A klímasemlegesség csupán illúzió
Három klímatudós, James Dyke, az Exeteri Egyetem munkatársa, Robert Watson, a környezettudományok professzor emeritusa az East Anglia Egyetemről és Wolfgang Knorr, a Lundi Egyetem vezető ökoszisztéma kutatója a The Conversation online lapban megírták a klímavészhelyzet „öszödi beszédét”.
A tudósok – a Föld Napjára időzítve a cikk megjelenését – lerántották a leplet azokról a tévutakról, működésképtelen elméleti modellekről, amelyek gyakorlati alkalmazásával kívánták elkerülni a klímakatasztrófát a döntéshozók és tudósok az elmúlt 30-40 évben. „A klímasemlegesség ígérete megtévesztés, és bevalljuk, mi is bedőltünk neki” – írják.
A klímaváltozás azért fenyegeti az emberiséget, mert túl sok szén-dioxid került a légkörbe. Ebből az következik, hogy nem szabad több káros anyagot a levegőbe engedni, sőt inkább csökkenteni kell a már ott lévő mennyiséget. Több elképzelés is létezik arra vonatkozóan az erdősítéstől a modern technológiákig, hogyan is lehetne csökkenteni a levegőbe kerülő káros anyagok mennyiségét.
Vilmos herceg felszólította a bankokat, hogy fordítsanak több figyelmet a zöld beruházásokra
Vilmos herceg is beállt azok sorában, akik cselekvést várnak el másoktól a klímavészhelyzet elhárítása érdekében.
Kapcsolódó cikk
A közmegegyezés alapján, ha alkalmazzuk ezeket a „szén-dioxid-visszaszívó” berendezéseket, és egyidejűleg kevesebb fosszilis energiahordozót égetünk el, akkor gyorsabban megállíthatjuk a globális felmelegedést. 2050 környékén pedig elérjük a klímasemlegességet. Ez azt jelenti, hogy a kibocsátott üvegházhatású gázokat el tudják takarítani az erre létesített technológiák. Ebből az elméletből azonban éppen az nem derül ki, mennyire sürgős az ügy. Az elmúlt 30-40 év során az emberiség halogató hozzáállásával, pusztán jövőbeli ígéretekre hagyatkozva tette kockára a jövőjét.
Elvesztegetett évtizedek
James Hansen, a NASA Goddard Intézetének űrkutatója 1988-ban azt jelentette az amerikai kongresszusnak, hogy a Föld légköre egyre melegszik, és ez a felmelegedés egyértelműen az emberi tevékenységnek köszönhető. „Az üvegházhatás bizonyítást nyert, és emiatt változik az éghajlat” – írta jelentésében Hansen.
Ha akkor azonnal léptünk volna, akkor évi 2%-os csökkentéssel fokozatosan karbonmentessé tehettük volna a gazdaságot, vélik Dyke-ék. A ’90-es években aztán az országok megállapodtak az üvegházhatású gázok kibocsátának csökkentésében. Az évek, évtizedek azonban csak teltek, miközben a globális gazdaság egyre több fosszilis alapú energiahordozót emésztett fel, így egyre távolabb került a kezdeti célkitűzés. 2020-ban a koronavírus-járvány miatt látványosan visszaesett a kibocsátás, mindez nem tartott túl sokáig.
Bár az MIT-n már 1973-ban készült olyan modell, amely „megjósolta a világ végét”, csak a ’90-es évek közepére terjedtek el azon számítógépes modellek, amelyek képesek voltak bemutatni, hogyan hatnak a kibocsátott káros anyagok mennyiségére a gazdaság élénkítése és a különféle technológiák a beruházások révén. Ezen kezdetleges modellek számos tényezőt figyelmen kívül hagytak, és kizárólag a politikai döntéshozók szempontjait támogatták.
Húsz nappal hosszabb az allergiaszezon a klímaváltozás miatt
A pollenkoncentráció is egyre magasabb.
Kapcsolódó cikk
Szintén tévútnak bizonyult az az amerikai elképzelés is, hogy megfelelő erdőgazdálkodással lehet csökkenteni a káros anyagok mennyiségét a légkörből, mivel a fák és a talaj tulajdonképpen szén-dioxidelnyelőkként működnek. Azonban azzal, hogy a szén-dioxidelnyelő erőforrásokat is bevonták a klímaváltozást szimuláló modellekbe, végzetes hibát követtek el a mai téves klímasemlegességi szemlélet kialakulásában.
Rosszabbnál rosszabb megoldási javaslatok
A ’90-es évek közepén inkább az energiahatékonyságra került a hangsúly, és azt kutatták, hogyan lehetne atomenergiával kiváltani a szerves tüzelőanyagokat. A 2000-es évek elején felismerték, hogy a nukleáris energia zsákutca. Ekkor már a gazdaságra és éghajlatváltozásra vonatkozó modellszámítások egyre többször jutottak arra az eredményre, hogy nem lehet elkerülni a súlyos éghajlatváltozást. Ezért elkezdték bevonni a számításokba a szén-dioxidelkülönítő és tároló technológiák kapacitását is. Abban reménykedtek, hogy az új típusú szénerőművekkel a káros anyagok nagy részét el lehet rejteni a föld alá.
Azzal nem számoltak viszont, hogy ez az ígéretes technológiai áttörés csupán elméletben létezett, olyan mérhetetlenül sokba került volna egy karbonsemleges üzem kialakítása.
Mindez 2009-re, a koppenhágai klímacsúcsra vált egyértelművé. Mint ahogy az a tény is, hogy olyan pontra jutottunk, hogy már nem lehet fokozatos kibocsátáscsökkentéssel megelőzni a klímakatasztrófát, ahogy a politikai döntéshozók szerették volna
Olyan újabb csodamódszerre lett volna tehát szükség, amely egy csapásra megtisztítja a légkört, különben kifutunk az időből. A bioenergián alapuló szén-dioxidleválasztás és -tárolás (BECCS) csupán annyiban különbözött az előzőekben leírt, szénerőműveken alkalmazott módszertől, hogy megújuló biomassza fűtötte volna a telepeket. Ismét egy hamvába holt megoldás, amely gyakorlati megvalósítása ha lehet, még több sebből vérzett, mint egy hagyományos szénerőmű karbonsemlegessé alakítása.
A párizsi egyezmény kivitelezhetetlen
És már el is érkeztünk a 2015-ös párizsi klímaegyezmény megkötéséhez, amelyet kétségtelenül hatalmas eredménynek és áttörésnek értékelnek a szerzők. A konvenció kimondta, hogy éves szinten a globális felmelegedés nem haladhatja meg átlagosan a 1,5 Celsius-fokot.
Vizet isznak és vizet prédikálnak: így utaznak és konferenciáznak a klímatudósok
A klímakutatók igyekeznek minél kisebb karbonlábnyommal elutazni a tudományos konferenciákra.
Kapcsolódó cikk
A klímatudósok azonban korántsem örülhettek önfeledten. Ők ugyanis már akkor tudták, hogy a cél, amely a súlyos katasztrófa elkerüléséhez nélkülözhetetlen, egyszerűen kivitelezhetetlen. A szerzők szerint ez egyáltalán nem kisebbségi véleménynek vagy a tudósoktól elvárt szkepticizmusnak számított. Úgy fogalmaztak, hogy „már akkor alig találtunk olyan klímaszakértőt, aki elhitte, hogy a párizsi egyezmény megvalósítható”. Egy vezető tudós pedig úgy kalkulált, hogy az évszázad vége felé a több mint 3 Celsius-fok lesz inkább a reális.
Ahelyett, hogy megvitattuk volna a kételyeinket, mi, tudósok úgy döntöttünk, hogy tovább építgetjük a légvárainkat. Nagy árat fizetünk a gyávaságunkért. Be kell fognunk a szánkat, miközben egyre nagyobb szükség lenne arra, hogy kimondjuk: globális léptékben kell kivonni a szén-dioxidot a légkörből
– írták a cikkükben.
Végső megoldás: túllövés, geoengineering
Az új varázsszó most a túllövési forgatókönyv. Ez annyit tesz, hogy egyelőre elengedjük a 1,5 Celsis-fokos kritériumot, de aztán az évszázad vége felé drasztikus módon csökkentjük a légkör szén-dioxidmennyiségét. Vagyis „néhány évtizeden belül oly módon kell átalakítanunk azt a világgazdaságot, amely jelenleg évente 40 milliárd tonna szén-dioxidot bocsát ki, hogy ennél tíz milliárd tonnákkal többet legyen képes megkötni”.
Reaching Net Zero: Does BECCS work?
Current climate efforts are not progressing quickly enough to prevent the world from overshooting the global emissions targets set in the Paris Agreement. Attention is turning increasingly to options for removing carbon dioxide from the atmosphere - 'carbon dioxide removal' (CDR). Alongside afforestation and reforestation, the main option under discussion is bioenergy with carbon capture and storage (BECCS).
Jelenleg a geoengineeringtől is várjuk a megoldást, ami viszont egészen elképesztő módon avatkozna be a Föld éghajlati rendszerébe. A szerzők szerint ugyanakkor ezek az elképzelések kizárólag az utolsó pillanatban, vészmegoldásként alkalmazhatóak, semmiképpen sem széles körben, ahogy a döntéshozók elvárnák.
Azonnal és radikálisan csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását, mindezt fenntartható és társadalmilag igazságos módon. Ez az egyetlen út, hogy az emberiség biztonságban túléljen. A katasztrofális klímaválság-menedzsmenthez vezető út is hatástanulmányokkal és fenntarthatósági jelentésekkel van kikövezve. Ahelyett, hogy elismernénk a helyzet súlyosságát, tovább fantáziálgatunk a karbonsemlegességről
– adták meg a megoldást a szakemberek, akik szerint ideje őszintén felhívni a társadalom figyelmét arra, hogy a jelenlegi karbonsemleges előírásokkal nem lehet tartani a 1,5 Celsius-fokos célkitűzést.
„Párizs csak a gazdaság érdekeit szolgálja, nem a klímáét. A vágyvezérelt gondolkodás ideje lejárt” – írták a tudósok, akik csak megerősítették Greta Thunberg 2020 elején elhangzott szavait. Sokak szerint egyéni felelősséget is kell vállalnunk a bolygó jövőjéért. Ha áttérünk az aktív közlekedésre, máris számszerűsíthető, mennyivel csökken az egyén karbonlábnyoma.
Barcelonában már tudják, miért menőbb az autóforgalom csökkentését célzó intézkedés, mint egy újabb betonkomplexum átadása
A barcelonaiak már nem betonban mérik, mennyire épül-szépül a városuk, hanem a levegő minőségében.
