Agnes Martin neve kevesek számára lehet ismerős, de akik a képzőművészetben otthonosan mozognak, neve talán nem teljesen ismeretlen. A skizofréniától szenvedő festő több könyvet is írt, kreativitását az absztrakt festészetben élte ki, nem mellesleg adott egy jó tanácsot a jövő generációjának.
Agnes Martin 1912-ben született a kanadai Macklinben, majd tanárnak állt. A legtöbb iskola, ahol tanított, ódivatú volt, teljesen elzárva a civilizációtól. Barátja szerint nagyon magányosan élt. Martin végül úgy döntött, hogy New Yorkba költözik, és beiratkozott a Columbia Teachers Főiskolára, majd belevetette magát Manhattan sűrű és virágzó művészeti életébe. Ekkor kezdett komolyabban festészettel foglalkozni. Ez az időszak viszonylag rövid volt, de a művész vissza-visszatért a városba.
Martin fontos kapcsolatokat kötött művészi kibontakozása első felében, de 1967 körül egyre nyomasztóbbá vált számára a nyüzsgés és a művészvilág kereskedelem felé való mozdulása. Ekkor állapították meg skizofréniáját, amitől folyamatosan szorongott, ezért magányt választotta. 18 hónapos autóútra indult Észak-Amerikában, de ez idő alatt is tartotta a kapcsolatot ismerőseivel. Még csendfogadalmát is megszegte, és egy rövid ideig társa is akadt az úton, Lenore Tawney személyében.
Több mint 200 kortárs művet felsorakoztató kiállítás nyílik a Balaton északi partján
A Resident Art GARTEN Lovason, az Alsóörs és Paloznak között elhelyezkedő kis községben lelt otthonra, az eddig is aktív művészeti élettől pezsgő Nagy Gyula Művészeti Alapítvány galériájában. A Resident Art Művészeti Ügynökség a Nagy Gyula Művészeti Alapítvánny al közösen idén először rendezi meg a GARTEN kortárs művészeti bázist.
Martin végül Új-Mexikóban kötött ki, ahol élete hátralévő részében élt. Eleinte úgy írt a magányról, mint amire minden művésznek szüksége van.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Ahhoz, hogy felfedezzük a tudatos elmét olyan világban, ahol az értelmet értékesnek tartják, magányra van szükség – sok magányra […][/perfectpullquote]
– írta Martin.
Később azonban felismerte, hogy a magány néha pusztító hatásokkal jár. Bár stúdiójában továbbra is hosszú órákat töltött egyedül, gyakran túrázott barátaival a közeli hegyekben vagy vacsoráztak együtt a házában. Martin tudhatott valamit, 2004-ben, 92 éves korában hunyt el. Fontosnak tartottam hogy az egyedül töltött órák mellett rendszeresen ápoljuk a társas kapcsolatainkat, így maradhatunk egészségesek.
