Félreértés ne essék: nem korszakos remekmű született vagy olyan alkotás, ami ronggyá facsarja a lelket! Az Így neveld a sárkányodat opus harmadik része azonban ellátja a vállalt feladatát. Ahol kell, kalandos, ahol pedig a történet igényli, a saját keretein belül tud megható lenni. És ami a legfontosabb, egy percig sem érződik feleslegesnek vagy épp erőltetettnek.
Így kell egy trilógiát lezárni
Az immáron trilógiává terebélyesedő Így neveld a sárkányodat olyan animációs filmként híresült el, ami minőségében bátran felvehette a versenyt a Pixar Stúdió Oscar-gálán rendre taroló műveivel. A fiatal viking, Hablaty (az eredeti angolban Jay Baruchel hangján) és sárkánya, Fogatlan közti barátság kicsiket és nagyokat egyaránt elbűvölt.
A díjeső, az egyértelműen pozitív kritikai fogadtatás sem maradt el.
A film megtekintése után bátran kijelenthetjük: az akadályokat az előző részekhez hasonlóan szintén Cressida Cowell mesekönyvei alapján készülő, eredeti nyelven a The Hidden World (Rejtett világ) névre hallgató fejezet sikeresen vette. Érződött, hogy a Lilo és Stichért is felelős Dean Deblois rendezőként és forgatókönyvíróként egyaránt szívén viselte a projektet. Jól tapintotta ki és szőtte bele a történetbe azokat a pontokat, amiket a másfél órás játékidő alatt lehetséges és érdemes volt kibontani.
John Powell zenéje hol rendkívül megkapó, hol némileg felejthető, de emlékezeteset nem tartogatott. Ennek ellentart a Sigur Rós-ból ismert, éteri hanggal megajándékozott és az előző részekben is közreműködő Jónsi néha előtérbe kerülő vokálozása.
Tökéletlen utópia
A Hibbant-szigeten az előző rész eseményei óta igazi kis utópia kezd létrejönni. A probléma épp méreteivel van: kezd szűkössé válni az egyre hízó sárkánykolóniák számára, és az együttélés a zsúfoltság miatt nem a legkönnyebb. A felelősség pedig a törzsfővé váló Hablaty vállait nyomja. A harmadik rész központi motívuma rendkívül érett és szimpatikus.
Nemes egyszerűséggel ez a mások iránt érzett felelősség, méghozzá mind a sziget ember és sárkány lakói, mind azok iránt, akiknek a békés együttélés még abszurd gondolat.
A népesség vagy lakosok számát Hablatyék mentőakciók útján is növelik. Épp ezért egyre sürgősebbé válik a Hibbant-szigetről való költözés. Ezt azonban nem csak a tradíció nehezíti meg, hanem az is kérdéses, hová menjenek. A megoldást egy legendás rejtett világ jelentheti. Itt a sárkányok békésen élhetnének távol az emberiség zsibongó világától, amíg el nem jön az együttélésre legalkalmasabb pillanat. Utóbbit a film morális tökéletesedésként jelöli meg.
A történet főgonosza az elszánt sárkányvadász, Mogor (F. Murray Abraham hangján), aki tökéletes ellenpólusa Hablatynak. Ahogy azt sarkosan kifejti, az embereket felsőbbrendű lényeknek tartja, a sárkányokat pedig nem tekinti hozzájuk képest egyenlőeknek. Önmagát béketeremtőként határozza meg, akárcsak az ifjú viking, csak épp ő nem az együttélés, hanem a sárkányok kiirtásának pártján áll. Az emberiség életterét igyekszik biztosítani. Amíg Hablaty Éjfúriáját felnevelve sajátos ideológiát is választott ezzel, addig Mogor fiatalon megölt egy ilyen élőlényt, ami miatt hősként tekintett rá faluja. Épp ezért üldözi azóta is különös vehemenciával ezt a fajt. Ő is tart sárkányokat, képes azok megülésére, csak épp rendre saját fajtársaik ellen fordítja őket.
Madarat tolláról… 10 barátság, amik átírták a filmtörténelmet
Számos mozi élteti az állat és emberek közötti barátságot kutyától az oroszlánig. E történetek forgatókönyve 90 százalékban megegyezik, s ez alól kedvenc sárkányos filmünk sem kivétel. A közösségében nem elfogadott vagy lenézett gyerek/tinédzser rátalál az adott állatra/lényre. Kezdeti nehézségeiket lassan leküzdve felfedezik egymásban a lelki társat és megértő felet, aki feltétel nélkül elfogadja őket.
Másokra, mint például az értékelő-tanácsadó szerepkört ellátó Valka (Cate Blanchett hangján) figurájára érezhetően nem jutott annyi idő. A fókuszpont a játékidő szűkössége miatt is jóval inkább a központi figurákra helyeződik, viszont ez nem hat zavaróan. A hangjáték terén mindenki, de főleg Abraham remekel.
Szúrós, pattogós akcentusa remek elegyet alkot a figura szarkasztikus stílusával. Az animációt eredeti, angol hanggal láttam.
A mimika kifejezetten aprólékos és kidolgozott, ahogy az akciójelenetek is élvezetesen megkoreografáltak. Az alkotók arra is ügyeltek, hogy a tájak és azok megformáltsága mindvégig változatos legyen. A vizualitás, mint oly’ sok más elem sosem tolakszik túlzottan előtérbe, itt is megmarad az arányok szakszerű és ízléses kevergetése.
Viszlát, Fogatlan!
Az előző részekhez képesti hangnemváltásról kár beszélni. Az idő előrehaladtával a szereplők zöme jóval inkább érettebben kényszerül nekigyürkőzni az új kihívásoknak. Legyen az házasság, románc, a vezetői képességek kibontakoztatása, az önmagunkban és társainkban forgolódó kételyek, a barátok elengedése. Vagy akár a túlzott ragaszkodásról való lemondás, ami megmérgezhet egy ilyen kapcsolatot és ellehetetlenítheti a mindenki számára legkomfortosabb megoldásokat.
Az elköteleződéssel, a mások mellett való kitartással se felejt el a sztori foglalkozni, épp ezzel hozva létre egy trilógiához méltó, folytatni semmiképp se érdemes lezárást.
A kötelékek meglazítása ellenére megtartani, nem hagyni cserben valakit, annak életében maximálisan jelen lenni. Így összegezhetnénk azt, amiről ez a színpompás tájakat bemutató, akciódús és lélekkel teli animációs film mesél. Több oldalról közelítve, árnyaltan. Megtekintése – nem kizárólagosan az előző részek szerelmeseinek – épp ezért javallott.
