A német Coca-Cola igazgatója a náci hatalom importtermékekre vonatkozó szigorításai miatt kénytelen volt legyártani egy új terméket hazájában. Így született meg a szénsavas gyümölcsital, amit ma már mindenki ismer.
1933-ban, Hitler hatalomra kerülésének évében a Coca-Cola helyi egysége 100 ezer palackot adott el. Azonban a leányvállalat anyagi helyzete válságos volt. Ekkor került a képbe a tekintélyt parancsoló 30 éves német üzletember, Max Keith.
Új eljárás jön a nácik által elrabolt műkincsek visszaadása ügyében
Nemzetközi kutatócsoport dolgozza ki a nácik által elrabolt műalkotások visszaadásának szabályait a Bonni Egyetemen. Az ötévesre tervezett projektet a német kulturális minisztérium 873 ezer euróval (281 millió forint) támogatja – jelentette be kedden az egyetem. A kutatócsoport angol nyelvű szabálykönyvet készít – idézte a közlemény Matthias Wellert, a projekt vezetőjét.
A született vezetőnek is kikiáltott Keith rendbe hozta a német gyárat: forradalmasította az eladásokat, amivel minden évben rekordokat döntött meg. Nem sokkal később pedig a szervezet vezérigazgatója lett.
Az üzletember egyik első marketingsikere as volt, mikor óriási mennyiségű kólával támogatta meg az 1936-os berlini olimpiát. A hitleri Németország abban az évben szárnyalt: a német boxoló, Max Schmeling megverte az afroamerikai Joe Louist New York-ban.
A náci rezsim kész volt elfoglalni Európát és az év szeptemberében Hitler Hermann Göering másodparancsnok kikiáltotta az önellátó rezsimet. Ez azt jelentette, hogy erősen korlátozták az importtermékek behozatalát, hogy a külföldi vállalatok elbizonytalanodjanak. A Coca-Cola atalantai elnöke, Robert Woodruff meg akarta védeni az európai érdekeltségeit, ahogy számos amerikai vállalkozó tette.
Ennek érdekében nyilvántartott egy német takarékszámlát, hogy meggyőzze Göering-et és tovább exportálhassa az üdítőt. Mindkezöben Keith a szükséges üdítőmennyiséget házilag gyártotta le és meggondolatlanul elhasználta a megmaradt nyersanyagokat.
Aztán 1937-ben a konkurens német szódagyártónak az amerikai utazása során tudomására jutott, hogy az amerikai vállalat élén levő Harold Hirsch zsidó származású.
A német kóla eladásai zuhanni kezdtek. Keith jelezte Woodruff-nak, hogy távolítsa el Hirsch-t, de ezt elutasította. Keith ezért inkább megpróbálta a termék imázsát összeférhetővé tenni a nácizmussal és értékesítő brigádokat küldött a tömegpatrióta rendezvényekre.
Keith szó szerint a kólát helyezte a középpontba. Egy 1937-es német ipari kiállításon az ünnepség közepére egy palackozó üzemet állított fel, ahol lefotózták, amint Göering a terméket fogyasztja.
1938 februárjában Németország elfoglalta a Szudéta-vidéket, Ausztriát annektálták. Woodruff és a Coke Germany versengtek az újabb állami befektetésekért. Woodruff nyert.
1940 májusára a Harmadik Birodalom része lett Nyugat-Lengyelország és Franciaország, a kontinens megmaradt országaival is hadban állt. Keith aggódni kezdett, hogy külföldi kötődésű üzleteit államosítják és ő börtönbe kerül. A kapcsolatainak hála a látószögébe került az összes német üdítőgyár Németországban és a csatolt területeken. Nemsokára övé lett az üzlet Olaszországban, Franciaországban, A Benelux-államokban és Norvégiában. Abban az évben 4 és fél millió kóla fogyott el az országban.
Fanta’s 75th Anniversary Commercial (English Subtitles)
Fanta is celebrating its 75th birthday with this embarrassing, Nazi faux-pas commercial, which led to a Fanta #ShitStorm on social media. According to Fanta …
Ez azonban nem volt elég, Keith tartott tőle, hogy az importkorlátot tovább szigorítják, ezért kifejlesztett egy új szódát, amit Németországban is képes volt gyártani. Az új ital ipari melléktermékekből – mint a savó – és almapépből készült.
Keith azt mondta értékesítőinek, eresszék el a fantáziájukat (fantasie) a terméknév kitalálásához, mire az egyikőjük felkiáltott: ,,Fanta!”
Woodruff és Keith továbbra is üzleteltek egymással, egészen 1941. decemberéig, az Egyesült Államok háborúba lépéséig. Keith-et az amerikai hadsereg ellenségnek nyilvánította, a biznisz pedig felbomlott. A német üzletember biztosította, hogy a kifogyó készletek kizárólag a kórházakba jussanak el, a náci tisztekhez.
Eközben a Fanta, melyet a Coca-Cola Germany termékcsalád tagjaként tüntettek fel, a brandet és az üzletet is életben tartotta. 1941-ben Keith befolyásosságával megkerülte a cukortilalmat, így a Fanta jobban ízlett a konkurenciánál. Még a háziasszonyok is ezzel édesítették a levest. 1943-ban 3 millió üveg fogyott el az üdítőből.
A második világháború után a Szövetséges haderők ,,technikai személyzete” vette kezébe a német ipart. Keith üdvözölte őket, de ők nem munkáltatták őt tovább. Az iparmágnás kivárta, amíg a hadsereg kiszáll.
1949-ben trükkösen eladatott velük néhány lejárt szavatosságú kólát, a pénzből pedig újra palackokat dobott a piacra. Woodruff visszaállíttatta az európai forgalmazást és Keith visszakerült eredeti pozíciójába.
Később a vállalat európai vezérigazgatója lett.1957-ben az USA a német boxlegendát, Max Schmelinget választotta meg a brand hamburgi nagykövetének.
Mucsi Zoltán megszólalt a Coca-Cola-botrány kapcsán a maga stílusában
Múlt héttől volt látható a Coca-Cola #loveislove kampánya, a plakátokon azonos nemű párokat láthattunk. Ez igencsak megosztotta a közvéleményt, és Boldog István kormánypárti képviselőt is – neki köszönhetően a világsajtó is beszámolt az esetről -, aki bojkottra hívta az embereket. Mint mondta, ne igyák az emberek a Coca-Cola termékeit, amíg le nem szedik a plakátokat.
2015-ben a Fanta 75. születésnapja alkalmából a háborús idők receptje szerint, az eredeti palackozásban forgalmazták azt. A reklám szerint a cég a ,,régi időket” szerette volna felidézni – ez pedig nem meglepő módon óriási negatív visszhangot váltott ki. A vállalat akkor azt nyilatkozta, a népszerű ital születésének nincs köze a náci rezsimhez.
