A floridai Miami minden decemberben a művészetek Mekkájává válik, látogatók ezrei érkeznek a világ minden pontjáról, hogy megcsodálják az ide érkező remekműveket. Ilyen volt az Art Basel Miami Beach.
A december első hetében megrendezésre kerülő Miami Art Weeken katedrális méretű vászonsátrak, épületek töltődnek fel alkotásokkal. Ezernyi festmény, rajz, videó, elektronikai eszköz, szobor, print, zene, performansz formálja át a várost a kreativitás és a fantázia birodalmává, ahol ART egyet jelent az élettel és az emberiség összkultúrájával.
Ahogyan technológia összefonódik a művészettel, úgy kapcsolódik össze ember és technika is ötleteket szolgáltatva a lehetséges ember vagy csak részben ember szabású robotok tervezéséhez. Jelenlegi kommunikációs csatornáink kiemelt szerepet játszanak világunk gondolati formálásában, és ezek az emberiség által szolgáltatott adatok képzik a mesterséges intelligencia alapjait. Majd’ minden második mozifilm foglalkozik ezzel a témával, és nincs ezzel másképp a képzőművészet sem.
Kommunikációnk eddigi történelmünk során sosem látott mértékben gyorsult fénysebességűvé. Ez pedig hatással van a művészek alkotási folyamatára is. A művészet és a kommunikáció új tulajdonságokkal ruházódott fel. A sebesség és interaktivitás összhatása lenne az új chiaroscuro, amely felveszi a versenyt a fénnyel és annak hatásaival?
Ezek az új kifejezési formák és az azokból létrejövő műalkotások sugározzák az emberiség újfajta belső energiáját, a 20. századi futurisztikus művészeti mozgalom újra jelentéssel bír. Világunk hasonló módon totális változáson ment keresztül úgy, mint az 1800-as évek végén. Rengeteg művész a hagyományok és klasszikus látásmód elvetését tartják helyes útnak. A robotika és az elektronikus képi megjelenítés kreatív útra lép az internet virtuális terében. A Miami Art Week 2017-ben ezeket a főbb vonalakat vette górcső alá.
Művészet mint univerzális, közös gondolati csatorna az emberiség életében
A vásárok a következő főbb kategóriákat mutatták be: vallás, politika, irodalom, figuratív, technológia, robotika, történelmi-, társadalmi vélemény, csendélet, állatábrázolás, fantázia lények, absztrakt. Ezek mind egy-egy célt maguk elé tűzve jelenítik meg az emberi gondolatokat és látomásokat. Az amerikai piac még mindig sokkal konzervatívabb, mint az európai, ezért az olyan hagyományos témák, mint figuratív művészet, történelmi narratíva, csendélet hiperrealizmuz a már korábban is megszokott módon kerülnek terítékre, csak más, modernebb technikák alkalmazásával ünneplik az ember és természet szépségét, tökéletességét. Vallás, politika, irodalom, társadalmi vélemény most is ugyanazt a célt szolgálják, mint a korábbi történelmi korszakokban: többnyire egy bizonyos társadalmi réteget vesznek górcső alá, és különböző módokon ostromolják azokat.
Kedvenc példám erre a fajta mozgalomra Fidia Falaschetti olasz művész, aki az amerikai és európai (de főleg előbbi) fogyasztói társadalmat ostorozza kőkeményen, Disney-karaktereket kombinál össze konzumer termékekkel. Sok művész helyezi középpontba a szegénység problémáját, nem láttam viszont konkrét személyeket ábrázoló műveket.
Még mindig van aktualitása a tavalyi amerikai választásoknak is. Érdekes, hogy míg Obama vezetése alatt minden sarkon volt portréja az elnöknek, és még tavaly is fellelhető volt egy két Donald Trump-ihlette mű a vásáron, ezek az idei évre kikoptak. A következőkben sorra vesszük a lényegesebb kiállítási területeket, pár példát kiemelve a több ezer műalkotás közül.
Art Basel Miami Beach: Tedd magadévá
A vásár az emberiség céljainak a művészetek általi megvalósulását ünnepli. Ez abban rejlik, hogy ugyan jelentős a kortárs gyűjteménye is, de inkább 19-20. századi művek sorakoznak fel. Nem ritka a több millió dolláros alkotás, itt a gyűjtők a művészettörténet egy-egy darabját tehetik magukévá.
Marina Abramović fotója egyértelmű utalás Michelangelo Pietà-jára, felhívja a figyelmet az ember állandó értékeire.
A klasszikus művészet egyfajta újragondolását látjuk itt, anya és gyermeke, ember és halál kapcsolata egyszerű megoldásban előadva. Abramović performanszai a mozdulatlanságra épülnek (nem ritka, hogy több órán át mozdulatlanul ül múzeumi kiállító termekben). Szinte a szoborrá dermedés állapotát idézik, ezen a fotón az örök reyyenéstelenség világába lépünk.
Maha Malluh installációja a bevándorlás és vallás témáját feszegeti. Hétszáz darab fekete gumikesztyűt homokkal töltött fel és imaszőnyegek mintáját adta hozzá a „fekete” kezekhez, melyek szinte segítségért nyúlnak az ég felé. Aki néz európai híreket, annak nem kell magyarázni a vízbe fulladt bevándorlók szomorú sorsait – Amerikában nem jellemző az európai hírek követése és megértése sem.
Alicja Kwade természetes anyagok felhasználásával kelt optikai illúziót, ennél egyszerűbb és érdekesebb szoborral még nem találkoztam. Két hasonló formájú szikladarab van közel egymáshoz téve, és köztük egy kétoldali tükörlap van felállítva. A tükörben a hozzám közelebb eső kőnek a képét látom, de úgy hat, mintha az a másik hosszabbítása lenne. Értelmezésem szerint itt a természet tökéletes leegyszerűsítése látható, ember alkotta eszköz használatával.
Ne felejtsük el az igazi szépség az egyszerű, de okos megoldásokban rejlik! Az Art Basel Miami Beach a művészeti vásárok talán legfontosabbika, gigantikus méretű felsorakoztatása a legérdemesebb műveknek.
Atombombák és görbe tükrök
Ebben az évben Miami városának hivatalos vására új helyszínt kapott. A tavalyihoz képest kevésbé szellős a belső elrendezés, kicsit szűkebben rendezték el a galériákat, de a művek minőségben nem maradtak el az Art Basel anyagától, a válogatás a korábbi években már megszokott színvonalat hozza.
Itt már jóval dominánsabb a modern művészet. Letisztultság, harsányabb vélemények és társadalmi kritikák jelennek meg.
A már említett Fidia Falschetti olasz művész szinte botrányos módon keveri Disney-karakterek testrészeit, keményen, kritikus szövegekkel tetoválva a szobrokat, jellemezve korunk konzumer társadalmát. Boccioni vidámnak tűnő teltkarcsú figurái éles véleményt fogalmaznak meg az elmúlt pár évtized kolumbiai politikai és gazdasági válság okozóiról.
Roberto Longo kínai atomkísérletekről készült fotói pedig akaratlanul is a porondon lévő észak-koreai atomkrízist juttatják eszünkbe, habár a képek jelentése bizonytalan. Az Okok betegsége-sorozat egy, a gyermekével történt eseményen alapszik, amikor is egy természeti jelenséget véltek atomrobbantásnak. Hatalmas méretű festmények, szobrok, fotók és installációk érkeztek jelentős, világhírű alkotóktól, ez a vásár négy, több ezer négyzetméteres csarnokot foglalt magában: Art Miami, Art Context, Art Aqua és ArtSpot.
Boccioni emblematikus művének másolata aranyból, mintegy szimbolikusan a főbejáratnál kapott helyet, jelezve, új futurizmus van éledőben.
Roberto Longo nukleáris robbantási kísérleteket ábrázoló fotósorozata aktuális témát boncolgat. Fidia Falaschetti pedig ismételten, de újra sikerrel mutat görbe tükröt a konzumer társadalomnak Disney-figurákon keresztül.
Szinte nem is tűnik valóságnak
Mika Rottenber önálló kiállításával az elmúlt két év alkotásait hozta el a Bass Museum előkertjébe. Munkái fókuszában a kései globál-kapitalizmus folyamatainak magyarázata rejlik, abszurd, monumentális megjelenési formában. A Stonehenge-et idéző alkotás játékos világa szürreális teret teremt, szinte nem is tűnik valóságosnak. Más, szobor és installációs művek tarka sokasága fantázia cirkusz-környezetet hoztak létre a múzeum galériáiban.
De La Cruz private collection
Kellemes meglepetés volt a forgalomtól kissé távol eső Key Biscayne-en élő Carlos és Rosa de la Cruz otthona is, ahol múzeum-szerűen állították ki magángyűjteményüket. A család tulajdonában lévő teljes kollekció Miamiban található egy nagy méretű raktárépületben, a Key Biscayne-en levő otthonuk csak fontos események alkalmával nyílik meg a közönségnek.
A kiállítást Erő és Forma névre keresztelték, és többek közt Tauba Auerbach, Hernan Bas, Joe Bradley, Salvador Dalí, Alex Katz and Wilfredo Lam alkotásait tekinthettük meg.
Hasonlóan a többi, inkább reprezentatívabb jellegű vásárhoz (Art Basel Miami Beach, Art Miami), itt is a leegyszerűsített, nem harsány véleményt formáló, senkinek ártani nem akaró, neutrális, inkább dekoratív-jellegű művek voltak kiállítva.
Az volt a benyomásom, hogy a felsőkategóriás lakberendezőknek akarnak kedvezni, akiknek kliensei befektetés gyanánt vásárolnak műveket a kedvező nulla százalékos adózást kihasználva művészeti alkotások esetén. Ne felejtsük el azt sem, hogy ezek az igencsak borsos árú művek adójóváírás alapjait is képezhetik cégek esetében! Na, ez az, amitől mindenki retteg az új Trump-féle adócsomag miatt, ami ennek vethet véget – talán ezért sem láttam idén Trumpot ábrázoló alkotásokat.
Minden estere a helyszín itt is csodálatos volt, multimillió dolláros ingatlanban voltak kiállítva az olyan magas minőségű, de sekélyes művek, mint a bájosan játszó csillogó anyagokból megjelenített panda vagy az óriási méretű fekete keréknyomok fekete alapra festve.
Art Africa – BACK to BLACK
Több szempontból is foglalkozott a gyűjtemény a fekete közösséggel, politikai, kulturális, gazdasági és etikai vonatkozásokban. Leigázottság és egyenlőtlenség a társadalomban, valamint rabszolgaság, szegregáció, gyarmatosítás, imperializmus voltak a képeken megjelenő főbb témák.
A vásár neve megtévesztő, azt hinnénk, Afrikából érkezett kollekció vár minket, de ez nem így volt – amint az a helyszínen kiderült. Főleg a Karib-térségből, Kubából érkeztek a művek, pár darab volt csak az afrikai kontinensről.
Nem jól reklámozott, gyengén kivitelezett vásár volt, az itt dolgozók is nagyon gyengén szerepeltek, amikor kérdéseket tettem fel nekik.
Érdekes volt látni, hogyan látja Phillip Thomas az afrikai katonai vezetőket: a szinte maszk-szerű napszemüvegük és katonai kitüntetéseik mögött rejtőzködve. José Bédia az afrikai katonák igencsak naturalisztikusan előadott mindennapjait láttatja, párhuzamba állítva őket a hagyományos vadászó-gyűjtögető polgártársaikkal.
Legjobban viszont az érintett meg, amikor a vásár hivatalos katalógusának első szöveges bevezető oldalán egy nemrég elhunyt miami fekete-amerikai festőművész versét olvastam. Purvis Young kidobott bútorokra festett emberek vagy állatok csoportjait absztrakt-expresszív, őszinte stílusban. Több helyi ismerősöm otthonában is volt szerencsém élőben megcsodálni több alkotását is, érdekes keveredése a „junk-artnak” és a szegénységben élő, fekete, nem iskolázott alkotó primitív stílusának miami legszegényebb közegéből.
Pár utcasarokra van a Purvis Young Múzeum, tőle is kiállíthattak volna pár művet a vásáron, ha már ilyen fontos helyre tették a katalógusukban, és mellesleg az ő képei lettek volna a legizgalmasabbak.
The Kampong
Itt Mark Dion rekreálja a híres felfedező, David Fairchild laboratóriumát. Ez az installáció kapcsolatot létesít tudomány és természet között. Mark Dion felépítette és életszerűvé tette Mr. David Fairchild munkakörnyezetét, aki messzi földről gyűjtött és hozott növényeket Észak-Amerikába. Dion specialitása a már nem létező terek életszerű rekreációja. Többek között a Guggenheim Múzeumban is megtalálhatjuk alkotásait.
Kutatás az újrakezdéshez!
Itt az új identitás keresése foglalkoztatta az alkotókat. Konvenciókhoz nem ragaszkodó selfie-k töltötték meg a teret. Emberek jelentek meg a képeken, néhol egyedül, máshol csoportosan, kapcsolatban egymással öreg és fiatal, eltorzított és maszkos formában, természetes és elképzelt terekben. Némelyek pózolva, mások merev absztrakt beállításban megfestve sokkoló tetoválásokkal.
Ezek az egyének keresik önmagukat a világban, de közben rejtőzködve az igazság elől, és hamis képekben mutatkoznak a külvilágnak.
A Nada a vásár, amely lencsevégre kapja az új populáris emberi identitás keresés folyamatát. Aneta Greszkyowska lengyel alkotó kérdésemre, hogy ezek a maszkok mit ábrázolnak, elmagyarázta, ezeket mind online webáruházakban vásárolta, segédeszközök arc szépészeti műtétek utáni rehabilitáció időtartamára, esetenként hónapokig hordják őket viselőik. Problematikus kapcsolatot boncol embertan és pszichológia terén, kutatva a hagyományos emberi külső jövőjének változását.
Érdekes kérdést vet fel: a közeljövőben már talán weboldalon rendelhetjük meg az arcunkat.
Ashely Madison 3D animációs beszélő arcképeinek különlegessége, hogy a művek egy bizonyítvánnyal vannak ellátva a mesterséges arcok eredetiségéről, és csakis ezzel a bizonyítvánnyal együtt lehet őket kiállítani. Itt megjegyzem, Szaud Arábia hivatalosan egy Sohpie robotnak adott állampolgárságot 2017-ben. Mi vár ránk, ki dönti el ki lehet állampolgár a jövőben?
Az amerikai születésű, indiai szülőktől származó Baseera Khan önmagát állította ki ruhátlanul. Egy ipari, akusztikusan szigetelő, arab motívumokkal hímzett pokrócban sétálgatott a vásáron. Ne felejtsük el, Indiában él a második legtöbb muszlim állampolgár Indonézia után!
A látogatók zavartan és félve tekintgettek a teremben. Nyilvánvalóan iszlám háttérrel rendelkező performaszra számítottak, ami akaratlanul is azt a YouTube-ot bejárt videót juttatja eszembe, amiben egy hasonló öltözéket viselő muszlim nőt kövez halálra a falu házasságtörésért.
Az illúzió terme
A Pinta Miami kiállítótér 3 évvel ezelőtt debütált, és kizárólag Dél-Amerikából fogad galériákat. A vásár itt főleg optikai jellegű műveket mutatott be. Szobrokat és képeket láthattunk, melyek az emberi szemet és agyat igyekeznek megtéveszteni. A szem képtelen elválasztani a valóságot az illúziótól.
Ezzel szemben Fernando Botero, kolumbiai festő és szobrász telt figurái tesznek kijelentést az emberi létről, csakúgy, mint az alább látható Ballerina.
Botero munkái többnyire az elnyomókat, a nemzeti vezetőket, a vallást, a politikát és a háborúkat kritizálnak bújtatott formában.
Okosbarát az Art Basel Miami Beach-en
Művészet és tudomány mindig is kéz a kézben járt. Az idei Pulse vásár is ezt a mintát követi erőteljes felhozatalával, az emberi létezés mutációját prezentálva. Tudósok hoznak létre új életformákat DNS-módosításokkal és tartják kezükben az emberiséget. Mik lesznek a szabályok, és mi számít majd etikusnak ebben az új médiában, ahol élőlények és gép egyben fogan? Ki fogja szabályozni, hogy milyen digitális létformák sétálhatnak közöttünk?
A Pulse vásár az óceán partján, exkluzív területen lett felállítva, bentről rálátást adva a végtelen víztömegre, ami mindig figyelmezteti a látogatót a lélek határtalanságára.
Megvan az emberiség képessége sorsának irányítására?
Patricia Piccinini egy évek óta felívelő trendet követ, szilikonból és emberi hajból épít elképesztően valóságos fantázia lényeket. Ezek a nagyon is igazinak tűnő szobrok felvetik a kérdést: mennyi idő még, mire képesek leszünk olyan barátot vagy társat tervezni és kinyomtatni, aki okosabb és ügyesebb nálunk?
Másodlagos állampolgárok vagyunk
Ez a magán kortárs képzőművészeti gyűjtemény benne van az tíz legjelentősebb Észak-amerikai magán kollekcióban. Elsősorban technológia és emberi identitás volt porondon, ötvözve a robotika és transzgenderizmus divatos témáival.
Több megtévesztően élethű android robot volt kiállítva, ezek némelyike nagyon is emberi gesztusokra volt képes: kezeket, arcizmokat is mozgattak. Elképzelhető, hogy a mesterséges intelligencia másodlagos állampolgárt csinál belőlünk?
Több millió dollár az utcán
Ez az egyedülálló Art Basel-gála a Sagamore Art Hotelben rendezik meg minden évben. Ezúttal a téma a street art volt, eredeti Basquiat-, Banksy-, Keith Haring- és Shephard Fairey-művek társaságában.
Érdekes látni, ahogyan egy illegalitásból induló és még ma is élő graffiti művész kis méretű, papír nyomtatásai több tíz ezer dollár értékben kerülnek eladásra.
Nem is beszélve Basquiat nemrégiben rekord összegű, 110, 500 millió dollárért elárverezett graffiti festményéről, aminek hatására szimpla papír másolatot árulnak hasonló értékben száz számra.
Valami más is közös a két művészben, mindketten fontos kinyilatkoztatásokat tettek műveiken keresztül politikáról és társadalomról. Véleményem szerint a street art jó dolog, amíg nem kell a házam falát hetente újra festeni miatta. Ezt nagyobb városokban azzal oldják meg, hogy bizonyos kerületekben engedik a nagy méretű utcai képek festését.
Miamiban ezt Wynwoodnak hívják, legismertebb graffiti képe a művész negyednek Shepard Fairey-től az Obey és Hope kultikus alkotások készítőjétől származik. Úgy gondolom, a graffiti lényege, hogy olyan üzenetek közöljön az utca emberének, amelyek nem kapnak elég hangsúlyt más médiákban. Ezeket a bohém művész negyedeket viszont nem a felső gazdagabb réteg látogatja, hanem az a bulizós középréteg, akinek semmi befolyása nincs a közéletre.
A befolyással bíró gazdagok Amerikában fallal körülvett önellátó szuper biztonságos városrészekben élnek, graffitit csak akkor látnak, ha akarnak.
Ezen a feszültségen próbált segíteni idén a Sagamore Art Hotel, papírra nyomtatott kisméretű híresebb graffiti másolatokkal a legnevesebb street art alkotóktól, igen magas áron, ahhoz képest, hogy nyomtatásról van szó. Elveszettnek érzem az üzenetet, de legalább igényes formában jelenik meg, átlag otthonokban is könnyen megjeleníthető formában.
Egészen más a helyzet Banksy esetében, aki vakmerő módon veszélyt nem ismerve, eredeti környezetbe helyezi utca képeit, gondoljunk csak az Izraelben lévő Betlehem városban levő palesztinokat elválasztó falra festett graffiti képeire. Nagyon tetszik, amikor több millió dolláros áron, falakból kivágott, eredetinek mondott Banksy képeket árulnak a vásárokban.
Elvileg a művész illegálisan alkot, de akkor hogy lehet a műveit ilyen árakon árulni?
Ha egyszer sikerül lencsevégre kapnom, rákérdezek.
A Sagamore Gála a vásár utolsó előtti napjára esik minden évben, és csak meghívásos alapon lehet részt venni. Itt nem feltétlen a kiállított művek a fontosak, inkább egy jófajta közeget hoznak létre a VIP és sajtó tagjainak, régi ismerettségek ápolására. A falakon lévő alkotások szinte csak dekorációs szerepet kapnak.
Szimbolikus utalások
A Scope, azt hiszem, a kedvencem az összes többi helyszín közül. South-beach vízparti részén található gyönyörű kilátással az óceánra, elérhető árú és trendi műalkotásokkal. A vásár jól ismert erős véleményt formáló művészeiről. Itt tényleg nem aggódnak a szabad véleményformálás miatt, olykor brutálisan szabadosan döntögetik a tabukat.
Megdöbbentő beszélgetésem volt egy homoszexuális holland fotóssal, aki olyan nigériai férfiakat fotóz, akik évtizedekre börtönökben szenvednek másságuk miatt.
Johan Anderson festő elmagyarázta, miért fest gyermekeket színes fegyverekkel: szimbolikus utalás az amerikai társadalom fegyvertartási szokásaira. Gabriel Moreno spanyol festő orosz nyelvű tetoválásokkal borítja be modelljeit a képein anélkül, hogy egy szót is értene belőlük. Azt hiszem, ezzel a vevők is így vannak, de művei annyira magával ragadóak, hogy így is minden képe elkelt a hét végére.
Untitled
Ez a vásár egy magasabb szintű pénzügyi világot szolgál ki. A Scope mellett van felállítva, de rengeteg üres térrel és nagy méretű művekkel várja a látogatókat. Inkább egy futurisztikus design vásárra emlékeztet, jó sok képpel és szoborral. Nagyon szerteágazó a művek témája, elmaradnak a mély mondanivalók, és nem találni egységet a felhozatalban. Rachel Rossin minden évben valami új és érdekes technikai ötlettel szolgál az ideérkezőknek. Idén számítógépeket épített üveg dobozokban ásványi olajjal feltöltve.
Elmondása alapján az Amazon webáruház is hasonló módon kezeli szervereit, eredményesebb hűtési megoldást találva, folyadékban működtetéssel.
Gordon matta Clark préselt szemét kompozícióját a bejáratnál tették közszemlére, emlékeztetve mindenkit, mennyi rengeteg hulladékot szórunk a nagy vizeinkbe.
Oké, de hol a VR?
Az Art Basel Miami Beach művészeti hét ékes bizonyítéka, hogy az emberiség egy univerzális, közös nyelv után kutat. Ennek ugyanúgy időbe kerül a megértése és alkalmazása, mint más nyelveknek, de sokkal általánosabb és mélyebb érzelmek kifejezését teszi lehetővé. A vásár látogatásának csúcspontja, amikor egy műalkotás készítője részletes leírást ad munkájáról, pontosabb képet adva a kifejezett gondolatokról, érzelmekről. Nem ritkán titkos minigalaxisok tárulnak fel egy-egy ilyen találkozások során.
A sok pozitívum után egy negatívumot, hiányzó médiumot meg kell említenem. A VR és AR, virtuális és augmented valósággal nem találkoztam a művészetekben. Az Art Basel Hong Kong egy külön részleget állított fel művészekkel a VR és AR területekről. Ez Miamiban kompletten hiányzott.
Inkább eladható, falra szerelhető műveket láttam, de azt a legmagasabb szintű konzumer kiszolgálási formában.
Amit viszont Európában elfeledettnek láttam, itt reneszánszát éli: a hiperrealisztikus ember által rajzolt vagy festett, nagy méretű rajzok és festmények. Az alább látható Charles Bierk négy méteres portréja tű ecsettel lett megfestve, és még egész közelről is nehéz megállapítani, nyomtatás vagy festmény, amit látunk.
Összefoglalva, a vásár, csak úgy, mint eddig, idén is hozta a már megszokott magas színvonalat. A legjobb műveket már érkezésük előtt eladták, és a hét végére 3, 5 milliárd dollárnyi művészet lett értékesítve, ami többszöröse a tavalyi adatoknak. Az árak nem nőttek, de több lett az áru és többen fektetnek képzőművészetbe, mint valaha.
További fotók az eseményről ezen a linken érhetők el.
Salvatore Zagami és Kolos Schumy
