Az Earthling az a lemez, amellyel a bő egy éve elhunyt popsztár fellépett a Sziget Fesztiválon, akkori nevén Pepsi Szigeten is.
David Bowie úgy volt popkultúra-alakító, hogy képes volt létező stílusokat a saját képére formálni, új kontextusba rakni, különböző elemeket izgalmasan összekapcsolni és burjánzó új stílusokat, zenei nyelvjárásokat a sajátjába beépíteni.
Az 1997-es Earthling – részben egyébként folytatva a Brian Enóval készített 1995-ös 1. Outside elektronikus kalandjait – a korszak burjánzó és egyre népszerűbb elektronikus tánczenéjére reagált, a drum and basst építette be a Bowie-univerzumba. A lemezt Bowie és gitárosa, Reeves Gabrels közvetlenül az Outside turnéja után kezdte el megírni, a lemez maga pedig összesen két és fél hét alatt készült el. Ez volt az első teljes egészében digitális, hard-discre felvett Bowie-lemez.
A turné során közel ötven dal hangzott el, a budapesti fellépésen tizenhét szám, de úgy, hogy a ráadással együtt 90 percesre tervezett koncert némileg rövidebb 87 perces lett, mert a Bowie előtt fellépő Sziámi tizenkét perccel túljátszotta a meghatározott koncertidejét, és mivel este tizenegykor be kellett fejezni a nagyszínpados koncertet (a Bowie-fellépés zárása végül 11:02-kor történt meg), így az angol énekes-dalszerző sűrített és vágott kicsit a programján.
Jávorszky Béla Szilárd Sziget-könyveiben (a 2002-es Nagy Sziget Könyvben és a 2012-es Sziget Húsz év HÉV 1993-2012) meséli Kovács Tamás programigazgató a szigetes Bowie-fellépés körülményeit:
„David Bowie 34 fős stábbal érkezett, tíz tonna túlsúlyt kért, ami olyan horribilis összeg volt, mint két másik színpad összes technikai büdzséje. Kiderült, a mosókonyhától kezdve a cateringen át a mosogatóig, mindent magukkal akartak hozni. Lealkudtuk a felére, megjelent a stáb, és olyan élményben volt részem, amivel korábban csak Stingnél találkoztam (nem a Szigeten). Vége a beállásnak, a fényes csávók még fenn huhogtak, tíz méter magasan, tökig olajosan. Lenn hosszú asztalon megterített a stáb, Bowie ült az asztalfőn, tíz-tizenöt ember két oldalt. Mindenki várta, hogy hozzák a kaját, de Bowie intett, hogy nem, bevárják a két fénytechnikust. És a két csávó lejött, kimosakodott, leült, akkor jó étvágyat kívántak. Merthogy ez egy stáb, nem arról szól, hogy Bowie utazik a biznisz klásszon, a roadja meg jöjjön utána biciklivel. Csoportépítő tréning van. Ha elmennek másfél évre egy 120 előadásos világkörüli turnéra, ott mindenkinek ismernie kell a másik gondolatát. Hisz 120 alkalommal kell villámgyorsan felépíteniük a maguk kis városát.”
