Bende Tamás verse: Özönvíz
Több hallgatást nem bírnak el a reggelek.
Kiülök az ágy szélére, és mielőtt felhúzom
a redőnyt, megpróbálom kitalálni, milyen idő lehet.
Nyomasztó, tömör felhők a szemközti háztetők felett.
Hallani vélem, hogy nagy cseppekben esni kezd.
A homokozó szétdobált játékai körül felgyűlik a sár.
Aki épp otthon van, bemenekíti a száradó ruhát,
gyorsan zárja az ablakot. Másvalaki az esernyőre gondol,
amit a korai kapkodásban a fogason hagyott.
És az, aki könyveket pakol egy hátizsákba, majd elindul
megnézni, hogyan lép ki medréből a folyó, én vagyok.
