Mintha nyáron megszokná az ember, hogy gyilkol / a legkeményebb párnán elkenődő saját vérét – Baranyai Dóra verse

Mintha nyáron megszokná az ember, hogy gyilkol / a legkeményebb párnán elkenődő saját vérét – Baranyai Dóra verse

“Nem tudni, a folytonos üvegnek való csapódás rogyasztja-e meg,
vagy az okozza-e halálát, hogy helyzetének kilátástalanságát
végül felismeri” – Baranyai Dóra verse.

Kis rovarhatározó

A szobába betévedt darazsat nem kell megölnöd.
Előbb-utóbb magától elpusztul,
bár nem tudni, a folytonos üvegnek való csapódás rogyasztja-e meg,
vagy az okozza-e halálát, hogy helyzetének kilátástalanságát
végül felismeri.

Ha lepkével játszik a macskád,
a terasz csempéinek derékszögébe szorítva
áttetszővé kopott szárnyait
(szája köré, fehér mancsára
mintha negatív égbolt lenne, tapad a sötét hímpor) –
van-e jogod rászólni,
ha molyok seregét porszívóztad le a plafonról,
mikor valakid viszolygott tőlük?

Mintha nyáron megszokná az ember, hogy gyilkol,
a legkeményebb párnán elkenődő saját vérét.
Nézd, összegyűrve, mint a krepp-papír,
repülnek tovább, többször kell odacsapni –
már bele sem gondolsz, aztán inkább
beszúrod a szúnyogirtót a konnektorba.

Kezdőlap > Uncategorized > Mintha nyáron megszokná az ember, hogy gyilkol / a legkeményebb párnán elkenődő saját vérét – Baranyai Dóra verse

A szerk. ajánlása

A hónap legnépszerűbb cikkei

Top sztorik a rovatból