embereket, akik az utcán élnek?” / Fotó: Karancsi Rudolf / 24.hu

Ez pártpolitikától teljesen független, ember emberhez való viszonyáról szólt. Ez az, amivel a következő számomban szeretnék foglalkozni. Honnantól számít az ember embernek, honnan társnak? Ahogy Karsai György is írja: „Az embertelenség is egy emberi tulajdonság.” Vajon miért bántjuk azokat az embereket, akik az utcán élnek? Rásütnek ezekre az emberekre különböző bélyegeket: alkoholisták, drogosok, agresszívak. Én ezeket ugyanúgy rá tudom sütni színészekre, rendezőkre, ügyvédekre, jogászokra, banki tisztviselőkre és politikusokra, akik ugyanúgy agresszívak, alkoholisták és kábítószerfüggők. A megoldás nem a kirekesztés, hanem egy valódi tettvágy arra, hogy ezek az emberek vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba.

CV

Molnár Áron 1987-ben született Újvidéken, 2010-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakán. Öt éven át volt a Vígszínház társulati tagja, 2015-től szabadúszó. Fontosabb filmes szerepei közé tartozik a Memo, A mi kis falunk és az X – A rendszerből törölve. 2018. elején robbant be a köztudatba mint noÁr. YouTube-on megjelenő rapvideóiban különböző társadalmi problémákat helyez fókuszba. Szeretné, ha ezekre az emberek közösen találnának megoldásokat, valamint, hogy nemcsak az online térben, hanem a valódi cselekedetek szintjén is megmutatkozzon a tenni akarás.

Sinkovicz Anita

Hirdetés