Mit jelent az, hogy egy kötet „felnőtt”? Egy ebből következő kérdés pedig: mit jelent felnőttnek lenni? Ezek a kérdések is terítékre kerültek Varró Dániel legfrissebb, Mi lett hova? című könyvbemutatóján október 15-én, az idei Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár negyedik napján. A költővel Keresztesi József beszélgetett.
Keresztesi József felidézte, hogy a kiadó Varró Dániel legújabb könyvét „felnőtt verseskötetként” írja le. Az első kérdése erre a beharangozóra irányult: mitől válik felnőtté egy verses kötet? Varró válaszában kifejtette, ügyelt arra, hogy gyermekeiről ne ejtsen szót benne, hiszen gyerekkönyveit nekik szánta. Azonban a Mi lett hovában elsősorban a saját öregedéséről írt. Többek között emiatt is, 39 évesen úgy érezte, új kötetet kell összeállítania – tette hozzá.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Régen – ahogy belegondoltam –, az én koromban a legtöbb jelentős magyar költő már meghalt vagy legalábbis már nagyon haldoklott.[/perfectpullquote]
– mondta el, egyben utalt arra is, hogy kötetében ez a megállapítás több versében is helyet kap.
Ezt követően Varró korábbi „felnőtt” köteteire emlékeztek. Az 1999-ben megjelent Bögre Azúr vegyes kritikai recepciót tudhat magáénak – emlékeztetett Keresztesi, hisz a könyvben megjelenő könnyedség egyben vádként és elismerésként is elhangzott a kritikai észrevételek között. A Változatok egy gyerekdalra-ciklus stílusparódiái miatt több költő is kifejezte rosszallását a gesztussal szemben, hogy az ő lírai hangjukon szólaltatja meg a kötet a Boci, boci tarka című gyerekdalt. Varró inkább a pozitív visszacsatolásokra emlékezik vissza szívesebben, mint például Orbán Ottó válaszlevelére, melyet a mai napig szívesen elővesz.
A beszélgetés során a későbbiekben is szóba került a ciklus, ugyanis a Mi lett hova? is tartalmaz egy csokrot a gyerekdal-változatokból. Megtudhattuk, Varró különálló kötetet kíván szentelni paródiáinak. Ezzel kapcsolatban Keresztesi örömét fejezte ki, mert komoly kihívást lát benne, és Karinthy Frigyes Így írtok ti című alkotásával vont párhuzamot.
A 2007-es Szívdesszerttel való összekapcsolása végett (meglátása szerint több szempontból is hasonlóságot mutatnak), Keresztesi rátért Varró új könyvére, amely különböző „fejezetekre” tagolódik, ezek pedig rövid bevezető, magyarázó szöveggel nyitnak. Keresztesi szerint a versekben megjelenő személyes témák színrevitele már-már (ön)életrajzinak hat, mint például a jogosítványszerzés vagy a házasság. „Mintha egy-egy életszakasz elmesélésére vállalkozna a kötet” – összegezte a gondolatait. Varró úgy érzi, a legtöbb elképzelését a könyvet illetően csak részben sikerült megvalósítania.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Egyrészt amolyan »bús férfi panaszai-szerű« könyvnek szántam, és ehhez kapcsolódó versek kerültek bele.[/perfectpullquote]
– számolt be, és hozzátette, hogy a Mi lett hova? megírása alatt Somlyó Zoltán Nyitott könyve, „lírai önéletrajza” volt hatással rá.
A Mi lett hova? kapcsán Keresztesi megjegyezte, hogy több évvel ezelőtt írt szövegek is megjelennek benne – messzire nyúlik vissza a kötet keletkezéstörténete. Varró elismerte, hogy egy-két szövege van, amely a 2000-es évek környékén keletkezett, azonban a könyv oroszlánrészét a kézirat leadása előtti hetekben, napokban írta meg.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Az új kötet versei lubickolnak a költészeti hagyományban – a nonszensz, a Balassi-strófa és a haiku is jelen van. Úgy néz ki, valódi lírai mindenevő vagy.[/perfectpullquote]
– állapította meg Keresztesi. Mire Varró az antológia-olvasó szenvedélyéről mesélt a közönségnek, hiszen egy-egy antológiakötet igen változatos képet nyújt – nem pusztán a stílusok, műfajok, hanem a szerzőik tekintetében is. Varró ezekből „lesett el” több olyan műfajt, megszólalásmódot is, melyeket később parodizált verseiben.
A beszélgetés második része a kötet-illusztrációkkal folytatódott. Ehhez Keresztesi Rácz Nórát, a Mi lett hova? és a Szívdesszert illusztrátorát hívta pódiumra. Az est két része között, illetve a végén Molnár György adott elő gitáron egy-egy Varró-feldolgozást, valamint maga Rácz élőben rajzolta meg mind a gitáron előadott, mind a szerző által felolvasott darabokat, amit a színpad mellett elhelyezett kivetítőn mutattak. Rácz a kérdésre, hogyan zajlott az ő és Varró kapcsolata, azt válaszolta, hogy „gyorsított folyamatban”, hiszen sosem lehet elegendő időt szánni egy könyv illusztrálására.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Szabad kezet kaptam Danitól és a kiadótól is.[/perfectpullquote]
– osztotta meg a közönséggel Rácz, aki az „emésztés” szóval tudta leginkább jellemezni azt az előzetes befogadási folyamatot, amit az ötletelés, a gondolatok papírra vetése jelent, és amiket a végleges grafikai megoldás követ.
Az illusztrációról a felnőtt létre és az irodalom műfaji meghatározottságára terelődött a szó. Keresztesi szerint ugyanis a Varró-versek az életet különböző irodalmi műfajok felől nézik, illetve az egyik reflektál a másikra. Ehhez Keresztesi példaként a Mi lett hova? egyik olyan hitvesi versét hozta fel, amely végig kancsalrímekben szól. Olvasatában mindez a versben megjelenő házas felek különbözőségét hivatott ábrázolni.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Hiszek abban, hogy ha van egy gondolat, amelyet fontosnak tartok megírni, az olyan formában jelenjen meg, amelybe szerintem az beleillik. Innentől válik ez számomra verssé.[/perfectpullquote]
– válaszolta Varró, és a kötetben megjelent Szesztina a nyárról című versét hozta fel példaként, amiben a számára igencsak kellemetlen nyarat, ebben a számára szintén kellemetlen és zavaros műfajban, szesztinában írt meg.
Az est folyamán a továbbiakban Varró Minden olyan mint minden című szabadverse is felmerült, amely 12 oldalas hosszával mindenképpen figyelmet érdemel. A költő a szöveggel kapcsolatban meg is jegyezte humorosan, hogy mindössze azért szerepel a kötetben, hogy a kézirat terjedelmi követelményeinek eleget tegyen. Elmondása szerint számára a szabadvers mindig is ingoványos terep volt, hiszen az nem rendelkezik műfaji keretekkel, így formába is nehezebben önthető.
A legfrissebb irodalmi Nobel-díjról is szó esett. Varró Dániel védhetőnek tartja, miért Bob Dylant jelölték az elismerésre, hiszen költőként nagyra tartja szövegeit. Végezetül pedig jövőbeli tervei felől kérdezte Keresztesi. Varró egy „póker-eposz” kiadásán is gondolkodik, melyben a kártyajátékkal szerzett tapasztalatait írná meg.
