Szép hivatás a fotózás, de a képekben való történetmesélésnek van egy sötét oldala is. A háború nem csak katonákat és civil áldozatokat szed. Sokszor azoknak az életét is elveszi, akik megörökítik a történéseket.
Aki háborús zónában szeretne képeket készíteni, teljes mellszélességgel el kell köteleznie magát. Ugyanis ez a hivatás nem csak halállal végződhet, hanem olyan pszichikai következményeket is okozhat, amelyek sokszor egy egész életen át megmaradnak. Csak bámuljuk a szörnyűségeket, de abba kevesen gondolnak bele, kik állnak a lencse mögött. Pedig nélkülük aligha lenne esélyünk megtudni, mi zajlik a világ háborús részein.
Robert Capa, Tim Hetherington, David Guttenfelder, Sebastião Salgado. Csak néhány név, a lista még bőven folytatható lenne. Fotóik bejárták a világot, pedig nem is tudjuk, milyen áldozattal fizettek érte. Capa egy aknamezőre lépett Indokínában, míg a Life magazinnak fotózott, Hetherington 2011-ben, a líbiai háborúban vesztette életét, fotózás közben. Guttenfelder és Salgado pedig mindketten súlyos lelki traumákkal tértek haza egy-egy fotózásról.
Az ENSZ szerint 2017-ben 68,5 millió ember menekült el a háború és üldöztetés elől
A dél-szudáni, a kongói krízis és a Mianmarban élő muszlim rohingya kisebbség tömeges migrációja tovább növelte az egyébként is szomorú statisztikát. A menekültek száma 2016-ban 65,5 millió volt. A legújabb menekültek 70%-a mindössze 10 országból származik, az ENSZ menekültügyi főbiztosa, Filippo Grandi szerint.
Dr. Anthony Feinstein pszichiáter könyve, Shooting War (2018) hiánypótló, hiszen művében azoknak a fotográfusoknak az életét mutatja be, akik mind háborús zónában fotóztak/fotóznak. E mellett pedig elszenvedett traumáikat emeli középpontba. Mint mondja, az ilyen szakmákban ezek elkerülhetetlenek. Azt tanácsolja, ha a képekre nézünk, legalább vegyük figyelembe a kamerák mögötti komplex történeteket.
