Tébolygó angyalok közöttünk
Krasznahorkai László legújabb elbeszélése, a Herscht 07769 egy német kisváros, Kana mikroközösségének nem mindennapi hétköznapiságába kalauzol egy angyal történetén keresztül. A szerző kikötése, hogy ezt elbeszélésként interpretáljuk, sokkal inkább Krasznahorkai mítosza miatt releváns, műfaji jegyeiben nem sok minden választja el attól, hogy nagyregényként értelmezzük.
Az elbeszélés, ahogy azt nekünk az alcímében a szerző tudtunkra adja, Florian Herschtnak a Johann Sebastian Bach-regénye. Jelen írás aktuális angyala a jénai Ranis Kinderheim egykori árvája. A fiatalember rendkívüli testi erővel, nyugtalanító, éteri naivitással, sokszor együgyűséggel megrajzolt karakter. Alakja csak elsőre tűnik leegyszerűsíthetőnek. Ahogy közeledünk a mondat végéhez, az apokaliptikus állapot kibontásához egyre összetettebb lelkivilágot kapunk. Florian kapcsán azonban a szerző a lelkünkre köti, hogy „nem változott, minden, amit tett, halálpontosan abból következett, aki ő volt, és maradt”. (418.o.)
Érdekes a város nevének a megválasztása, ehhez Krasznahorkai minden bizonnyal arra a türingiai kolostorban megrendezésre kerülő eseményből merített, amely nevét a galileai kánai mennyegző helyszínéről kapta.
A főhős ebben a kisvárosban él, egy faltisztító brigád tagjaként dolgozik, főnöke idősebb, róla gondoskodó férfi, a Bossz.
Ő első ránézésre mezei neonáci, annak minden attribútumával: káromkodás, antiszemita kiszólások, áporodott életmód.
Postabélyeg helyett
Florian másik mestere Köhler úr, a zsidó származású fizikatanár. A kanai pedagógus ismertette meg a fiúval a kvantumfizika azon elméletét, amely a főhőst bűvkörébe kerítette, ez az elbeszélés második tartópillére. Ez a teória tekinthető a minden és semmi közötti elmosódó határvonalak kicsúcsosodásának a könyvben. Florian meggyőződéssel kezd hinni benne, szorongani rajta, hogy a világmindenség egy véletlen hiba folytán jött létre és egy hasonló hiba révén bármikor meg is semmisülhet.
Köhler úr hiába győzködi a fiút arról, hogy félreérti az elméletet és az, amit ehhez társít, az badarság.
Hiába mondtam már jó párszor, csak te erre soha nem figyelsz, hogy összekeversz két dolgot, az Ősrobbanás utáni első századmásodpercben feltehetően lejátszódó eseményeket és az azóta is és a mi jelenünkben is éppen játszódó folyamatokat
Florian űzött vadként járja a postát, hogy Angela Merkelt tájékoztassa a kiszámíthatatlan hektikusággal bekövetkező apokalipszisről. Üzenete szerint a semmi, a végtelenül semmi az, amivé a világ válik, illetve “az emberek nem attól félnek, amitől kéne”. A német posta fontos motívuma a könyvnek. Ezen a helyen álldogáló őrangyal a kancellárnak írt levelei adják meg a választ a könyv címére is: Florian nem ad meg címzést, csak annyit, hogy Herscht 07769, mondván, ez pontosan elegendő egy esetleges válaszhoz. A német posta működése szépen és alaposan kifejtett eleme az elbeszélésnek.
Krasznahorkai László elnyerte az amerikai Nemzetközi Könyvdíjat
Ez a második legrangosabb díj a Pulitzer után.
Kapcsolódó cikk
„A remény hiba”
A történet olyan további szereplőkből áll össze, mint a csodákra váró könyvtáras, Ringer asszony és Ingrid néni, aki egy krizantémversenybe táplálja minden reményét. A szereplők többsége hitelesen kidolgozott, a korábbi Krasznahorkai-szereplők újabb groteszk alakjaiként is értelmezhetőek. A közös bennük, hogy mindannyian valahogy a katasztrófa eljövetelét várják.
Napjaink német kisvárosának lakói mellett az idő vontatottan és a közelgő robbanás árnyékában hektikusan zajlik, miközben Bach zenéje kíván harmóniát és ellensúlyt képezni. Kanát aztán a szereplők baljós várakozásaiból kiindulva ellepik a Krasznahorkai-univerzum végtelen mondatainak irracionális eseménysorozatai: farkastámadások, rejtélyes falfirkák megszaporodása, városlakók eltűnése és végül a kataklizma. Ezen elemek robbantják fel a neonáci mozgalmak, Bach zenéje és kvantumfizika hármasán felépülő vihar előtti várakozás állapotát.
Egy brutális detonációval övezett gyilkossági eset és egy Floriannak adott váratlan ajándék elindítja Herschtet átalakulásának, a rilkei értelemben vett angyali küldetésének beteljesítésének útjára.
Tél Kanában
A Herscht 07769 koncepciója a Krasznahorkai-életmű többi darabjához hasonlóan felkavaróan eredeti. Jelen elbeszélésben azonban az írófejedelem már-már elvárt stílusjegyei mégsem hozzák ugyanazt a hatást. A kvantumfizika találkozása a németországi újnáci mozgalom témakörével és az ezt ellensúlyozó, esztétizáló Johann Sebastian Bach-motívum talán most sok a 423 oldalnyi mondathoz. A koncepció egyes elemei – például a neonáci szereplők környezetének kifejtése – a túl groteszk jellegük miatt elnagyoltabb, mint az ezt megelőző Báró Wenckheim hazatér (BWH)-ben. Az elbeszélés olvashatóságát tekintve a szöveget megbontó, nagyobb betűvel szedett töredékek nem tekinthetőek fejezetcímnek. Noha ezek a tartalomjegyzék illúzióját keltő Szivárványpászmák címszó alatt kerülnek összegyűjtésre, nem segítenek úgy az olvashatóságban, mint a korábbi elbeszéléskötet, a Megy a világ esetében.
Ami a könyv külcsínét érinti: nagy dicséret illeti Pintér Józsefet és Marjai Jánost. A szürke-fekete, puritán keménykötésű borító jól adja át a tévelygő angyal történetének hangulatát.
„Iszonyú minden angyal”
Összességében, mivel egy apokaliptikus időszakban jelent meg a könyv, így a három önmagában érdekes tartópilléren kibontakozó katasztrófa nem lett olyan elementáris, mint a korábbi műveknél. A jelenlegi angyal története nem csap minket úgy arcon, mint például a már említett BWH esetében. A Krasznahorkaira jellemző határátlépések (angyalból gyilkos, a tanítvány, aki megöli mesterét, a minden is semmi kiegyenlítése) összessége a katasztrófa kibontása után nem hat olyan mélységgel. Ezen túlmenően jelen elbeszélésben kevésbé lehet elmenni Krasznahorkai személye mellett. Ahogy azt több kritika is leszögezte, többször szivárog át a szerző személyisége a műbe. Mintha ő maga most többet konstruált volna, mint amit állításai szerint a szereplők máskor a papírjára szoktak sugallani.
Krasznahorkai kielégíti a liberális közvélemény kriptovallásos igényeit, a szerzőnek pedig – valljuk be – nagyon is jól áll a neki tulajdonított karakter.
Krasznahorkai László utoljára lépett fel Magyarországon
A X. Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár első teátrumi beszélgetésének vendége Krasznahorkai László volt, akivel a rendezvény igazgatója, Valuska László beszélgetett. A központi téma a szerző és a hozzá közel álló városokhoz fűződő viszonya volt, ám a közeljövőben megjelenő köteteiről is szó esett.
