Basch Péter: „A slam egy nagyon erős függőség”

Basch Péter: „A slam egy nagyon erős függőség”

Basch Péterrel, a IV. Országos Slam Poetry Bajnokság győztesével beszélgettünk az alkotási folyamatról, s az októberi döntőről, de Peti ezen kívül beszámolt nekünk az utána következő Európa-bajnokság hangulatáról és a slam poetryn kívüli terveiről is.

ContextUs: Mindenekelőtt szeretnék gratulálni a IV. Országos Slam Poetry Bajnokságon elért győzelmedhez! 2013-ból már van egy döntőbeli második helyed, de mi volt az első sikerélményed ebben a műfajban? Eleve, mikor álltál először színpadra?

Először 2012 márciusában versenyeztem a Slam Poetry Budapest Klubban, ami akkoriban még a Mika Tivadar Mulató pincéjében volt. Áprilisban sikerült elcsípnem egy harmadik helyezést – holtversenyben Pion Istvánnal –, de a legelső helyezésem, amit sikerként éltem meg, az a novemberi Klub volt, ahol a frissen alakult monDDay (Bock Balázs, Basch Péter) vitte el a második helyet.

Basch Peti / Slam poetry
Basch Peti / Fotó: Pereszlényi Erika

ContextUs: A slam poetryvel kapcsolatos diskurzusokban állandóan felmerülő műfaji vita már terhelt lehet, azonban annyiról még megkérdeznélek, hogy számodra mennyire áll közelebb a slam az előadóművészethez, mint az irodalomhoz? Egyáltalán van-e még értelme ilyen típusú kategorizálásnak egy intézményesülőben lévő műfaj kapcsán?

Én azt gondolom, hogy az a slam poetry szépsége, hogy bekategorizálhatatlan. Eddig nekem ezt Horváth Kristóf fogalmazta meg legszebben: „Egy slam, nem slam.” De ha mindenképpen valamilyen keretbe kell szorítani ezt a műfajt, akkor mindig az a mondat jut eszembe, amit Süveg Márk szokott idézni Buddy Wakefield amerikai slammertől: „a slam poetry egy esemény”.

ContextUs: Hogyan látod a slam jelenlegi alakulását Magyarországon? Láthatóan egyre nagyobb az érdeklődés, és egyre több a tehetséges fiatal előadó. Eljövőben van egy esetleges generációváltás a „kiemelt slammerek” között, vagy ennél egységesebb a hazai slam poetry-közeg?

Szerencsére folyamatosan épül a hazai slam tábora – előadói és hallgatói szinten egyaránt. Lassan már nincs olyan nagyváros itthon, ahol ne lenne rendszeres esemény, ami folyamatosan kitermelné a tehetséges, eddig ismeretlen arcokat; én nagyon örülök, hogy egyre több fiatal van Magyarországon, akik eszméletlenül ügyesek és kitartóak.

[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Úgy gondolom, a slamben nincs bebetonozott hely. Én nem szeretem a „kiemelt slammer” kifejezést, néha azt érzem, hogy csak azok használják, akik felületesen vizsgálják ezt a kérdést.     [/perfectpullquote]

Az eddigi négy Országos Bajnokságon összesen 65 slammer lépett fel, és ebből három embert mondhatunk, aki mind a négyre bejutott (Kemény Zsófi, Horváth Kristóf és Simon Marci). Szóval akkor Magyarországon őket hívjuk „tűzközelieknek”?  Ennyi ember még talán egy kandalló elé se tudna úgy leülni, hogy betöltsön minden üres helyet. Az a helyzet, hogy ők ma Magyarországon tényleg a legjobb slammerek között vannak, de ennél több mágiát szerintem felesleges keresni ebben.

ContextUs: Beszéljünk kicsit az októberi döntőről… Arról szólnak a városi legendák, hogy a döntő első körében a másodikra szánt szöveget adtad elő, mert nem találtad a másikat. Gondoltál arra, hogy esetleg ez a malőr volt az oka, hogy nyertél? Utólag már könnyű okosnak lenni, de nekem például ez a sorrend erősebb volt, mintha fordítva adtad volna elő.

Én is sokszor végigjátszottam fejben a lehetséges forgatókönyveket, és úgy gondolom, nagy eséllyel köze van a malőrnek a végső eredményhez. Ebben teljesen igazad van, ez a sorrend szerintem is erősebb, viszont én egész végig úgy számoltam, hogy egy szöveget fogok elmondani a döntőn. Mikor kihúzták a nevem hoztam egy hirtelen döntést, miszerint a „könnyebben fogyasztható” szövegemmel megpróbálom feloldani a hangulatot, mivel előttem mindenki egytől egyig kirakta a szívét a színpadra. Viszont amikor felléptem eszembe jutott egy ígéret, hogy mivel egy körre számítottam, mindenképp a másik szöveget mondjam el. Az én döntésem volt, hogy visszamentem megkeresni azt, viszont a véletlennek köszönhetem, hogy a papír beesett az emelvény oldalába. Ha megtalálta volna bármelyikünk, én mindenképpen azt vittem volna fel az első körben és nem így alakul az este.

ContextUs: Mi a helyzet az alkotási folyamattal? Utolsó pillanatban készülsz el a szövegekkel, vagy gondosan megtervezett beosztás szerint készülsz a versenyekre? Esetleg van valami speciális módszered, mint például az elvonulás?

Az alkotási folyamat általában nálam úgy kezdődik, hogy megkeresem és kiválasztom a témát. Ezzel rengeteg időt el tudok tölteni – az Országos Bajnokság előtt körülbelül húsz témát dobtam a kukába, amíg ki nem választottam az akkor épp legerősebbnek gondoltat. Ezután megpróbálom elengedni a gondolataim a témán belül, körüljárni minden lehetséges irányból a hozzá kapcsolódó képeket, kifejezéseket. Ehhez hozzárakom a korábban összegyűjtött, telefonba vagy számítógépbe felírt jegyzeteimből azokat, amik illenek a készülő szövegbe, és elkezdem építeni a vázat. Először nagyobb egységeket alakítok a különálló sorokból, megpróbálom úgy megszerkeszteni, hogy íve legyen a szövegnek.

Ezeket a darabokat aztán összerakom, megnézek különböző verziókat, melyik mi után következzen. Felolvasom magamnak hangosan, kihúzom a felesleget, és betoldom a hiányos részeket. De ez se egy biztos recept, rengeteg egyéb tényező van még, például ilyen az elvonulás.

[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Most először, a döntő előtt három napot teljesen egyedül töltöttem, de még ez se volt elég idő ahhoz, hogy ne utolsó nap készüljek el a szövegekkel.   [/perfectpullquote]

Az én alkotási folyamatomhoz nagyon erősen hozzátartozik az időnyomás.

ContextUs: A második körös slamed egy nem akármilyen retorikai teljesítmény. Számomra a legerősebb soraid küzdelemről szóltak, nagyon találó, mégis könnyű azonosulási pontokat adtál velük a hallgatóságnak. Szándékosan kerülted el a közéleti, politikai témákat, és fordultál az intimebb, párkapcsolati tematika felé?

Rengeteget beszélgettem a barátaimmal arról, milyen téma érdekel legjobban.  Úgy gondoltam, egy „megúszós” szöveggel kiállni a színpadra – ha már abban a kiváltságban részesültem, hogy bekerültem a döntőbe – tiszteletlenség lenne a közönséggel és a többiekkel szemben. A másik slamben megfogalmaztam minden olyan közéleti, politikai gondolatot, ami jelenleg foglalkoztat, és úgy gondoltam, itt az ideje egy kicsit eltérni attól a stílustól, amit általában látnak belőlem.

ContextUs: November 19-21. között részt vehettél a Slam Poetry Európa-bajnokságon Tartuban. Az elődöntőig jutottál, és 7. helyezést értél el. Mik voltak a legjobb történeteid az észtországi versenyről? Milyen volt a hangulat? Avass be egy kicsit minket!

A Slam Európa Bajnokság sokkal inkább egy nagy nemzetközi „bajnoktalálkozó”, mintsem verseny. Elég csak azt tudni az eseményről, hogy a döntő nézőszáma alulról súrolta a nyolcvan főt.

[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Ez nem egy kivételes példa, az eddigi összes EB-n ilyen szerény volt az érdeklődés. Viszont szerencsére a verseny kiváló minőségű volt, majdnem teljesen egyetértettem a végső eredménnyel (Portugália vitte a pálmát, Belgium a 2. helyezett, Ausztria pedig a 3. helyen végzett).   [/perfectpullquote]

Rajtuk kívül rám a spanyol, ír és a litván bajnok tette a legmélyebb benyomást a verseny során, ők osztoztak végül a versenyen a 4-6. helyezésen. Meglepő történet talán annyi volt, hogy sikerült a repülőtéren megzúznom a karom, szóval végig felkötött kézzel jártam Tartuban. Viszont amikor versenyeztem levettem a kötést, hogy ne legyen pozitív együttérzés a zsűriben irántam.

Basch Peti / Slam poetry
Basch Peti / Fotó: Pereszlényi Erika (Péró) fotója alapján a rajzot készítette: László Poszovecz

ContextUs: Hosszabb távon mik az elképzeléseid a slam poetryn kívül s belül? A színpad örökre megmarad a terepednek, vagy tervezel visszavonulót fújni? Mellette milyen egyéb céljaid vannak például a tanulmányaid terén? Egyáltalán, a mindennapjaid alapján szét tudod választani a slam poetryt a szakmai életutadtól?

A slam poetry számomra egy nagyon erős függőség. Biztos lesznek szünetek, amikor azt mondom, hogy: „sajnálom, máshol van a súlypont.” De arra válaszolni, miért érdekel ennyire megkérdőjelezhetetlenül a slam, és meddig, nem tudok; ahogy arról se, miért mozgat az a gondolat, milyen lehet egy dinoszaurusz ásítása. Egyikről se tudom megmondani, hogy meddig fogja meghatározni a gondolataimat, csak itt van.

És a slamen kívül? Szövegíró szeretnék lenni egy kreatív ügynökség szárnyai alatt.

Kezdőlap > Basch Péter: „A slam egy nagyon erős függőség”

A szerk. ajánlása

A hónap legnépszerűbb cikkei

Top sztorik a rovatból