…kezdte, vezette át és zárta Bukta Imre Szurcsik József Helykeresők című kiállításának megnyitóját a Godot Galériában. A cím boncolgatását, lehetőségeinek mélyebb bugyrait vitatva megmerevedtek a fürkésző tekintetek. A fehér falakra akasztott történetek szavakba öntésének kísérlete egyre több lehetőséggel és kétséggel töltötte el a szemlélődőket. Vajon melyik út a helyes? Van-e egyáltalán ilyen? Érdemes-e keresni? És ha igen, mégis hol?
Szemlélődés
A képek mélyreható és többszörösen összetett kérdésekkel és válaszokkal szolgálnak. Vajon térben vagy időben keressük a helyünket? Magunkban vagy a világban kell a helyünkre kerülnünk. És ha úgy is érezzük, hogy ott vagyunk, ahova tartozunk, az valójában a javunkat szolgálja-e?
Meztelen, töredezett testekből köszön vissza a lélek harca Szurcsik József alkotásaiban.
A legtöbb kiállított alkotás vagy tájkép, vagy pedig testábrázolás, legfőképpen az arc és a mimika fortélyait reprezentálva. Mindemellett szembesülhetünk a kocka fejekkel, a bőr és a táj tónusának szimbolikus reprezentációjával. Hol töredezett, hol szőr borította, hol pedig tükörsima, a már amúgy is kifejező profil. Hol szoros, sötét, hol átlátható és nyitott a szakadék. Színvilágát és vonalvezetését tekintve az egyszerűség és az apró, mély üzeneteket közvetítő formák jellemzik (mint például a Tiszta lélekkel című alkotás könnyáztatta arca).
Ami kiváltképp érdekes, hogy a kiállított képeken mind férfiarcok sorakoznak, egyet kivéve. A Kimerülve ebből a szempontból is hoz egyfajta megfoghatatlanságot és titokzatosságot. Pont annyira hordoz feminin jellegeket a képen látható arc, mint amennyire maszkulin a benyomás.
A szótlanság ereje
Nehéz bármit is írni a kiállításról, mert egy- egy képnek olyan ereje és tartalma van, ami mellé le kell ülni és magadban rátalálni. Annyira tiszta, őszinte és sallangmentes interpretációja a kételyeknek, a folyamatos önreflexiónak, mellyel nehéz és időigényes szembenézni. Tökéletesen eltalált vonások a mimikák ki- vagy ki nem dolgozottságában. Egyszerre merev és megfoghatatlan egy-egy kép üzenete, ami nem csak az elménknek, a lelkünknek, de sokszor a materiálisan felvállalt helyünknek is üzenet.
Szurcsik József Munkácsi Mihály-díjas festőnk egyike azoknak az alkotóknak, akik nem harsánysággal, hanem tiszta őszinteséggel közlik üzenetüket azon a felületen és eszközzel, amin páratlan kifejezőkészséggel képesek.
Válogatott képei olyanok, mint egy könyv lapjai, amik felett érdemes egy kicsikét elidőzni, melyeknek érdemes időt adni, és elrakni magadban egy-egy gondolatát.
