Létezik egy társadalmi jelenség, mely a száz évvel ezelőtti Egyesült Államokból indult és az idők során – ha nem is olyan gyors léptekben –, de utolérte Európát és vele együtt Magyarországot is. Ez nem más, mint a fehér gallér és a kék gallér, vagyis az ing és a munkásruha közötti különbség. Ez természetesen nem a ruhák harcáról, sokkal inkább az azokat viselőkről és ezzel együtt a különböző csoportokba sorolt emberekről szól.

Fehér gallér vs. Kék gallér: Az út, ami idáig vezetett

A társadalom a mai napig igencsak megkülönbözteti az irodai és a fizikai dolgozókat. De vajon miért lehet még mindig felismerni egy évszázaddal ezelőttre visszanyúló társadalmi jelenséget, amely a különböző csoportok között húzódik?

A történet kezdete az 1900-as évek elejére nyúlik vissza, amikor is az iparosodás miatt az Egyesült Államokban a társadalmi osztályok közötti szakadék hatalmasabbra nyúlt, mint valaha, írja a Mental Floss. Akik az irodai munkát választották hivatásuknak, nem viselhettek mást a fehér ingen és a kikeményített galléron kívül, hiszen ezt írták elő a főnököknek és a fénymásolóknak is.

feher galler kek galler blue collar white collar jelenseg munkaeropiac tarsadalmi mobilizacio
Fehér gallérosok Vs. Kék gallérosok / Fotó: Pixabay
Ezzel párhuzamosan azoknak, akik fizikai munkát végeztek, eszük ágában nem volt olyan kényelmetlen ruhadarabokat magukra ölteniük, mint az ing, sokkal komfortosabbnak tartották a kék vászonanyagból készült kezeslábasokat. Ez ágyazott meg a mai napig tartó, ruházatok mentén kialakult előítéleteknek a munkaerőpiacon.

Ennyire különböznének?

Az 1920-as évek környékén körvonalazódott az emberekben, hogy külön megnevezést is használhatnak az irodai és fizikai munkát végzőkre csupán a ruhájuk színe alapján. Ezek a ma is jól ismert „white-collar” (fehér gallér) és „blue-collar” (kék gallér) kifejezések. Ezen elnevezések alapján tudták a legkönnyebben megkülönböztetni a munkásosztályt az irodában dolgozóktól – nem mintha a munkakörük nem lett volna ehhez eléggé beszédes. Azok, akik a kék árnyalatokat viselték, olyan pozíciót töltöttek be, amihez igénybe kellett venniük a fizikumukat és az állóképességüket.
Az erővel szemben, a szellemi tudásuk háttérbe szorult, míg azok, akik fehér ingben töltötték le a nyolcórás munkaidejüket, épp a fordítottja történt. Az iroda falain belül a mentális képességeikre és a koncentrációjukra volt szükség, és maximum egy kávéfolt tudta elrontani a ruházatuk összképét.
Mivel remekül kiegészítik egymást a különböző tudást igénylő szakterületek, nem ritka, hogy egy munkahelyen belül mindkettőre szükség van.

A belső viszályként is értelmezhető jelenséggel a Jóbarátok is foglalkozott a 4. évad 11. epizódjában. Joey (Matt LeBlanc) munkát kap Ross (David Schwimmer) jóvoltából a New York-i Őstörténeti Múzeumban mint idegenvezető. Kettejük barátsága megbicsaklik a kék (idegenvezetők) és fehér ingek (professzorok) mentén kialakult világ miatt.

Friends - Ross and Joey "People in white coats and blue blazers"

Friends Season 4 Episode 11 "The One with Phoebe's Uterus"If You Want To Support This Channel:https://www.paypal.com/cgi-bin/webscr?cmd=_s-xclick&hosted_butt...

Azonban kettejük viszonya felülírja mindezt, paradigmaváltás történt, egy szép új világ kezdete. Állhatnánk sokkal asszertívabban a témához, és példát vehetnénk Joey-ról és Rossról, akik félretették a ruhájuk színét és arra koncentráltak, hogy milyen emberek ők valójában az egyenruhájuk alatt. Sajnos a világ nem egy vígjáték, így nem vélekedik mindenki ennyire pozitívan a jelenségről.

A fehér ing alatt

De mi vitte rá az akkori fiatalokat, hogy egy asztal mögött töltsék a hétköznapjaikat, ahelyett, hogy kövessék a felmenőik által kitaposott utat? A kulcsfogalom a nemzedékek közötti mobilitás. Ilyenről akkor beszélünk, ha egy fiatalnak megváltozik a társadalomban betöltött szerepe a felmenőihez képest. Azért volt egyre gyakoribb ez a jelenség, mert a farmerben és flanelingben felnőtt fiatalok szerettek volna kitörni a szürke hétköznapokból. Ezt pedig a nagyvárosi munkalehetőségek tudták a leginkább biztosítani a számukra. Egy louisianai újság szerkesztőségének 1910-es cikke így érvelt a témában: „ha valaki ezt a fehér-galléros csalit követi, elköltheti minden pénzét a munkahelyi viseletének ápolására, de mindez akkor is megéri neki, mert elégedett lesz az életével.”

Ha ez kissé gúnyosan is hangzik, megértjük, miért okozott akkora felüdülést számukra a kiszakadás. Megváltozott a megítélésük és ők maguk is elégedettek voltak az életükkel a társadalmi mobilitásnak köszönhetően. Mindezek ellenére az irodai dolgozók élete sem volt játék és mese! Nyílt titokként beszéltek arról, hogy biztos anyagi háttere csak a felsőbb vezetőknek volt.
Kapcsolódó cikk

Ennek ellenére a fehér gallér összekötötte a kis halakat a nagyobbakkal. Így az alacsonyabb beosztású irodistákat is a kapitalista osztály tagjainak tekintették még ha – Upton Sinclair Pulitzer-díjas amerikai regényíró szavaival élve – ők csak kicsinyes alárendeltek voltak. Egy New York-i bankár pedig 1924-ben azt nyilatkozta a Great Falls Tribune-nek, hogy a fehér gallérosoknak ugyan pénzt hozott a konyhára a pozíciójuk, mégsem ez vezérelte őket. Szerették volna, hogy megbecsült helyük legyen a társadalomban, amit a közhiedelem szerint nem lehetett elérni, ha valaki munkásruhát viselt.

Ha kék, akkor gyár?

Még az ipari forradalom előtt sem volt ez az állítás teljesen igaz, mivel a kék szín nem csak a kezeslábasokon és a munkásokon köszönt vissza. Az aranyláz idején megnőtt a farmer iránti kereslet, így az iparága virágzott. A népszerűsége nem a kinézetében, sokkal inkább az anyag kényelmességében és strapabíróságában rejlett. Akkor még nem számított divatcikknek. A farmer egyetlen hátránya a rugalmatlansága volt, amire azonban egészen hamar találtak alternatívát. A chambray (sambré) könnyedebb, vászonkötésű pamutanyag, ezáltal kényelmesebb és rugalmasabb is.
Ezt a kellemes viseletet a farmon dolgozók, de még a katonák is előszeretettel hordták. Egyértelműen volt a gyárakon kívül is élet, így a szerelők, valamint az építőiparban dolgozók is a kezeslábasokat hordták.
A kényelmen kívül más is a viselet előnyére szolgált, ez nem volt más, mint a színe. A sötét árnyalat azért is volt megfelelő a dolgozóknak, mert a rájuk került szennyeződések (por, olajfolt), szinte láthatatlanná váltak az emberi szem számára. Ezáltal tisztábbnak tűntek, ami valamelyest a megítélésükön is enyhített. Ha pedig a munkahelyi viszontagságok miatt a munkaruhájuk megsérült, könnyebben javítható, és nem utolsó sorban pótolható is volt. A kék szín tehát nem feltétlenül arra utal, hogy valaki gyári dolgozó. Sokkal inkább arra, hogy munka közben szüksége van a kényelmes, de stramm anyagokra.

Nem kopott ki a mai napig sem

Bár a mindennapi munkaruhák az évek alatt igencsak kifakultak, a differencia napjainkban sem tűnt el teljesen a társadalomból. Csupán hatalmas átalakuláson ment keresztül. A mérnöki diplomával rendelkezők és a szakemberek is a mai napig munkaruhát viselnek terepen az öltöny helyett. Azonban elmondható róluk, hogy a magas képzettségük miatt a kompenzációjuk is ígéretes. Akár már a néhány éves tapasztalattal rendelkezők is magas fizetést kaphatnak a munkájukért alkalmazottként is. Sőt, előfordulhat, hogy egy áruházi dolgozó jócskán többet keres, mint egy egyetemi docens.

A társadalmi mobilitásnak köszönhetően ma is rengetegen próbálnak kilépni a felmenőik árnyékából. Sokan szeretnének teljesen más környezetben elhelyezkedni és felépíteni maguknak mindazt, amire egy embernek szüksége lehet. Erre megoldás a társadalmi mobilizáció. Korunk munkaerőpiacán teljesen normális, ha egy alsóosztályból jövő fiatal elsőgenerációs értelmiségivé válik, majd a kék galléros munka helyett, amelyet édesapja és/vagy édesanyja végzett, irodai munkát vállaljon. Ez csupán azon múlik, hogy mennyire vagyunk elszántak a jövőnket illetően. Ez az, amivel érdemes foglalkoznunk, nem pedig azzal, hogy milyen ruhában indulunk útnak a munkahelyünkre reggelente.

Kapcsolódó cikk

Top sztorik a rovatból

Ez is érdekelhet

dezinformáció nyelvpolitika orosz ukrán háború választás

A nyelvpolitikai küzdelmeken túl

Az orosz-ukrán konfliktus és a magyarországi választási kampány előtérbe tolta a populizmus, a dezinformáció és a politikai valóságteremtés témaköreit. A nyelv uralásának kérdése háborús helyzetben még inkább központi kérdéssé vált.

Érzékenyítés vagy nyerészkedés áll a Coca-Cola kampánya mögött?

Sokak által érzékeny vizekre evezünk, ha az LMBTQ témája felmerül. Lényegében három tábor alakult. Elsőként maguk az LMBTQ tagjai és azok, akik támogatják a törekvéseiket. A második csoport, akik ellenzik a mozgalmat. És ott van az a bizonyos harmadik csoport, amelyet megközelítőleg egyáltalán nem érdekel sem egyik, sem másik csoport véleménye sem.

Tálalási tippek a #metoo-hoz – Mert nem mindegy: iszogató pár vagy két részeg állat

A Harvey Weinstein-botrány óta az internet felrobban a szexuális zaklatásokat feldolgozó történetektől, a nők elnyomása elleni mozgalmaktól és a férfiakat köpködő posztoktól. Boldog-boldogtalan előáll egy inzultálós storyval. Már azt sem tudjuk, elhiggyük-e a rengeteg kegyetlen és kétségkívül felkavaró történetet vagy sem. Itt az ideje, hogy mi is kicsit körbejárjuk a témát, és megnézzük, mi ez az egész!

A fake news anatómiája

A fake news jelenség pár évvel ezelőtt olyan ironikus álhíroldalak sajátja volt, mint az Onion vagy a Hírcsárda, legfeljebb csak magukat túl fontosnak képzelő politikusok vették őket komolyan.