Kálomista Bence versei: Ereszcsatorna; Körbekerített pont; Vízfolt
Ereszcsatorna
Egyszer a hűs nyári zápor
tenyérré oldja ökleinket,
és világos lesz,
hogy a belső zsarnokot
meg lehet fojtani.
Többé nem irigykedünk
minden halottra,
helyén fészek épül
azokból az időkből,
mikor átvérzett lepedőként
vonszoltuk az életet.
Körbekerített pont
Forgatom a szavaidat,
hogy valami mozgásban tartson.
Mostanában tesztsorozat vagy,
jó jegyeket kell szereznem,
ennyi a dolgom,
de a nyomaidból ítélve
személyre szabott
merénylővé bomlasz.
Bele kéne döglenem,
hogy komolyan vegyél.
Vízfolt
Kilépek az ajtón és hazarohannék,
de idegen a belső táj,
gondolataim kamrájában is vendég vagyok.
A fáradtságot lehetetlen kipihenni,
mint egy szélütött gyereket az anyja,
alvás helyett a távlati terveimet szólítgatom.
Először a felejtés és öngyilkosság
egyenlőségjelét kéne a fejemből amputálni,
mert elpazarolok egy örökkévalóságot,
ha túl komolyan veszem magam.