Vérivás
Melt and remould it, till it be
A royal cup for Him, my King:
O Jesus, drink of me.
Hét magyart ismertem meg odakint: az első tinédzser
pincér volt az útszéli pubban, fehér inget és fekete
nadrágot húzott minden reggel, büszkesége volt,
hogy karján hat tányér lazac elfér, de a tizennégy
órás műszak után Sztálingrádról mesélt, a törit
hogy szerette, szívta az olcsó cigit, míg mi ettünk,
és kesergett, hogy milyen jó volt a zsíros kenyér,
a második masszőr volt, műkörmös délután, éjjel
jós egy hátizsákos hosztelban, a műanyag asztalkára
bíborszínű szatént húzott, itt látott aurát, szellemet,
ment neki minden: svéd, francia, tenyér – a tiszteletdíj
mégiscsak szebben cseng, mint a minimálbér,
a harmadik a BBC-n csüngött folyton, várta, hogy
mikor mondják már a menekülteket, egyik kezével
csipszes zacskóban matatott, a másikkal a spanyol,
ausztrál, bangladesi vendégeket rutinból csekkolta be,
tetszett a lányoknak a törött angolja, és bár élő
rokona nincsen húsz éve, mégis megáll a lábán, így
a hazáért ejtett könnyeit valaki mindig lecsókolta,
a negyedik egy padon ült és nézte a várost,
nem értve, hová fajul a világ, cigizett, ivott,
szorongatta a fiától kapott matrjoska babát,
búcsúajándék, a fiú azt hiszi, túlnőtte őt,
de tőle egy súlyosbodó alacsonyságot örökölt,
így nem találkozhatnak többé soha, merengett
csak: miért is van az egyre kisebb embereknek
egyre nagyobb koporsója,
az ötödiket Kádár ugyanazért vonzotta, mint Hitler,
meló után, ha már felmosta a kocsmát, a lovagok
életéről is olvasott, megvetve ezt a nőies, ideges,
hisztérikus, fecsegő, ferde kort, de mikor hazai
temetőben járt, sosem értette, miért van a nők
sírkövén egy évszám, míg a férfiakén kettő,
a hatodik öltönyben feszített a buszon,
székét valami gyerek rugdosta, az anyja
nem szólt rá, nem lehet majd belőle férfi,
gondolta, milyen primitív dolog a gyereket
nem a csendre nevelni, legszívesebben
ordítana, a nyakkendő alatt tűz lobban,
körülötte táncot jártak az izmok, vigyázni
kell, nehogy az utasokat bántsa, ki kell
várni csendben, míg az autóbusz
végállomáshoz ér, és a felgyülemlett
dühöt kiengedni, nyugodt körülmények
között, a házban,
a hetedik egy köcsög volt, aranyozott szájú,
ittak belőle mindahányan.
Fotó: Seanen Middleton
