Ahol csak egy sátorponyva alatt húzhatják meg magukat az emberek, és ahol 1300 főre jut egyetlen csap, ott teljesen értelmét veszti a koronavírus elleni védekezés. Lynsey Addario díjnyertes fotóriporter és néhány NGO-nak dolgozó szakember elmesélik, hogy milyen is az élet egy menekülttáborban. Azt is elárulják, hogyan tudunk nekik segíteni.

Világjárvány vs menekültválság

Lynsey Addario március elején Törökországba utazott, hogy dokumentálja a görög határ mellett kibontakozó menekültválságot. Több tízezernyi ember, főképp szíriaiak, özönlött a területre, miután a török elnök, Recep Tayyip Erdoğan megnyitotta országa nyugati határát az Európa felé induló menekültek előtt. Ez az intézkedés a 2015-ös menekültválság idején látott, iszonyatos jeleneteket váltott ki – Leszbosz partjai felé menekültekkel telizsúfolt hajók indultak, és a menekültek összecsaptak a határőrséggel, írja a Vogue.

Kisfiú Egy Menekülttáborban / Fotó: Lynsey Addario / Getty Images Reportage

Addario nagyjából 150 olyan menekülttel készített interjút, akiket visszatoloncoltak Görögországból Törökországba, és most ideiglenes menekülttáborokban élnek.

[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]A legtöbbjük holmiját elszedték, az okmányaikat elégették vagy ellopták. Voltak, akiket alsóneműre vetkőztettek és az Evros folyón át terelték őket vissza. Néhány férfi megmutatta az ostorcsapások nyomát a hátán. A polgári lakosság tartóztatta fel őket és adták át a helyi rendőrségnek, akkor verték meg őket[/perfectpullquote]

– meséli a fotós.

Néhány napra rá az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kihirdette a világjárványt, így Addario menekültsztoriját a médiában elsöpörte a koronavírusról szóló hírek áradata. A mainstream médiában elhalkultak a menekültekről szóló híradások – a globális egészségügyi vészhelyzet felülkerekedett a humanitárius krízisen.

Egy menekülttáborban lehetetlen a legalapvetőbb, ezerszer belénksulykolt vírusellenes óvintézkedéseket betartani.

[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Mondjam azt az embereknek, hogy maradjanak otthon, hogy nehogy megfertőződjenek? Hol is van az otthonuk?[/perfectpullquote]

– teszi fel a kérdést Cristian Reynders, az Orvosok Határok Nélkül (MSF) koordinátora.

Az Orvosok Határok Nélkül Adományokat Visz A Menekülttáborba / Fotó: Omar Haj Kadour / Médecins Sans Frontières (Msf)

„Körülbelül egymillió hontalanról van szó, Idleb lakosságának legalább harmada, akik sátorban élnek. Nekik nincs már hova hazamenniük” – teszi hozzá Reynders.

Az MSF mobilkórházakat üzemeltet a többszáz menekülttábor lakói számára, emellett a kórházakat is ellátják védőfelszerelésekkel.

Menekült A Török Határnál / Fotó: Lynsey Addario / Getty Images Reportage

A Covid-19 március 22-én jelent meg Szíriában. Az Idleb környéki táborokból még nem jelentettek pozitív esetet, de mivel a kórházak mindössze kétharmada működik az országban, ezért Reynders és csapata a legrosszabb forgatókönyvre is felkészült.

„Új protokollokat állítottunk fel a járvány miatt, hogy időben felismerjük a koronavírus-szerű tüneteket, megfigyelés alá helyezhessük a gyanús eseteket, és hogy megakadályozzuk a vírus terjedését a kórházakban” – mondja az aktivista.

A világ legszörnyűbb menekülttábora

A Moria menekülttábor a görög Leszbosz szigtén az egyik ilyen hírhedt hely. Eredetileg 3100 menekült befogadására épült, és jelenleg több mint 20 ezer ember él itt. Főleg afgánok, szíriaiak, szomáliaiak, akik már mind számunkra elképzelhetetlen, súlyos traumákat szenvedtek el. Itt is gyakran törnek ki erőszakos konfliktusok közöttük – előző héten például két embert lelőttek. Embertelen körülmények között élnek itt emberek: öt-hattagú családok 3 négyzetméternyi területen húzzák meg magukat, 1300 főre jut egy vízcsap.

A Moria Menekülttábor Leszbosz Szigetén / Fotó: Help Refugees / Alice Aedy

„Bele sem merek gondolni, hogy mi lenne, ha bejutna ide a vírus” – mondja Josie Naughton, a Help Refugees szervezet vezetője. Ők azok, akik olyan tevékenységet végeznek a kormányok helyett, mint a közegészségügy fejlesztése, csatornázás, egészségügyi szolgáltatások javítása a segélyszervezetekkel együttműködésben.

A Better Days elnevezésű segélyszervezetet Elena Moustaka alapította 2016-ban. Ők a menekült gyerekekkel és felnőtt felügyelet nélkül maradt fiatalkorúakkal foglalkoznak. Az oktatási és közösségi tereiket a járványveszély miatt bezárták, ezért most azt tervezik, hogyan tudnák megszervezni a gyerekek egyéni, személyre szabott oktatását. De sem eszközök, sem internetkapcsolat nem áll rendelkezésükre. Április közepén néhány gyermeket elszállíthattak Luxemburgba és Németországba a táborból.

Fiatal Menekült Anya Gyermekével A Török-Görög Határ Közelében / Fotó: Lynsey Addario / Getty Images Reportage

Mi úgy segíthetünk, ha adományozunk a helyi segélyszervezetek vagy a nagyobb, terepen dolgozó NGO-k számára, mint a MSF, a Help Refugees vagy a Better Days – a honlapjukon lehet informálódni tevékenységükről és az adományozás módjáról.

Addario elmondta, hogy ugyanilyen fontos, hogy szót emeljünk a bevándorlóellenes vélemények ellen, és hogy tisztelettel bánjunk a menekültekkel.

Amíg a menekültek alapvető szükségletei és jogai nincsenek rendezve, ők a kiszolgáltatottak között is a legkiszolgáltatottabbak, még akkor is, ha nem harcolunk a koronavírus-járvány ellen. A koronavírus nem ismeri a határokat, azokat a mesterségesen meghatározott vonalakat, amelyek egy-egy ország, régió, megye vagy város felségterületét jelzik, de amelyeknek sosem lenne szabad elválasztania az embereket.