Kétszer is mély merülést hajt végre a Tünet Együttes új produkciója: Szász Dániel és Furulyás Dóra szólói, a Loop és a Lomtalanítás, bár némileg különböző tereket teremtenek, dinamikájukban és belső szabályrendszerükben rengeteg az átfedés.
A Loop – merülés két levegővel címében a két levegő – többek között – a tartalomra, vagyis a két, szünettel elválasztott táncszólóra utal. A technikai okokon túl is fontos döntés ez a szünet, ugyanis mind Szász Dániel, mind Furulyás Dóra tánca bátran elmerül azokban a mélyben hömpölygő félelmekben, amelyeknek közös jellemzője leginkább talán az idő múlása, és az eközben eltelt élet értékelése. Nehéz témák ezek, amelyek két- némileg különböző – interpretációja között mindenkinek jól esik a szünet. A témákkal kapcsolatos személyes érintettségeiket a készítők egyébként nem is próbálják titkolni: ahogyan az a színlapon olvasható, a negyven éves Szász Dániel táncát – az egész este címadójaként működő Loopot – egy tavalyi súlyos sérülés ihlette, Furulyás Dóra pedig Lomtalanítás címmel a Tünet Együttes vezetőjének, Szabó Rékának 2004-es szólóját értelmezi újra.
Természeti példa
Mindkét előadás különös paradoxona, hogy belső vívódásokat próbál meg bemutatni külső szemlélőnek. Szükségképpen tehát létre kell hoznia azt a teret, amelyben értelmezni tudja a külső és belső fogalmát, kijelölve ezek határait. Szász Dániel Loopjában ezek a határok izgalmasan képlékenynek tűnnek: nehéz eldönteni, hogy a színpadon terjengő füstnek, vagy a nagyon aprólékosan építkező, olykor csak rádiózajnak tűnő zenének mikor milyen funkciója van.
Ezek olykor mintha csak háttérelemként működnének, máskor mintha erősen befolyásoló tényezőt, ellenhatást jelentenének a táncos által uralni kívánt térben.
Azt a bizonyos külsőt, amelyhez a belső késztetésként mozgó testnek mindenképpen viszonyulnia kell. Szász Dániel mozgása időnként enged környezete törvényeinek, néha küzd ellenük. A különösen hömpölygő zene – az átvitt értelmezésen túl – behozza a merülés asszociációinak egy nagyon konkrét természeti példáját – a víz alá merülést – is, így rögtön világossá válik a mozgás nehézségének miértje. Ebben az értelemben hősünk szó szerint úszik a térben, olykor együtt az árral, olykor azzal szemben.
Szenvedély és szenvedés
Amíg Szász szólójában mi, nézők abszolút külső szemlélőként vagyunk jelen, addig a szünetet követő Lomtalanítás már minket is bevon ebbe a bizonyos merülésbe. Pedig ehhez a korábbiakhoz képest csupán egyetlen új eszközt használ, a monológot, amelynek elkerülhetetlenül van egyfajta, a közönséget megszólító jellege. A Szabó Réka és Petri Lukács Ádám által írt ironikus-groteszk önelemző szöveg ennél fogva egyszerre hat kifelé és befelé. Furulyás Dóra eleinte csak a közönséghez beszél, majd az általa mondott szöveg tartalma őt magát is fokozatosan mozgásba hozza.
„Mondj egy érvet, hogy felkeljek! […] Azon kívül, hogy pisilni kell!”
– mondja, miközben látszólag kényelmes lustaságban fetreng a földön. Aztán fokozatosan egyre mélyebben önelemez, próbál megszabadulni régi, feleslegessé vált szokásaitól, tulajdonságaitól, és minél nagyobb tétek kerülnek elő szóban, a mozgás annál intenzívebb lesz. Akárcsak a Loopnál, itt is felmerül a kérdés: vajon mikor irányítja a külső – ez esetben a beszéd – a belsőt,a testet, és mikor történik mindez fordítva? A kettő közti ellentét pedig felveti továbbá azt is, mi is a különbség két, formailag kifejezetten hasonló szó, a szenvedés és a szenvedély között.
A Lomtalanítás szereplője gyötrődik régi szokásaitól, amelyektől szenvedélyesen próbál megszabadulni. Mintha csak egy pozitív önkontroll gyakorlását látnánk ebben a lekövethető belső ritmussal rendelkező, öngerjesztő koreográfiában. Itt az önkontrollt a kimondott gondolatok irányítják, és bár a test minden újabb kimondott gondolatot lereagál, ezt követően mégis saját maga ura lesz, így téve lehetővé még újabb – egyre nagyobb téttel bíró – gondolatok kimondását. Egy nagyon is tudatos lomtalanításnak vagyunk szem- és fültanúi.
Intim tér
Nehéz eldönteni, hogy a két merülés közül melyik a nagyobb vállalás. Amíg a Loop motivációja a külső szemlélő számára némileg homályos is marad – lévén, hogy csak mozgással dolgozik –, saját rendszerén belül mindenképpen nagyobb kockázatot vállal. A Lomtalanítás ellenben éppen azzal tesz különösen bátor gesztust, hogy a monológon keresztül a nézőt is bevonja ebbe – az általa nagyon is hatékonyan kezelt –merülési folyamatba. És talán az is egy fontos döntés volt, hogy ez a két előadás pont a MU Színházba került: bár a Tünet Együttes több budapesti befogadó színházban is jelen van, a Loop – merülés két levegővel különös intimitása talán itt tud a leginkább érvényesülni. A Trafó nagyterme túl nagy lenne neki. Itt azonban érezni azt a kellemes, zavarba ejtő közelséget, amelynek köszönhetően a néző is a kellő odafigyelést tudja tanúsítani ezeknek a merüléseknek.
Loop
Alkotó-előadó: Szász Dániel
Fény és tér: Szirtes Attila
Jelmez: Szűcs Edit
Zene: Barna Balázs
Köszönet: Kántor Kata, Czakó Máté
Koprodukciós partner: DW7
Támogató: NKA
Az előadás a Na Cucky Theatre rezidencia programjával együttműködésben valósult meg.
Lomtalanítás
Rendező-koreográfus: Szabó Réka
Alkotó-előadó: Furulyás Dóra
Fény és tér: Szirtes Attila
Jelmez: Szűcs Edit
Zene: dj Mangó, Márkos Albert, Németh Márton – Eastend Stúdió
Szöveg: Petri Lukács Ádám, Szabó Réka
Támogató: NKA
/ Fotók: Mészáros Csaba