A ContextUs irodalmi körökhöz kapcsolódó interjúsorozatának első alanya a Köménymag irodalmi kör. Bemutatottjaink: Bende Tamás, Csombor Rita, Ferencz Mónika, Gláser Diána, Horváth Veronika, Kopcsányi Lilla, Kovács Márton, Őry István, Székely Örs.

ContextUs: Mikor és miért kezdtél el írni?

Gyermekkoromban a Kinder-figuráim néha összecsengő sorokban beszéltek, tőlük ragadt rám ez-az. Innen eredeztethető például a családi étkezések előtt természetessé vált Kész az ebéd, halld a tevét!-csatakiáltás. A későbbiekben is játéklehetőségként tekintettem a nyelvre. Kamaszként kezdtem érezni, hogy akarok is valamit mondani, csak többnyire fogalmam sem volt, mit.

Szerencsére Győrben találtam olyan közeget, ami szintén így volt ezzel – Bende Tamással tizenhat éves korunk óta ismerjük egymást.

A helyi önképzőkörünkből azóta sokfelé nyílt ajtó, jórészt Szalai Zsoltnak és Sütő Csaba Andrásnak köszönhetően.  Az Ambroozia folyóiratot kiadó Hermaion Irodalmi Társaság és a FISZ is így került a látóterünkbe.

ContextUs: Melyik műnemet érzed a sajátodénak?

Szétforgácsolódnak bennem a történetek. Túl sok szó kell, nem érzem a csöndeket, mármint hol és hogyan kellene hallgatni. Nem azt mondom a végén, amit igazából akarok. Persze versben sem feltétlenül, a sorok is önálló életre kelnek és egymással folytatnak párbeszédet, de a lírában mégiscsak otthonosabban mozgok, ez a fajta hangzavar számomra, kevésbé idegen.

ContextUs: Hogy állsz a kötettervekkel?

Készül, a FISZ gondozásában. 2011-ben megjelent egy elektronikus kötetem Kóborlátás címmel. Visszhangot nem nagyon kapott, egy kritikát tudok felmutatni, amelyet a Szépirodalmi Figyelő publikált. Azóta sok mindent máshogyan csinálnék, de nem bántam meg. Nulladik kötetként tekintek rá, jó tanulópénz volt.

ContextUs: Mivel foglalkozol az íráson kívül?

Gyógypedagógiát tanulok, és drámatanárként tevékenykedek több helyen. Most éppen a legtávolabbi pont Csongrád megye, ahol a Káva Kulturális Műhelynek köszönhetően egy remek csapattal dolgozunk a Szélmalmok programban. Játszom az Import Impró Társulatban Győrben, és van egy gyermekszínjátszó csoportom is a falunkban, Ikrényben. Szóval elég sokat utazok.

ContextUs: Melyek azok a költők/írók, akik közel állnak hozzád, s kik azok, akik nem?

Hangulatfüggő. Sokszor nem az életmű, nem  az egész kötet válik fontossá számomra, hanem egy-egy vers marad meg bennem; amikor találkoztam vele, éppen úgy éreztem, hogy ahhoz van közöm. Amikor publikálni kezdtem, sok Nemes Nagy Ágnes- és Pilinszky-verset olvastam, aztán évekre elkoboztam egy Anna Ahmatova-kötetet egy műhelymunkán.

Szeretem Tolnai Ottó világát, jó elmerülni benne, de Kodolányi Gyula versei közül is vannak kedvenceim. Amikor Tóth László válogatáskötetéről kellett írnom, akkor átrágtam magam az egész életművön és nagyon élveztem.

Tavaly nyáron Győrffy Ákossal, idén Orcsik Rolanddal volt alkalmam műhelymunkán dolgozni Véneken. Költőként is sokra tartom őket, és izgalmas volt tőlük tanulni.

Hogy mi nem áll hozzám közel? Amire nem tudok rákapcsolódni, azzal nem nagyon foglalkozok, szóval, legfeljebb a költészetemtől – nem a személyemtől – távolabb álló szerzőkről beszélhetek. Nemrég Tamkó Sirató Károly A Vízöntő kor hajnalán című kötetére csodálkoztam rá újra, ahogyan feszegeti a hagyományos nyelvi és képi kereteket, nagyon izgalmas. Ha már vizuális költészet, szívesen bogarászom Papp Tibor térképverseit is, noha ez a kifejezésmód nem az én asztalom.

ContextUs: Van-e olyan zene, ami írásra ösztönöz?

Nem túl huszonegyedik századi, de a népdalok világa a természetes zenei közegem, ebben nőttem fel. Sokáig nem is volt magnónk, csak rádiónk és bakelitlemezeink. Anyukámmal hétköznapi tevékenységek közben is énekelni szoktunk, a nagypapámtól is sok népdalt tanultam.

Van olyan szövegem, ahol megjelennek ezek az elemek, de nem jellemző, hogy direkt módon zenére írnék. Arra viszont bármikor kapható vagyok, hogy zenére olvassak fel.

Nyáron Pandával volt alkalmam belekóstolni ebbe, ráadásul improvizatív módon – nem adtam oda előre a szövegeket, spontán reagáltunk egymásra. Nagy élmény volt, örülnék hasonló alkalmaknak.

ContextUs: Mely más művészeti ágak foglalkoztatnak az irodalomon kívül?

Egyértelműen a színház, de szinte minden alkotói tevékenységbe bele tudok feledkezni, akkor is, ha egyáltalán nem értek hozzá. Játszani jó!

ContextUs: Hogyan ismerkedtél meg a Köménymag irodalmi körrel?

Nyáron Lilla, Móni és Marci jelentkeztek a Véneki Alkotótáborba, aminek szervezője és résztvevője voltam. Velük együtt beköltöztünk Bende Tamás mellé a kultikus négyesbe, mármint a szobába, aminek hagyományai vannak. Nyár végén megkérdezték a lányok, nem akarok-e köménymagos lenni, én meg mondtam, hogy dehogynem.

ContextUs: Hogyan működik a Köménymag a te nézőpontodból? (Műhelyként funkcionál, milyen időközönként jöttök össze, hogyan képzelhetjük el az ottlévő atmoszférát, etc.)

Mivel új vagyok a csoportban, még csak két találkozón vettem részt, egy megbeszélésen és az RS9-ben az őszi felolvasóestjén. Egyébként online tartjuk a kapcsolatot. Elsősorban a támogató atmoszférát érzékelem: szeretnénk látni és láttatni a többiek tevékenységét is. Együtt minden könnyebb, mint egyedül.

ContextUs: Mit nyújt a számodra a Köménymag?

Közös ügyeket, betekintést új emberek világába, a látóköröm tágítását. Sokszínű, érdekes társaságról van szó, ezért is csatlakoztam örömmel.

ContextUs: Mit gondolsz, vannak-e olyan motívumok, amelyek fellelhetőek a Köménymag tagjainak írásaiban? Ha igen, melyek azok?

Nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert nem olyan régen vagyok a csoport tagja, de a Bajtai- és a Sirokai-hatás biztos hagy nyomokat. Amit most látok, az a nyitottság a világirodalom felé. Többen fordítanak is, ami szerintem nagyon izgalmas.

ContextUs: Ha ki kellene emelni egy sort a műveid közül, mi lenne az?

„világgá akartam menni / de véletlenül a világ jött belém / most aztán cipelhetem” (megtorpanás)