Múlt csütörtökön a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület adott otthont az Ébredni alszom, lefeküdni kelek föl / I sleep to wake up, I get up to lie down című fiatal alkotók által reprezentált kiállításnak. Az installációk között felvonult több fotó, vizuális és képzőművészeti alkotás, írhattunk írógéppel, hallgathattunk fejhallgatóval, és igen, még egy hatalmas plüss delfinnel is megismerkedhettünk.
A téma nem idegen, sőt inkább mindannyiunknak ismerősen cseng: hol a határvonal az ébren álmodás, álmodozás és az álmokból a valóságra ébredés között? Van-e még egyáltalán relevanciája bármilyen határnak? Az alkotók, többek között Fischer Judit, Halász Dániel, Kende Tamás, Mécs Miklós, Molnár Ágnes Éva, Katarina Sevic, Surányi Nóra vagy Zagyvai Sára ezeket a kérdésköröket próbálták meg körbejárni képekkel, vizuális installációkkal és képzőművészeti alkotásokkal.
A kiállítás koherenciájában laza tematikai kötődést érzékeltem, sokszor a másodlagos, de inkább a harmadlagos képi sík mögé kellett nézni ahhoz, hogy lebonthassuk a művek közti kontúrt.
Az önmagukban is álomvilágba kalauzoló installációk leginkább egy olyan belső látomásvilágot fedtek fel, melyek hétköznapi cselekvések (központi szimbólumként az alvás) banalitását emelik térbeli vízióként a lázálom szintjére.
Ezt csak továbberősítette, hogy az esemény felhívásában, cseppet sem viccelve a dresscode-dal, az alkotók valóban jelmezbe öltözve vonultak fel.
Külön érdekesség és abszolút megkapó részlet, hogy a rendelkezésünkre bocsátottak két írógépet is, melyeket kedvünkre kipróbálhattunk.
A megnyitó maga is szokatlan időrendben zajlott, miután volt ideje mindenkinek körbejárni, megtapogatni, kipróbálni, interpretálni az alkotásokat, valamint a vendégeknek készített csemegékből is kóstolót venni, az addig a közönség között keringő jelmezes kiállítók a két kurátor, Szalipszki Judit és Szemző Zsófi vezetésével felsorakoztak, és bemutatták a kiállítást. Szalipszki Judit így vezette fel a rendezvényt az eseménynél:[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””] Apró, jelentéktelennek tűnő elmozdulások, zónaváltások, ki- és visszazökkenések, ébredések vagy összeomlások utáni kontúrtalan állapotok, határhelyzetek állnak a laza tematikai szövedékű kiállítás fókuszában. A tematika a folyamatosan külső vagy belső nyomásra változó körülményekhez való igazodást vizsgálja, a változásra; hely- és időváltoztatásra való igényt, az új kondíciókhoz köthető utópiákat. A változásra kényszerülők és a változást szomjazók történetei ezek. [/perfectpullquote]
Azt hiszem, a várakozásoknak minden tekintetben igyekezett eleget tenni a 19 bemutató, és aki érez magában legalább nüansznyi rokonszenvet az álmodás és a víziók világával, annak csak ajánlani tudom, hogy látogasson el a Rottenbiller és a Damjanich utca sarkán található FKSE stúdióba.
A kiállítás megtekinthető: 2016. – március – 2.
