Hány európai roma művészt tudsz megnevezni napjainkból? Ki figyel rájuk? A közmédiában nem felkapottak, botrányaik nincsenek, és annak ellenére, hogy hazájukban és Európában nagyot alkottak a művészetek területén, láthatatlanok maradnak a nagy többség számára. Ennek a buroknak a lebontását kezdte most meg az Európai Roma Művészeti és Kulturális Intézet a Tajsa-díj megalapításával. Az 5200 eurós jutalmat és az egyedi tervezésű emlékérmet a romániai színésznő, drámaíró, rendező Alina Serban vehette át a december 9-én, Berlinben megrendezett gálán.
A művészet mint az önazonosság forrása
Az emlékplakett alapítóinak célja olyan művészek kitüntetése, akiknek a munkássága a roma hagyományok megőrzését, egyedi adaptálását, és a kulturális önkifejezési formák átörökítését is felöleli.
A művészeteknek kiemelt jelentősége van az identitás meghatározásában, amely ezen kívül a közösséghez tartozás érzését is erősíti, ugyanakkor, csakúgy mint a roma kisebbség maga, transznacionális – mondta Michael Roth német külügyi miniszter a köszöntőbeszédében.
Genezis: Beszélnünk kell az ország szégyenéről! – Filmkritika
Hogyan írjak egy filmről, ami nem tetszett, de szeretném, ha minél többen megnéznék? Ez járt a fejemben azóta, hogy láttam Bogdán Árpád Genezis című alkotását. Nagy várakozással ültem be a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál sajtóvetítésére, de a bemutató végére rendesen zavarba jöttem.
A jelöltek között Alina Serban mellett olyan nagysikerű roma alkotók szerepeltek, mint a munkásságáért többszörösen kitüntetett Bogdán Árpád filmrendező, a kortárs művész és aktivista, bosznia-hercegovinai Selma Selman, a Koszovóból menekült és Berlinben letelepedett színész-rendező, Hamze Bytyci, valamint a szlovákiai kortárs képzőművész, Robert Gabris.
Múlt idő, jövő idő
De mit is takar a szó: Tajsa? A romani nyelvben egyszerre jelenti a múltat és a jövőt. Hiába is próbálnánk a jól ismert kereső oldalakon megtalálni a definíciót – mindamellett, hogy nem létezik a romani a fordítható nyelvek listájában –, a mondanivalóját nem lehet összefoglalni egyetlen szóban.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]A Tajsa a tegnap és a holnap összekapcsolódása, a soha véget nem érő szeretet[/perfectpullquote]
– fogalmazott Robert Gabris. Hozzátette, ”a Tajsa egyesít minket, hogy megünnepelhessük, akik vagyunk, együtt Tajsa vagyunk.”
Az érem mintáját “a nemkívánatos virágok, gyomok inspirálták, a Földünk legellenállóbb vadvirágai. Ebből alkotta meg Robert Gabris a legkifinomultabb, legelegánsabb és legbűnösebb védjegyet a díjunknak – árulta el lapunknak Junghaus Tímea, az ERIAC igazgatója.
A szervezet víziója, hogy a legnagyobb európai kisebbség végre független önreprezentációja, és a Tajsa szellemisége által a 600 éve kirekesztett és üldözött roma kisebbség önbecsülése növekedni, a romákhoz fűződő előítéletek és negatív konnotációk pedig csökkenni fognak majd.
Az elismerést átvevő Serban a beszédében elmondta, hogy szeretne azok helyett és nevében szólni, akiknek nem jutott kiváltságul, hogy mikrofon elé álljanak.
Hozzátette, azokért szeretne felszólalni, akik ma is áram nélküli otthonaikban élnek, szegénységgel küzdenek, a társadalom szélére taszítva.
Serban maga is megtapasztalta, milyen az, amikor úgy beszélnek a romákról, mint akik “hibás génnel” születtek, és milyen érzés volt a kilakoltatástól való állandó félelemben élni, miközben közéleti szereplése okán olyan magazinokban szerepelt, amelyeket saját maga nem tudott megvenni, mert nem volt rá pénze.
Mindenkinek van egy sztorija
“A saját történetem elmesélése a változás generálásának eszköze lett számomra. És hogy egy másfajta történetet alkossak, rólunk” – osztotta meg a közönséggel Serban.
A Tajsa-díj megalapításának fontosságát az est egyik vendége Lord Simon Woolley, az Operation Black Vote alapítója és igazgatója is méltatta. Szavaival élve: “mindenkinek joga van elmondani a saját történetét, ami ugyan kellemetlen igazság, de reményt fog adni a következő generációknak.”
Az esemény hangulatát és fényét Lakatos Mónika autentikus roma dalokkal, a világhírű, szintén roma származású zongorista David Pena Dorantes pedig egyedi hangzású flamenco produkciójával emelte.
„A harmadik köztársaság legnagyobb szégyenfoltja” – a romagyilkosságokról a Hadikban
A patinás, növényekkel, jókedvűen díszített, barátságos hangulatú kultúrkávézó ezen a szombat délelőttön szépen lassan alakult át a rendszerváltás utáni kudarcos Magyarország közéleti problémáit boncolgató beszélgetés terepévé. A látványos és finom reggeliket, kávékat, teákat, limonádékat fogyasztó közönség a legfontosabb aktuális társadalmi kérdésről, az antiszolidaritásról kaphatott tömény, de nagyon pontos látleletet ezen a könnyednek nem mondható eseményen.
A kulturális örökség díjra való nevezési lehetőséget a tervek szerint ezentúl minden évben meghirdetik, és az emlékplakett mellett a nyertes további munkáját az ERIAC együttműködő tagjai által felajánlott pénzjutalommal is támogatják.
