Az elmúlt hetekben Hollywood határait túlnövően kapott a világháló a #MeToo hashtegen, és emberek (nem csak nők) tízezrei osztották meg történetüket egymással különböző social méda platformokon.
De mi értelme van egy hashtag megosztásának? Valóban lehet-e vele részvétet nyilvánítani? Számadatokat csak nagyjából tudunk vele mérni, mert gondolom, nem mindenki osztja meg, aki áldozatul esett szexuális zaklatásnak.
Szerintem a kampány kifejezetten önző tud lenni, mintha mindenki inkább kicsit sajnáltatni akarná magát ezzel a megosztással, semmint együttérzést kifejezni vele, és inkább kereskedelmi célra használja a személyes tragédiákat.
Pedig szerintem itt éppen a jelenség a fontos, nem pedig a személy.
A másik dolog, amiért zavar a státusz, hogy úgy tesz, mintha egyenértékű lenne az, hogy valaki után fütyülnek az utcán azzal, hogy megerőszakolnak. Attól, hogy most jól kiutáljuk a saját Harvey Weinsteinjeinket a posztjainkban, nem hiszem, hogy kevesebb ilyen problémánk lesz a jövőben, szerintem nem feltétlenül okolhatók csak a férfiak azért, mert bizonyos helyzetekben kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. Csak attól tartok, hogy a történetüket nyilvánosan megosztók ismét kiteszik magukat újabb zaklatásoknak.
Én a saját részemről nem fogom megosztani a világgal, hogy szexuális zaklatás áldozata vagyok-e vagy sem, egyrészt, mert szerintem senkire sem tartozik, akire meg igen, valószínűleg már tud róla. Nem érzem úgy, hogy Rose McGowan nyilatkozata szükséges számomra ahhoz, hogy hangot adjanak az emberek az elszenvedett sérelmeiknek. A véleményem egy másik alappillére az, hogy én amúgy sem használom rendeltetésszerűen a közösségi oldalakat, nem osztok meg szelfiket és a profilképemet is Isten tudja, mikor cseréltem utoljára. Az eltorzított algoritmus-valóságok által elém tárt képek nem buzdítanak arra, hogy magamról akármilyen bensőséges információt megosszak követőkkel vagy akár influencerekkel.
Nem érdemes szó nélkül elmenni azonban a tény mellett sem, hogy ez a téma nem csak a #metoo–szimpatizánsokat mozgatta meg, hanem csak úgy, mint belőlem is, kicsalta a véleményt, vitát gerjeszt, vélemény formáltat, ami nagy közösségi erőre utal. Vagy ott van a francia törvénykezés, akik a catcallingot fogják büntetni, és ehhez pedig meghatározzák a zaklatás pontos fogalmát. Ez azért is jó, mert a fentebb sorolt egyik problémámat már ki is húzzák a listáról, hiszen nem lesz egy kalap alá vonható az, akit valóban megerőszakoltak és az, aki csak félreértett egy helyzetet.
Mindannyiunknak, akár áldozatok, akár elkövetők vagyunk, szembe kell néznünk saját felelősségeinkkel, leginkább erre taníthat ez a kampány. Mindenesetre részemről ez egy #meneither, posztolás helyett inkább igyekszem megteremteni azt a világot, amiben biztonságban érezhetem magam.
