Hétköznapi szertartásaink

Hétköznapi szertartásaink

Az idei tél utolsó napjaiban igazán kitettek magukért a mínuszok. Az ilyesmit jobb valahonnan bentről figyelni: szobából, meleg ágyból, kávézóból vagy egy hangulatos könyvesboltból. A legjobb, ha ebben a bizonyos könyvesboltban nem csak a könyvek lapjain történik valami, hanem például egy új kötet kapcsán hétköznapi rítusokról, tánc és vers kapcsolatáról beszélgetünk. És arról, hogy teljesen rendben van, ha egy vers egyáltalán nem tetszik. Ez történt néhány napja az Írók Boltjában Áfra János Rítus című kötetének bemutatóján.

Áfra János új, Rítus (Kalligram, 2017) című verseskötetéről Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó főszerkesztője beszélgetett a költővel. A nyilvános eszmecsere pedig valóban mindenkihez szólt: az irodalmat professzionális szinten űző két résztvevő érdekesen, érthetően mutatta be a könnyed olvasmánynak nehezen, viszont izgalmas utazásnak bátran nevezhető könyvet.

A helyszín az Írók Boltja, Andrássy út. Jól megközelíthető könyves sziget a fővárosban. És könnyen megszerethető. Könyv mindenhol, asztalok, székek, ha belemerülnénk új kiszemeltünk lapjaiba. Az Andrássy út 45. a tizenkilencedig század végétől a budapesti művészvilág számos képviselőjét tömörítő Japán Kávéháznak adott otthont, helyén az ötvenes években nyílt meg a könyvesbolt. A falon kis réztábla hirdeti a helyszín irodalmi életben betöltött fontos szerepét: 2001-ben többek között Esterházy Pétert, Göncz Árpádot, Mándy Ivánt, Nádas Pétert jelölték meg a hely “Szellemi védnökeinek”.

/ Fotó: Hofgárt Károly

Versek élete köteten innen és túl

Amikor versekről van szó, általában a kötet szó használatos, Áfra János új munkája, a Rítus viszont bátran nevezhető klasszikus értelemben vett könyvnek, aminek eleje és vége, felépítése, története van. Mészáros Sándor szerint a Rítus versei a kötet szerves részeként állják meg igazán a helyüket.

Természetesen egyenként olvasva is teljes értékű művekről van szó, szerves egységként kezelve azonban egészen más értelmet nyerhet egy-egy szöveg.

A könyv borítóján szereplő festmény Incze Mózes munkája, a kép pedig szerves része a kötetnek. A borítón egy férfi tálat tart, a másik fölé hajol, talán víz van benne. Az egészen áthat valami feszes ünnepélyesség. A rítus szó előírt, kötött rendet, szertartást jelent. Az emelkedett vallási és más szertartásokon túl azonban a rohanó hétköznapok is tele vannak kisebb rítusokkal. Gondolhatunk itt bármire: ha vizsgára menet ugyanabban a kávézóban és ugyanolyan kávét iszunk, amilyet a legutóbbi sikeres számonkérés előtt, máris egy begyakorlott szertartásrendet hajtunk végre. Csak így már nem tűnik olyan ünnepélyesnek, pedig az ilyesmi rítus a javából.

/ Fotó: Hofgárt Károly

A tánc, a szöveg meg a hang

Áfra János Hajdúböszörményben született 1987-ben, Debrecenben él. A KULTer.hu kulturális portál alapító-főszerkesztője, az Alföld folyóirat szerkesztője és a Debreceni Egyetem óraadó oktatója. Tagja a József Attila Körnek, a Szépírók Társaságának és a Kertész László Hajdúsági Irodalmi Körnek. Az egyetem előtt festő szakképesítést szerzett, képeiből két egyéni tárlatot is rendezett. A Rítus a harmadik kötete, az első Glaukóma (JAK+PRAE.HU, 2012), a második Két akarat (Kalligram, 2015) címmel jelent meg. A költő egyébként nem alapos megfontolás után kanyarodott a művészettől az irodalom felé: egyszerűen odasodorta az élet, “a szövegek elindultak a maguk útján” – ahogy ő fogalmaz.

https://contextus.hu/ilyen-egy-kortars-polihisztor-interju-afra-janos-koltovel-contextus/

Áfra János számára mindig fontos volt a kísérletezés, eddigi munkái során többször vegyítette az irodalmat zenével, képzőművészettel, tánccal: új kötetének debreceni bemutatóján egy táncos performansz is az esemény része volt.

A költő szerint összefüggésekben érdemes gondolkozni, egy verset láthatóvá lehet tenni más művészeti ágak segítségével is. Áfra kísérletező hajlamát jól mutatja, hogy az új kötet verseinek írásakor a tudatalatti működött inkább, sokszor lépett életbe az automatikus írás módszere.

Ilyenkor mindenféle előzetes koncepció nélkül hagyja az alkotó, hogy eszébe jussanak a szavak. Máskor képzőművészeti alkotásokból merített ihletet.

/ Fotó: Hofgárt Károly

A költő a beszélgetés során felolvasott párat a versekből. Nem minden szerző van megáldva az élvezhető felolvasás talentumával: Áfra János hangján viszont az egész kötetet élvezetes lenne végighallgatni.

Mészáros Sándortól az izgalmas kérdéseken túl egy nagyon felemelő tanácsot is kaptunk: ha nem tetszik egy vers, semmi probléma, szabad felháborodni, vitatkozni, akár ki is dobhatjuk azt a verset.

A közönség halk nevetésére aztán gyorsan hozzátette, nem a bemutatott kötet verseiről beszél, ő azokat semmiképp nem dobná sehova.

Nem az, aki, hanem, amit

Amiben nagyon más a Rítus, mint az eddigi két Áfra-kötet, az a személytelenség irányába való elmozdulás. Bár színtiszta én-mentes líra nem létezik, a Rítus verseiben az eddig megszokott Áfra-versektől eltérően alig látható az elbeszélő.

/ Fotó: Hofgárt Károly

Azonban a versek folyamatosan megszólítanak valakit, ettől pedig nagyon személyessé válik a líra. Nem az a fontos a Rítusban, hogy mit tudhatunk meg az elbeszélőről, és ez nem is annyira érdekli az olvasót. Olyan erős dolgokat mond ugyanis az a valaki, hogy azok súlya mellett eltörpül a beszélő alakja. “Engedd felszínre érni / régi fájdalmaidat, / és hagyd megtörni / gyűrt arcod, ereszd át / magadon a hangot.” (Áfra János: Újhold előtt, Rítus, Kalligram, 2017) Egy ilyen mondattól annyira megszólítva érzi magát az ember, hogy a másik helyett magában kezd el keresgélni. És a Rítus olvasása közben talál is ott valamit. Érdemes kipróbálni.

Kezdőlap > Uncategorized > Hétköznapi szertartásaink

A szerk. ajánlása

A hónap legnépszerűbb cikkei

Top sztorik a rovatból