A klímasemlegesség csupán illúzió
Három klímatudós, James Dyke, az Exeteri Egyetem munkatársa, Robert Watson, a környezettudományok professzor emeritusa az East Anglia Egyetemről és Wolfgang Knorr, a Lundi Egyetem vezető ökoszisztéma kutatója a The Conversation online lapban megírták a klímavészhelyzet „öszödi beszédét”.
A tudósok – a Föld Napjára időzítve a cikk megjelenését – lerántották a leplet azokról a tévutakról, működésképtelen elméleti modellekről, amelyek gyakorlati alkalmazásával kívánták elkerülni a klímakatasztrófát a döntéshozók és tudósok az elmúlt 30-40 évben. „A klímasemlegesség ígérete megtévesztés, és bevalljuk, mi is bedőltünk neki” – írják.
A klímaváltozás azért fenyegeti az emberiséget, mert túl sok szén-dioxid került a légkörbe. Ebből az következik, hogy nem szabad több káros anyagot a levegőbe engedni, sőt inkább csökkenteni kell a már ott lévő mennyiséget. Több elképzelés is létezik arra vonatkozóan az erdősítéstől a modern technológiákig, hogyan is lehetne csökkenteni a levegőbe kerülő káros anyagok mennyiségét.
Vilmos herceg felszólította a bankokat, hogy fordítsanak több figyelmet a zöld beruházásokra
Vilmos herceg is beállt azok sorában, akik cselekvést várnak el másoktól a klímavészhelyzet elhárítása érdekében.
Kapcsolódó cikk
A közmegegyezés alapján, ha alkalmazzuk ezeket a „szén-dioxid-visszaszívó” berendezéseket, és egyidejűleg kevesebb fosszilis energiahordozót égetünk el, akkor gyorsabban megállíthatjuk a globális felmelegedést. 2050 környékén pedig elérjük a klímasemlegességet. Ez azt jelenti, hogy a kibocsátott üvegházhatású gázokat el tudják takarítani az erre létesített technológiák. Ebből az elméletből azonban éppen az nem derül ki, mennyire sürgős az ügy. Az elmúlt 30-40 év során az emberiség halogató hozzáállásával, pusztán jövőbeli ígéretekre hagyatkozva tette kockára a jövőjét.
Elvesztegetett évtizedek
James Hansen, a NASA Goddard Intézetének űrkutatója 1988-ban azt jelentette az amerikai kongresszusnak, hogy a Föld légköre egyre melegszik, és ez a felmelegedés egyértelműen az emberi tevékenységnek köszönhető. „Az üvegházhatás bizonyítást nyert, és emiatt változik az éghajlat” – írta jelentésében Hansen.
Ha akkor azonnal léptünk volna, akkor évi 2%-os csökkentéssel fokozatosan karbonmentessé tehettük volna a gazdaságot, vélik Dyke-ék. A ’90-es években aztán az országok megállapodtak az üvegházhatású gázok kibocsátának csökkentésében. Az évek, évtizedek azonban csak teltek, miközben a globális gazdaság egyre több fosszilis alapú energiahordozót emésztett fel, így egyre távolabb került a kezdeti célkitűzés. 2020-ban a koronavírus-járvány miatt látványosan visszaesett a kibocsátás, mindez nem tartott túl sokáig.
Bár az MIT-n már 1973-ban készült olyan modell, amely „megjósolta a világ végét”, csak a ’90-es évek közepére terjedtek el azon számítógépes modellek, amelyek képesek voltak bemutatni, hogyan hatnak a kibocsátott káros anyagok mennyiségére a gazdaság élénkítése és a különféle technológiák a beruházások révén. Ezen kezdetleges modellek számos tényezőt figyelmen kívül hagytak, és kizárólag a politikai döntéshozók szempontjait támogatták.
Húsz nappal hosszabb az allergiaszezon a klímaváltozás miatt
A pollenkoncentráció is egyre magasabb.
Kapcsolódó cikk
Szintén tévútnak bizonyult az az amerikai elképzelés is, hogy megfelelő erdőgazdálkodással lehet csökkenteni a káros anyagok mennyiségét a légkörből, mivel a fák és a talaj tulajdonképpen szén-dioxidelnyelőkként működnek. Azonban azzal, hogy a szén-dioxidelnyelő erőforrásokat is bevonták a klímaváltozást szimuláló modellekbe, végzetes hibát követtek el a mai téves klímasemlegességi szemlélet kialakulásában.
Rosszabbnál rosszabb megoldási javaslatok
A ’90-es évek közepén inkább az energiahatékonyságra került a hangsúly, és azt kutatták, hogyan lehetne atomenergiával kiváltani a szerves tüzelőanyagokat. A 2000-es évek elején felismerték, hogy a nukleáris energia zsákutca. Ekkor már a gazdaságra és éghajlatváltozásra vonatkozó modellszámítások egyre többször jutottak arra az eredményre, hogy nem lehet elkerülni a súlyos éghajlatváltozást. Ezért elkezdték bevonni a számításokba a szén-dioxidelkülönítő és tároló technológiák kapacitását is. Abban reménykedtek, hogy az új típusú szénerőművekkel a káros anyagok nagy részét el lehet rejteni a föld alá.
Azzal nem számoltak viszont, hogy ez az ígéretes technológiai áttörés csupán elméletben létezett, olyan mérhetetlenül sokba került volna egy karbonsemleges üzem kialakítása.
Mindez 2009-re, a koppenhágai klímacsúcsra vált egyértelművé. Mint ahogy az a tény is, hogy olyan pontra jutottunk, hogy már nem lehet fokozatos kibocsátáscsökkentéssel megelőzni a klímakatasztrófát, ahogy a politikai döntéshozók szerették volna
Olyan újabb csodamódszerre lett volna tehát szükség, amely egy csapásra megtisztítja a légkört, különben kifutunk az időből. A bioenergián alapuló szén-dioxidleválasztás és -tárolás (BECCS) csupán annyiban különbözött az előzőekben leírt, szénerőműveken alkalmazott módszertől, hogy megújuló biomassza fűtötte volna a telepeket. Ismét egy hamvába holt megoldás, amely gyakorlati megvalósítása ha lehet, még több sebből vérzett, mint egy hagyományos szénerőmű karbonsemlegessé alakítása.
A párizsi egyezmény kivitelezhetetlen
És már el is érkeztünk a 2015-ös párizsi klímaegyezmény megkötéséhez, amelyet kétségtelenül hatalmas eredménynek és áttörésnek értékelnek a szerzők. A konvenció kimondta, hogy éves szinten a globális felmelegedés nem haladhatja meg átlagosan a 1,5 Celsius-fokot.
Vizet isznak és vizet prédikálnak: így utaznak és konferenciáznak a klímatudósok
A klímakutatók igyekeznek minél kisebb karbonlábnyommal elutazni a tudományos konferenciákra.
Kapcsolódó cikk
A klímatudósok azonban korántsem örülhettek önfeledten. Ők ugyanis már akkor tudták, hogy a cél, amely a súlyos katasztrófa elkerüléséhez nélkülözhetetlen, egyszerűen kivitelezhetetlen. A szerzők szerint ez egyáltalán nem kisebbségi véleménynek vagy a tudósoktól elvárt szkepticizmusnak számított. Úgy fogalmaztak, hogy „már akkor alig találtunk olyan klímaszakértőt, aki elhitte, hogy a párizsi egyezmény megvalósítható”. Egy vezető tudós pedig úgy kalkulált, hogy az évszázad vége felé a több mint 3 Celsius-fok lesz inkább a reális.
Ahelyett, hogy megvitattuk volna a kételyeinket, mi, tudósok úgy döntöttünk, hogy tovább építgetjük a légvárainkat. Nagy árat fizetünk a gyávaságunkért. Be kell fognunk a szánkat, miközben egyre nagyobb szükség lenne arra, hogy kimondjuk: globális léptékben kell kivonni a szén-dioxidot a légkörből
– írták a cikkükben.
Végső megoldás: túllövés, geoengineering
Az új varázsszó most a túllövési forgatókönyv. Ez annyit tesz, hogy egyelőre elengedjük a 1,5 Celsis-fokos kritériumot, de aztán az évszázad vége felé drasztikus módon csökkentjük a légkör szén-dioxidmennyiségét. Vagyis „néhány évtizeden belül oly módon kell átalakítanunk azt a világgazdaságot, amely jelenleg évente 40 milliárd tonna szén-dioxidot bocsát ki, hogy ennél tíz milliárd tonnákkal többet legyen képes megkötni”.
Reaching Net Zero: Does BECCS work?
Current climate efforts are not progressing quickly enough to prevent the world from overshooting the global emissions targets set in the Paris Agreement.Att...
Jelenleg a geoengineeringtől is várjuk a megoldást, ami viszont egészen elképesztő módon avatkozna be a Föld éghajlati rendszerébe. A szerzők szerint ugyanakkor ezek az elképzelések kizárólag az utolsó pillanatban, vészmegoldásként alkalmazhatóak, semmiképpen sem széles körben, ahogy a döntéshozók elvárnák.
Azonnal és radikálisan csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását, mindezt fenntartható és társadalmilag igazságos módon. Ez az egyetlen út, hogy az emberiség biztonságban túléljen. A katasztrofális klímaválság-menedzsmenthez vezető út is hatástanulmányokkal és fenntarthatósági jelentésekkel van kikövezve. Ahelyett, hogy elismernénk a helyzet súlyosságát, tovább fantáziálgatunk a karbonsemlegességről
– adták meg a megoldást a szakemberek, akik szerint ideje őszintén felhívni a társadalom figyelmét arra, hogy a jelenlegi karbonsemleges előírásokkal nem lehet tartani a 1,5 Celsius-fokos célkitűzést.
„Párizs csak a gazdaság érdekeit szolgálja, nem a klímáét. A vágyvezérelt gondolkodás ideje lejárt” – írták a tudósok, akik csak megerősítették Greta Thunberg 2020 elején elhangzott szavait. Sokak szerint egyéni felelősséget is kell vállalnunk a bolygó jövőjéért. Ha áttérünk az aktív közlekedésre, máris számszerűsíthető, mennyivel csökken az egyén karbonlábnyoma.
Barcelonában már tudják, miért menőbb az autóforgalom csökkentését célzó intézkedés, mint egy újabb betonkomplexum átadása
A barcelonaiak már nem betonban mérik, mennyire épül-szépül a városuk, hanem a levegő minőségében.
