A klímaváltozás csak egy kommunista trükk, az időjárásnak nem kell megszűnnie, és az éghajlat csak úgy nem lehet állandó, ahogy semmi más sem az életünkben. Ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatok után nem kétség, hogy nagy a zavar Földünk változása körül. Talán még a szavakat sem értjük, amiről beszélünk. Az emberi tevékenység által előidézett drasztikus változás ellen azonban mindenképp ideje lenne tisztázni a homályos fogalmakat és a gyakorlatiasságra terelni a hangsúlyt.
Égető kérdés vagy marketingduma?
A tisztánlátás érdekében, érdemes pár pillantást vetni ezekre a homályos fogalmakra. A Föld felmelegedését az emberi tevékenység által kibocsátott üvegházhatású gázok okozzák, elsősorban az ipari termelések során keletkezett szén-dioxid, dinitrogén-oxid vagy metán. Mindez a hőmérséklet drasztikus emelkedéséhez vezet, ami már komoly globális problémákat és éghajlatváltozást idéz elő. Az Európai Parlament pedig nem véletlenül hirdette meg a klímakatasztrófát, hiszen az ezek keltette globális felmelegedést szeretnék 1,5 fok alatt tartani. Illetve ezért lesz fölgázalapú a Mátrai Erőmű is 2025-től. Ha esetleg összefutnánk Schmidt Máriával, talán, így lehetne számára definiálni a „klímaváltozás” fogalmát. Továbbá tegyük hozzá: természetes, hogy a dolgok változnak, de nem mindegy milyen irányba.
És mielőtt hátrálni kezdenénk mondván, hogy ez egy olyan probléma, ami csak magasabb, politikai szinten semlegesíthető, érdemes realizálnunk, hogy a légkör szennyezéséhez jelentősen hozzájárulnak a háztartások is.
Olyan akadály ez, ami nemcsak közéleti felvetés, vagy jól bevált marketingduma, hanem egy engem, téged, minket és a jövőnket érintő égető kérdés.
Erre az égető kérdésre aztán mindenki máshogy felel: az egyik oldalon vegán aktivisták és klímavédő amazonok harcolnak a zöld jövőért, a másik oldalon pedig végletes tagadók, köpködő ítélkezők, de legfőképp naiv tudatlanok bizonygatják a téma jelentéktelenségét. A saját véleménye persze mindenkinek meglehet a bolygónk változásáról, nem is ezzel van a probléma. A fő gond az, hogy abszolút véglegessé vált a gondolkodásunk, és nincs átmenet a földvédő minimalisták és a kapitalizmust vakon kiszolgáló fogyasztók között. Mindenmentes lények vagy plázapecérek, öko-élharcosok vagy nejlonhuszárok. Az egymás fölött történő ítélkezésben pedig teljesen elvész a lényeg, és az, hogy miről szól a klímaválság, és mit tehetünk ellene.
Ördögi kör
A klímaválság ellen mindenképp tenni kell, és sokan tesznek is érte. Szükség van Greta Thunbergekre és Luisa Neubauerekre, hiszen olyan égető problémáról van szó, amiről nem lehet finomkodva beszélni. Ők lesznek azok, akik hangjukkal felhívják a figyelmet a problémára. Lehet támadni bárkit: Thunberget, az Európai Parlamentet vagy a sajtót, de az igazságot nem más, hanem ők fogják elénk tárni. Még akkor is, ha az hihetetlen, megdöbbentő vagy fájó.
A figyelemfelhívás azonban önmagában nem elég ahhoz, hogy valódi változás történjen. A példaképként elénk helyezett aktivistáknak bármennyire igazuk is van, sokszor elfelejtenek arról beszélni, hogy hogyan cselekedjünk.
A szebb jövőbe vetett hitről, egy drasztikus jövőt festő változásról és a bolygó haláláról sok szó esik, a gyakorlatias tanácsokról azonban annál kevesebb. Bármennyire is szeretnénk tenni a klímaválság ellen, nem tudjuk, merre induljunk el, hiszen a szelektív hulladékgyűjtésnél nincs jobb és kreatívabb ötletünk, esetleg, ha van is, az túl sok áldozattal, illetve feladással járna. Így inkább nem teszünk semmit, és hagyjuk, hogy besoroljanak minket a fentebb említett végletes csoportok valamelyikébe, jelen esetben a kapitalista fogyasztók ördögi körébe.
Csak tegyünk valamit
Az igazság azonban az, hogy a klímakatasztrófa elkerüléséhez nem feltétlen kell mindenkinek radikális lépésekre szánnia magát. Szükség van drasztikus politikai intézkedésekre, de nem várja el senki, hogy minden egyes háztartásban száznyolcvan fokos változások történjenek.
Egyrészt, sokan nem engedhetjük meg maguknak, hiszen a vegán és mindenmentes termékek elképesztően drágák, illetve nehezen beszerezhetők. Másrészt van, hogy családok mondjuk öt gyerekkel nem tudják megengedni maguknak, hogy mindenkinek készenlétben álljon a mosható pelusa, betétje és intim kelyhe a fürdőszobában. Harmadrészt, teljesen normális az is, ha egyszerűen képtelenek vagyunk bizonyos változtatásokat implikálni az életünkbe.
Vannak olyanok, akik könnyedén lemondanak Földünk érdekében bizonyos használati tárgyakról, termékekről és szokásokról, esetleg soha nem is volt rá szükségük.
De vannak olyanok is, akik nehezebben mondanak le az eddig kényelmet jelentő lehetőségekről. Ezen nincs mit szégyellni, hiszen a környezettudatos élet lényege nem az, hogy mindenről lemondjunk, hanem az, hogy a saját életvitelünknek, ritmusunknak és kedvünknek megfelelően, de tegyünk valamit a természetért.
A kulcs: gyakorlatiasság
Látszólag én is a termékzabálók körébe tartozom, hiszen fast-fashion ruhadarabokat vásárolok, az életemet eddig még nem sikerült úgy megoldanom, hogy ne termeljek egy befőttesüvegnél nagyobb zsák szemetet és használok eldobható borotvát is. Ennek ellenére azonban régóta próbálkozom azzal, hogyan tudnék minél környezetbarátabb megoldásokat bevezetni az életembe. Amíg édesanyám vezette a háztartást, addig úgy éreztem, nincs jogom beleszólni, hogy mivel töltjük meg a hűtőt és mennyi szemetet termelünk. Elköltözve azonban nagyobb szabadságom van dönteni a fogyasztásaimról. Ez még sem megy könnyen, de soha egy percig sem éreztem azt, hogy kudarcot vallottam volna.
A világot fenyegető legnagyobb veszélyek mind a klímaváltozáshoz kapcsolódnak
Ha esetleg újabb emlékeztetőre lenne szükségünk ahhoz, hogy tudjuk, a bolygónk a teljes összeomlás felé halad, a Világgazdasági Fórum éves jelentése figyelmeztet rá: 15 éves történetében most először az első öt legnagyobb veszély, amely az emberiséget fenyegeti, mind a klímavészhelyzethez kapcsolódik.
Ahogy sokan mások is, nehezen tudok lemondani bizonyos szokásokról vagy egyszerűen nem akarok. Nem akarok mosható betétet vagy intim kelyhet használni, nem akarok lemondani az eldobható borotváról, mert minden más eszköz kikészíti a bőrömet, és nem akarok lemondani az évek óta használt kozmetikumaimról sem.
De mindig figyelek arra, hogy bármilyen kencét is veszek, az lehetőleg csomagolásmentes vagy újrahasznosítható legyen, növényi alapanyagokból álljon és ne teszteljék állatokon. Nem veszek palackozott üdítőket, vízszűrőt használok, és mindenhova cipelem magammal a kulacsomat és a kávés csészémet.
A táskám nem vegán bőrből készült, de bevásárláskor vászonszatyrokba pakolok, és a nejlon zacskókat is lecseréltem újrahasznosítható kis zöldséges-gyümölcsös-pékárus zsákokra. Nem magamnak keverem a takarítási vegyszereimet, hanem a boltban veszem őket, de lehetőleg növényi alapút, újrahasznosítható csomagolásban.
Leváltottam a megszokott öblítőt, egy természetes összetevőjűre, amit szintén újrahasznosított flakonban kapható. Ha elfogy a mosóporom, szeretném kipróbálni a mosószódát vagy a mosódiót. Nejlonzacskóba dobálom a szemetet (lehetőleg minél kevesebbet), de mindig dobozban viszem magammal az ebédet mindenhova. Minden nap főzök, nyilván termelek szemetet, de a tavasz közeledtével elkezdeném a komposztálást is.
Tenni a Földért és önmagunkért
Nem vagyok szent, ahogy bizonnyal egyikünk sem, de megteszek minden tőlem telhetőt a környezetért. Ezeket a lépéseket sem egyik napról a másikra sajátítottam el, hanem hónapok eredménye volt, míg rájöttem, hogyan tudnék úgy megválni bizonyos termékektől és szokásoktól, hogy védjem vele a Földet, de magam számára se okozzak fejfájást.
A természetvédelem valahol erről is szól: tenni a környezetünkért, a jövőnkért és önmagunkért. A klímaválság ellen cselekedni kell, de ahány klímaválság ellen törekvő ember, annyi életvitel, ritmus és szokás.
Mindig voltak, vannak és lesznek aktivisták és passzív ellenállók, de ez nem jelenti azt, hogy nekünk is valamelyik véglethez kell tartoznunk. Jogunk van ahhoz, hogy a skála valamely más pontjain verjük sátrat, és szépen, kis lépésekben, a magunk tempójában haladjunk egyre a környezettudatos célunk felé. Magunknak kell rájönnünk, hogy hogyan és mivel tudunk tenni valamit a bolygónkért. Van, akinek egy-két napot vesz ez igénybe, van, aki hetekig, hónapokig próbálkozik egy új életstílussal, de teljesen rendjén való az is, ha évekig keressünk az öko-énünk. A lényeg, hogy tegyünk valamit.
Etiópia 4 milliárd fát ültet, hogy megakadályozza a klímakatasztrófát
Körülbelül 350 millió fát ültetett Etiópia a klímakatasztrófa megfékezése érdekében, írja a The Guardian brit hírportál. Ezen projekt a ” nemzeti zöld örökség” kezdeményezése, aminek keretén belül 4 milliárd fát szeretnének ültetni az országban még ezen a nyáron. A “zöld örökségben” minden lelkes etióp legalább 40 csemetét ültet el a földbe.
A klímaválság kiküszöböléséhez áldozatokra és lemondásokra van szükség, de csak tőlünk függ, hogy ezt kínkeserves feladatként, vagy egy mindig örömet okozó, célkitűzésekből álló kalandként fogjuk-e fel.
