Louise Glück amerikai költőnek ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia.
Zord szépség és összetéveszthetetlen költői hang
A Svéd Akadémia indoklása szerint Louise Glück a díjat összetéveszthetetlen költői hangjáért kapja, amely zord szépségével egyetemessé teszi az egyéni létezést. A költőnő 1943-ban született New Yorkban. Jelenleg a Massachusetts állambeli Cambridge-ben él és az írás mellett a Yale Egyetem angol professzora a connecticuti New Havenben, ahol augusztusban csoportos emlékkiállítás nyílt a Black Panthers-per 50. évfordulójára.
Louise Glück apai nagyszülei Magyarországról kivándorolt zsidók voltak, akik egy élelmiszerboltot vezettek a városban. Glück édesapja volt az első gyerek a családban, aki már az Egyesült Államokban született. A költő első verseskötete Firstborn (Elsőszülött) címmel jelent meg 1968-ban, nem sokkal később már a kortárs amerikai irodalom legkiemelkedőbb alakjai között tartották számon. Több rangos díjban is részesült, 1993-ban Pulitzer-díjas lett, 2014-ben megkapta az amerikai Nemzeti Könyvdíjat.
Krasznahorkai László elnyerte az amerikai Nemzetközi Könyvdíjat
Az öt kategóriában átadott elismerést a fordított művek kategóriában az Ottilie Mulzet fordításában megjelent Báró Wenckheim hazatér nyerte. A kötet versenytársai az arab Khaled Khalifa Death is a hard work című műve, a ruandai Scholastique Mukasonga The Barefoot Woman című könyve, a japán Ogava Joko The Memory Police című regénye, és a finn Pajtim Statovci Crossing című kötete voltak.
Eddig 12 versgyűjteménye jelent meg, valamint a költészetről szóló esszékötetei. Mindegyiket a világosságra való törekvés jellemzi: a gyerekkort, a családi életet, a szülőkhöz és a testvérekhez fűződő szoros kapcsolatot sorolva Glück költeményeinek központi elemei közé.
Verseiben az én azt vizsgálja, mi maradt az álmaiból és illúzióiból. Louise Glücknél senki sem néz szembe keményebben az én illúzióival.
Noha soha nem tagadná életrajzi hátterének jelentőségét, mégsem lehet rá vallomásos költőként tekinteni. Az egyetemességet keresi, és ennek során mítoszokból és klasszikus motívumokból merít ihletet, ezek jelen vannak majd minden művében. Dido, Perszephoné és Eurüdiké – az elhagyott, a büntetett és az elárult – álarcok egy átalakuló én számára, egyszerre személyesek és egyetemesek.
Louise Glück diadala
A The Triumph of Achilles (Akhilleusz diadala) című 1985-ös és az Ararat (Ararát) című 1990-es kötetével Louise Glück növelte közönségét az Egyesült Államokban és külföldön is. Utóbbi gyűjteményben költészetének három jellegzetessége egyesül, hogy aztán későbbi írásaiban is visszatérjenek: a családi élet témája, a zord intelligencia és a kifinomult kompozíciós érzék. A megtévesztően természetes hangvétel szembeszökő. A versekből szinte brutálisan őszinte képeket látni a fájdalmas családi kapcsolatokról, nincs nyoma a költői ékességnek.
Louise Glück azonban a radikális változás és az újjászületés költője is, a haladást a veszteség mély érzése szüli nála. Egyik leginkább dicsért, a The Wild Iris (A vad írisz) című 1992-es kötetében, amelyért Pulitzer-díjat kapott, erről is ír.
A Nobel-bizottság hozzátette, Louise Glück verseiben a változást gyakran humor és metsző szellemesség is kíséri. Ez tetten érhető Vita Nova című 1999-es kötetében, amelynek címe utalás Dante Az új élet című művére. Averno című 2006-os gyűjteményét Perszephoné mítosza látnoki interpretációjaként méltatta a testület, emlékeztetve arra, hogy a kötet címét egy Nápolytól nyugatra lévő kráter adta, amelyre az ókori rómaiak az alvilág bejárataként tekintettek.
A költő a legutóbbi, 2014-es Faithful and Virtuous Night (Hűséges és erkölcsös éjszaka) című gyűjteményéért megkapta az amerikai Nemzeti Könyvdíjat.
Ebben a kötetben Glück figyelemreméltó kegyelemmel és könnyedséggel közelít a halál motívumához. A 77 éves, magyar származású költőnő 10 millió svéd koronával (342,2 millió forintos összeggel) gazdagodik, a díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik, a koronavírus-világjárvány miatt ezúttal azonban a megszokottnál jóval szerényebb körülmények között.
Louise Glück: Elsőszülött
Telnek a hetek. Elteszem őket,
Egyformák, mint rozsdás konzervdobozok…
Bab erjed az edényben. Nézem a magányos hagymakarikát,
Mint Ofélia sodródik a zsírban:
Erőtlenül babrálsz a kanállal.
És most? Hiányzik a törődésem? A kerted szobányi
Rózsát terem, mint egy éve, amikor egy csapat nővér
Az oltár elé tolt…
Te képtelen voltál rá. Én láttam
A beteljesült szerelmet, a fiad
Bura alatt nyáladzik, éhezik…
Mi jól eszünk.
Ma a hentesem edzett késével hasít
a borjúból, a kedvencedből. Az életemmel fizetek.
(Branczeiz Anna fordítása a Versum Online-on)
További magyarra fordított verseit a Versum Online nevű szakportálon olvashatjátok.
