„Dóri, a hegedűsünk azt mondta most úgy érzi magát, mint egy gimis színdarab előtt, mikor ő játssza a fát” – vezette fel Szabó Benedek a lemezbemutató koncertet a Fészek Művészklubban. Ezen a „szörnyen titkos és rendkívül exkluzív” alkalmon hallhattuk először az új dalokat. Volt közöttük Oltári Csajok ihletésű, puszta véletlenségből aktuálpolitikai felhangú, népzenébe hajló vagy éppen a frissen nyírt fű illatának egyik összetevőjéről elnevezett dal is. Szabó Benedek válaszolt kérdéseinkre.
ContextUs: Kazetta és CD, már csak a bakelit lemez hiányzik, amin elérhetők lennének a dalaitok. Miért adtátok ki ilyen, manapság „lejátszhatatlan”, formákban is?
CD-t nem akartam, mások szorgalmazták, hogy legyen. Úgy gondolom, hogy valóban nagyon idejétmúlt és nem is túl népszerű hanghordozó, én nem is szeretem. A kazettát viszont annál jobban, és az utóbbi években újra elég menő is lett. Sokan kezdtek el újra kazikat gyűjteni, én is mindenhol azt veszek. Nyilván ezeket az ember általábam nem hallgatja meg, csak kiteszi a polcra, de sokkal jobban néz ki, mint egy CD. Bakeliten is nagyon szeretnénk kiadni az új lemezt, csak drága. Pedig nagyon adná magát, úgyhogy jövőre azon leszünk, hogy ez megvalósuljon.
ContextUs: Kezdettől tudatosan szeretettek volna ismertté válni, vagy a sorsra bíztátok és megelégedtetek volna azzal is, ha csak a haveroknak játszotok?
Bizonyos fokú tudatosság és ambíció szükséges ahhoz, hogy az ember valahová eljusson, de nem szabad, hogy ez a játszott zene rovására menjen. Akkor történnek a bajok, amikor az ember elkezd azon gondolkodni, mit kéne ahhoz írni, hogy még többen jöjjenek el a koncertjére. Az rettenetes.
Amíg a saját zenéddel nagyon sok embert elérsz, addig semmi gond nincsen. Érdekes, hogy nekem mostanában kezdtek el hiányozni a kisebb klubkoncertek – szívesen visszamennék az időben.
De az őszi turnénkat például úgy intéztük, hogy kisebb helyekre megyünk; lesz egy dupla koncertünk a szegedi Grand Caféban, Pécsen pedig a Nappaliban játszunk. Nekünk más dolgok jelentenek mérföldkövet, nem feltétlenül azok, amiket az úgynevezett szakma kijelöl – például nem szeretem a Budapest Parkot, hiába számít nagy dolognak ott fellépni. A mi számainkat szinte soha nem játszották a rádióban, mégis éneklik őket mindenhol, szóval nem egyféle út vezet a siker felé.
ContextUs: Ezek szerint inkább a családias koncertek élveznek elsőbbséget a nagyobb fesztiválközönségekkel szemben.
Nagyobb közönségnek is nagyon jó játszani, az élmény inkább az alkalomtól függ. Amikor kevesebben jönnek el, akkor általában sokkal érdekesebb dolgokat mondok számok között, mert személyesebb a hangulat, könnyebben kialakul az interakció. Nagyobb közönségnél ez nehezebb, de annak is megvan a hangulata, amikor 3-4 ezer ember egyszerre hördül fel. A fesztiválok közül a kisebbeket szeretem: Bánkitó Kolorádó, Orfű. Ezeken gyakrabban előfordul, hogy koncert előtt vagy után mászkálva hozzánk közelebb álló emberekkel találkozunk, akikkel tudunk beszélgetni is. Ettől függetlenül nem zárkózom el a nagyobb közönségtől – például a telt házas A38 Hajó még egészséges mennyiség.
ContextUs: Mondhatjuk azt, hogy hűségesebb rajongótáborotok van azáltal, hogy távolabb álltok populáris vonaltól?
Igen, mondhatjuk. Talán az első lemez idején volt egy réteg, ami később lemorzsolódott – valószínűleg a tizenévesek megjelenése riasztotta el őket. Viszont azt hiszem, nálunk ez a folyamat nem volt annyira drámai, mint másoknál.
Érdekes, hogy ezt kérdezed, mert pont mostanában gondolkodtam azon, hogy szeretném-e bővíteni a táborunkat és a mennyiséget előtérbe helyezni, vagy egy értelmes, gondolkodó emberekből álló, kihívásokra kész bázis megőrzése a fontosabb.
Én az utóbbi felé hajlok, mert szerintem így olyan úton járhatunk, ami izgalmasabb annál, mint hogy 10 év múlva megtöltjük a Budapest Parkot, és ott lesz majd boldog-boldogtalan, mert hallották a rádióban a számainkat.
Szabó Benedek és a Galaxisok – A teljesség felé
https://open.spotify.com/track/3zLYqc6aBb8eD5gRWAMobV Előadó: Szabó Benedek és a Galaxisok Album: A legszebb éveink (2015) Rendező: Rusek Szereplők: Szabó Be…
ContextUs: Fel szokott bennem merülni a szövegeid kapcsán, hogy „mire gondol a költő”, tehát mennyire tudsz valójában azonosulni a dalaid lírai énjével. Van olyan dal, aminek nincsen semmilyen valóságalapja?
Azt hiszem, a Galaxisoknak sokszor túl személyesek is a szövegei. Nem azért, mert szégyellem magam miattuk, hanem mert ez egy kicsit csalás. Most voltam Amen Dunes-koncerten, és Damon McMahon szerint ha túl személyes a művészeted, az azt jelenti, hogy nem vagy elég kreatív. Ezért amellett, hogy az új lemez (Lehet, hogy rólad álmodtam – a szerk.) is nagyon személyes, dalszerzés közben néha próbáltam elrugaszkodni attól a környezettől, amiben élek, azoktól az emberektől, akiket ismerek és azoktól a helyzetektől, amikben lenni szoktam.
Ezt nem úgy értem, hogy rosszak a régi szövegek, csak szeretném tágítani azt a világot, amiben a számaim szereplői mozognak.
Nagyon vonz például Bruce Springsteen vagy Paul Simon történetmesélős szövegírása, ahol úgy bukkannak fel különböző karakterek, mint egy novellában vagy egy regényben. Talán egyszer ilyeneket is tudok majd írni.
ContextUs: Szoktad mondani, hogy ha még minden a legjobban alakul Magyarországon, akkor is keveset lehet elérni. Úgy értelmezem sok megszólalásodból, hogy inkább külföldön mozognál, itthon az örök elégedettlen vagy. Miért nem az angol nyelvű zenekarodon, a Zombie Girlfriendre helyezed a hangsúlyt?
Nem vagyok elégedetlen a Galaxisokkal, de nem is elég. Az hosszú távon valóban unalmas, mikor minden évben ugyanabba a nyolc városba mész el ősszel és tavasszal. Ezért nagyon jó, hogy van nekem a Zombie Girlfriend, ami sokkal kevésbé ismert zenekar, viszont szervezhetek rövid, külföldi turnékat is. Emellett zeneileg nagyon közel áll azokhoz a dolgokhoz, amiket egyébként is hallgatok. Nekem mindkét zenekar nagyon fontos. Egyik nélkül sem lennék elégedett, és nagyon jó, hogy most mindkettő aktív. Amikor elegem van a Galaxisokból, el tudok bújni a Zombie Girlfriendben.
ContextUs: Azt is említetted, hogy kevés magyar zenét hallgatsz. Nem érzed fontosnak, hogy tisztában legyél az aktuális helyzetével a konkurenciának? A zenekarnak – ahogy említetted fentebb is – csak itthon van terepe.
Szerintem egyáltalán nincs rivalizálás a magyar zenekarok között – talán soha nem is volt. Nem érzem úgy, hogy bárki bárkinek az útjában állna.
Főleg ez a műfaj – jobb híján alternek nevezik –, amibe minket szoktak sorolni, nem nyüzsög a friss, jó zenekaroktól.
Ha látok egy jó magyar együttest, akkor inkább örülök neki, nem irigykedem. Például most jött ki a Fafafa első lemeze, ami nemzetközi szinten is simán kiemelkedő, de ott van például a Gustave Tiger vagy a Mayberian Sanskülotts is, amiket nagyon szeretek.
ContextUs: Térjünk rá az új lemezre! Most egy különleges helyen vagyunk, a „titkos és exkluzív” lemezbemutatótokon. Miért éppen a Fészekre esett a választás? Otthonosan érzitek itt magatokat?
Azért ezt választottuk, mert nagyon jó hely. Olyan, mintha megállt volna az idő. Van benne valami végtelenül pompás, ugyanakkor a legsötétebb szocializmust is felidézi. Elképzelem, ahogy itt vizespohárból konyakot ittak a párttitkárok. A titkos lemezbemutatót azért szerveztük, mert nem akartunk külön premiert. Nem szeretném úgy megjelentetni a lemezt, hogy kijön valamelyik oldalon, írnak róla valamit, öt perc alatt lekerül a főoldalról, mások meg kapnak egy sajtóanyagot, amit kirakhatnak.
Szabó Benedek és a Galaxisok – Lehet, hogy rólad álmodtam (TELJES ALBUM, 2018)
0:00 Előestéjén 2:37 Láthatatlan lovak 6:42 Narancssárga napok 9:57 Prága 14:44 Éter 18:18 Cherokee esküvői jegyzet a fiamnak 20:26 Hexanol 22:40 Szédülés 25…
Én annak idején zenei újságíróként kezdtem a pályámat és nagyon hiányoznak a lemezkritikák – főleg a negatívak. Mindenki zsebkendővel nyúl ezekhez a dolgokhoz, mert mindenki ismer mindenkit. Ezzel arra szerettem volna ösztönözni az embereket, hogy írjanak valamit a lemezről, ha van kedvük – jót vagy rosszat.
ContextUs: Miben más ez az új album, mint az előzőek voltak? Mivel kísérleteztetek?
Már az előző is nagyon más volt, mint az első kettő. Azok eléggé hasonlítottak, a Focipályákon sétálsz át éjszaka már másmilyen volt, de a Lehet, hogy rólad álmodtam egyáltalán nem hasonlítható egyikhez sem.
A leglényegesebb különbség, hogy minden számot zongorán írtam és azon is játszottam fel őket.
Egyáltalán nem gitározom a lemezen, ami nagyban meghatározta a számok hangulatát és stílusát is. Az elmúlt másfél évben nagyon intenzíven tanultam zongorázni – persze még nem vagyok túl jó –, ezért a lemezen felbukkanó megoldások egy része korábban valószínűleg eszembe sem jutott volna. Zeneileg kinyílt a világ számomra. Ebből következett minden, ami utána jött: más hangulat, más hangszerelés, a szövegek is másból táplálkoznak.
Míg az előző albumokat elsősorban a személyes élmények mindenki számára átélhető formában való tálalása tette sikerressé, addig ez sokkal közvetlenebbül személyesebb, ennél fogva pedig nehezebben lehet vele azonosulni kívülállóként. Elsősorban az álmaimból, az olvasmányélményeimből, a gondolataim szabad asszociációjából építettem fel a szövegeket.
ContextUs: Sokszor említetted a zenétek kapcsán, hogy te már „nagyjából bármit megtehetsz”. Úgy érted, már nem kell bizonyítani a közönségnek és a szakmának?
Ezt úgy értettem, hogy a Galaxisok második lemeze után pontosan láttam, hogy Magyarországon, magyar nyelven éneklő zenészként mi a legtöbb, ami elérhető – akár egzisztenciálisan, akár élmények szintjén. Rájöttem, hogy a legtöbb, amit elérhetsz, az a szabadság.
Ha semmi nem múlik azon, hogy mit csinálsz, miért ne csinálnád azt, amihez kedved van? Felesleges azon kattogni, hogy úristen, telt házas lesz-e a következő koncert vagy fogják-e szeretni a következő lemezt.
Akkor leszel a legboldogabb, ha elengeded ezeket az aggodalmakat. Így értettem, hogy bármit megtehetek – ezt a szabadságot nagyon sok mindenre lehet használni. Most írtunk egy zongorás lemezt, és lehet, hogy egyszer kiadunk egy másikat, amin csak analóg szintik meg dobgép szól. De megeshet, hogy az egyik albumunkon Ákos ad elő víziorgonán huszonnégy perces tételeket. Szeretnék olyan életművet építeni, amibe minden belefér.
ContextUs: Ha jól veszem ki a szavaidból, ti nem a nézői elvárásokhoz igazodtok, hanem a saját örömötökre zenéltek.
Szerintem mindenki azért kezd el zenélni, hogy katarzist éljen át, lehetőleg a közönséggel együtt. Sőt, az igazi katarzis mindig a közös munkából származik; az a legjobb művészet – akár filmről, akár irodalomról beszélünk –, amin neked is dolgoznod kell befogadóként. Megvan a funkciója a könnyen emészthető, egyszerűen szórakoztató dolgoknak is, amik nem igényelnek munkát, hiszen ha fáradt az ember és kikapcsolódásra vágyik, szüksége van rájuk. De az az érzés nem hasonlítható semmihez, mikor sokat dolgozol a megértésen és végül sikerül áttörni a gátakat. Én ilyesmit szeretnék átélni a közönséggel együtt.
CV
Szabó Benedek 1987-ben született Baján. Gyerekkorában elsősorban újságíró, kommandós, orvos vagy focista szeretett volna lenni, később mégis zenész lett. Öt évvel ezelőtt, 2013-ban alapította meg a Szabó Benedek és a Galaxisok (Szabó Benedek, Bradák Soma, Günsberger Ákos, Sallai László), valamint a Zombie Girlfriend (Szabó Benedek, Kádár Eszter, Sallai László) zenekart. Előbbi idén szeptemberben adta ki negyedik nagylemezét Lehet, hogy rólad álmodtam címmel, amelyet Focipályákon sétálsz át éjszaka (2017), A Legszebb éveink (2015) és a Kapuzárási piknik (2013) előzött meg. Utóbbi banda szintén idén, szeptemberben jelentette meg legújabb lemezét Wind címmel, amelyet a Pink és Blue and Grey (2012) és a Great Plain (2011) előzőtt meg. Szabó Benedek egyideig a Szegedi Tudományegyetem angol szakos hallgatója volt, de tanulmányait nem fejezte be. Három évig állt egy nemzetközi környezetvédelmi NGO alkalmazásában, később ingatlanüzemeltetéssel is foglalkozott. Szeret olvasni, számítógépezni és a barátaival lenni. Kedveli a posztmodern regényeket, a film noirt, az analóg szintetizátorokat. Ha választani kell, kedvence az indiai és a japán konyha, de bundáskenyérből is bármennyit meg tud enni.
