Nagyon ritkák a bajuszos Charles Dickens-fotók
Charles Dickensről azt tartják, hogy először 1844-ben kísérletezett a bajusszal, és úgy tűnik, rendkívül elégedett volt az új megjelenéssel, írja a The Guardian. „A bajusz dicsőséges, dicsőséges. Rövidebbre vágtam őket, és egy kicsit levágtam a végükön, hogy javítsam az alakjukat” – írta barátjának, Daniel Maclise művésznek. „Bájos, bájos. Nélkülük az élet üres lenne.”
Később, amikor felfedezte, hogy bátyja, Fred is bajuszossá vált, Dickens ezt írta feleségének, Catherine-nek: „Bajusza van… Úgy érzem (ahogy a színpadi gazemberek mondják), hogy vagy neki, vagy nekem kell elesni. A Föld nem fog eltartani mindkettőnket.”
Egy éles, részletes dagerrotip profilportré Dickensről a bajuszával 1852-55 körül készült, amikor a Örökösök és a Nehéz idők című műveket írta. Tavaly egy magángyűjtő adományozta a londoni Charles Dickens Múzeumnak, és a múzeum először március 31-ig tette ki a kiállításra, korlátozva a kiállítási időt, hogy biztosítsa a konzerválását. A kép korábban 20 évig volt a magángyűjteményben, miután egy visszahúzódó ír fotózásrajongó, Charles Cloney gyűjteményében újra felfedezték.
Emily Smith, a múzeum kurátora szerint a portré „rendkívül ritka”. „Bajuszos Dickenst nehéz találni” – mondta.
Az író nagyon meg volt elégedve vele
Nem mindenkit nyűgözött le azonban a szerző új megjelenése. A British Library kurátora, Andrea Lloyd szerint Dickens barátja, John Forster „borzalmas elcsúfításnak” minősítette a bajuszt, és emiatt elhalasztotta a szerző portréjának elkészítését, amelyet ezért megrendelt.
A Charles Dickens Múzeum dagerrotípiáját John Jabez Edwin Mayall készítette a Regent Street 224. számú stúdiójában. Technikája a kép közepét „feketedett cinkkel” takarta be, mielőtt az egész képet fénynek tette volna ki, ami minden részletet eltüntetett, kivéve a cink által védetteket. „A technika rendkívül részletes képeket hozott létre” – mondta a Charles Dickens Múzeum.
A Mayall-portrén Dickens kócos haja, széles bajusza, valamint a szeme és a szája körül, valamint a homlokán lévő egyedi vonalak élénken jelennek meg.
1852-ben Dickens arról írt barátjának, Angela Burdett-Coutts-nak, hogyan ült le Mayall-lel egy portréhoz, és azt mondta, hogy „hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a portré, amely mindennek messze a legjobb példánya, amit valaha látott.”
Kapcsolódó cikk
Charles Dickens klasszikusa előtt tiszteleg és modernizálja vele arculatát a BT
Charles Dickens klasszikusának soraival lép át a 21. századba a telekommunikációs óriáscég, a BT.
