Egy fontos kiegészítést ratifikáltak az Egyesült Államokbeli Virginiában, ami a nemi egyenlőséget biztosítja. Natalie White képzőművész, aktivista ezért harcolt éveken keresztül. Saját és társai erőfeszítéseit most siker koronázta.
Nőket hurcoltak meg azért, mert egyenlőek akartak lenni
Az Egyesült Államok 1920-ban foglalta alkotmányába a nők választójogát. 1923-ban keletkezett az Egyenlő Jogok Kiegészítési Javaslata (Equal Rights Amendment), ami mai szemmel nézve nem fogalmaz meg radikálisnak mondható követeléseket. A nemek jogegyenlősége mellett tör pálcát. Legyen szó válásról vagy épp munkavállalásról, esetleg a diszkriminációval szembeni fellépésről.
Szerzője Alice Paul, aki 1917-ben részt vett a Fehér Ház köré szervezett sztrájkban. Nőtársaival transzparensek felmutatásával tüntettek a választójogért. A polgári engedetlenség gyakorlása miatt letartóztatták Pault. Fogságban éhségsztrájkolni kezdett, amiért pszichológiai részlegre utalva erőszakkal próbálták táplálni.
Kapcsolódó cikk
Hercsel Adél: „Az erőszak nemtelen, de egy férfi nagyobbat tud ütni”
A politikatudományt végzett aktivista javaslatát 1970-ben hiába fogadta el a kongresszus. Mivel nem ratifikálta elég állam, ezért nem vált hivatalossá. Ezért jelentős esemény az, hogy január 15-én Virginia az aláírást vállaló államok sorába lépett. A sort magát korábban az USA-hoz legutoljára csatlakozott Hawaii nyitotta meg.
Hosszú menetelés
A harcból Natalie White képzőművész is kivette a részét. 2016-ban New Yorkból gyalogolt el Washingtonba, hogy felhívja a javaslatra a közvélemény figyelmét. Vörös festékkel írta fel a kongresszus lépcsőire nőtársaival közös követelését.
Ezért kitiltották hat hónapra az épületből. Olyan sztrájkokban vett részt, ahol rendőri intézkedésre is sor került. Mondhatni ott folytatta, ahol Alice Paul befejezte.
Magyar szemmel furcsának tűnhet az a jelentőség, amit egy olyan javaslatnak tulajdonítanak, ami olyan jogokat biztosít, amelyek elviekben adottak lennének. A ratifikációnak elsősorban szimbolikus jelentősége van.
Ahogy az aláírás megtagadásának is. Donald Trump elnöksége óta a zaklatási botrányok, a Szolgálólány meséjének világát megidéző ruhákban zajló tüntetések egyre mindennaposabbakká váltak.
Számos idős nő olyan transzparensekkel tüntetett az elmúlt években, hogy „nem hiszem el, hogy megint ezért a szarért kell tüntetnem”. Ez jelzi talán a leginkább, hogy az amerikai közhangulatban jelen van a tudat, hogy a kiharcolt jogok nincsenek jelen a mindennapi életben.
A cikk tárgyát képező javaslat körüli felfokozott hangulat így talán érthetőbb.