Az érdekes és a fura is szép – már a divatiparban is
Alessandro Michele, a Gucci kreatív igazgatója olyan másképp gondolkodó, akinek merész húzásai hamarosan a mainstream normát diktálják a divatiparban. Idén áprilisban új kollekcióját – amelyet nem definiált sem tavaszi-nyárinak, sem őszi-télinek – egy közel negyedórás kisfilmben, a Gucci Ariában mutatta be 94 különböző modell közreműködésével.
A divatmodellek között feltűnnek olyan „rút kiskacsák” is, akiket talán csak saját anyukájuk tart szépnek, írja a The Washington Post. Döntését aztán más divatházak is követték. Ezzel több évtizedes akadály omlott le azok előtt, akik a divatiparban képzelik el jövőjüket, de nem feleltek meg a mindenkori szépségideálnak. Hasonló akadályba ütközött napjaink egyik legfelkapottabb Instagram-modellje is, Demi Rose, akit teltebb alakja miatt nem fogadott be a divatipar. Külön érdekesség, hogy a szakmán belül volt év, amikor őt tartották a világ legszexibb nőjének.
„Elemeztem a furcsa arcokat, azokat a különc kinézetű modelleket, érdekes szépségeket, akiket aztán a kifutóra küldtem. Azt igyekeztem megfejteni, mi is az átlagos szépség. A filmekben látott gyönyörű arcoknak, vagy akikre felkapjuk a fejünket az utcán, is megvan a saját létjogosultsága” – foglalta össze a marketing mögötti filozófiáját Michele. Az üzenet: a hétköznapi is elég. Az extravagáns és különleges Gucci-ruhákat egy átlagember is képes bemutatni.
Gucci Aria
Debuting in a special film co-directed by award-winning photographer and director Floria Sigismondi and Alessandro Michele, Aria. A singular voice, taking it...
A divatmodellek világába generációkon át csak a kiváltságos nők és férfiak kerülhettek be. Magas, sovány, sőt, a 20. század végére már csak csont és bőr, fiatal, hosszú végtagokkal, keskeny csípővel, szimmetrikus arccal rendelkező fehérbőrű pálcikaemberek vonultak a kifutókon.
Mit jelent az, hogy a modellvilág megváltozott?
Elég csak egy évtizedet visszaugrani az időben, és láthatjuk, hogy bár lassan, de azóta is mennyit változott a modellvilág. Ma már sokkal sokszínűbbek származás, testalkat, kor és testi fogyatékosság tekintetében. Halima Aden hijabot és burkinit viselt a Sports Illustrated címlapján, a törpenövésű író-aktivista, Sinéad Burke pedig a Vogue brit kiadásának címlapjára került. Ma már nem ritka egy végtaghiányos divatmodell a legnagyobb sportruházatgyártók katalógusában vagy egy Down-szindrómás lány a divatházak kampányában.
A változás azonban nem azt jelenti, hogy az egykor kirekesztett kisebbségi csoportok csinosabb képviselői előtt megnyíltak a lehetőségek. Ma már mindenki modell – vagy legalábbis azzá válhat. A modellügynökségek gyakorlatilag bárkit leszerződtetnek, aki bekopog hozzájuk.
Külső és belső nyomás is közrejátszott abban, hogy az elitista divatvilágban leomoljanak ezek a korlátok. De ez korántsem jelenti azt, hogy végleg befellegzett a klasszikus szépségeknek: a magazinok címlapját, a reklámokat és a vörös szőnyeget továbbra is az ő vékonyságuk és hamvas arcbőrük fogja uralni, ahogy továbbra is hozzájuk fogja magát hasonlítani a többség.
Mit jelent ma a divatmodell fogalma, miért akar valaki modellkedni és kiből lehet modell?
A divatmodellek definíciója is egyre homályosabbá vált. Eddig az ő közvetítésükkel kapcsolódott a célközönség a divatiparhoz. A modellek határozták meg a korszak szépségideálját, diktálták a kulturális és esztétikai értékválasztását. Ezt a pozíciót nem tölthette be egy átlagos kinézetű nő vagy férfi. Az ügynökségek is éppen azért szerződtették le őket, mert az átlagnál sokkal szebbek.
Meghalt Pierre Cardin divattervező, aki a ’60-as években a kifutókra varázsolta az űrkorszakot
Öltöztette a The Beatles-t, Jackie Kennedy-t és Roger Moore-t James Bondként.
Kapcsolódó cikk
Miért is akarna valaki modell lenni? A pénz, a befolyás és az ismertség a legfőbb motivációs tényezők. Azt pedig, hogy a divatipar végül kit fogad be a kiváltságosok szűk körébe, azt a politikai, gazdasági és társadalmi viszonyok határozzák meg.
Az 1990-es évek elején, a Szovjetúnió felbomlása után a nyugat felé nyitó kelet-európai országokból származó lányok elárasztották a divatipar fővárosait, Párizst és New Yorkot. Az ezredforduló után, ahogy Kína befolyása nőtt, egyre több ázsiai modell jelent meg a kifutókon. Bethann Hardison aktivista és az egykori modell, Iman szintén azért kampányolt, hogy még több feketét foglalkoztasson a divatipar.
Az LMBTQ közösség jogainak törvényi elismerése révén a nembináris modellek is előtérbe kerültek. A divatmagazinok szerkesztői, a divatházak, az ügynökségek, a fényképészek is felismerték, hogy nem csak a fehérbőrű emberek, hanem származástól és társadalmi hátterüktől függetlenül mindenki vágyik a neves divatmárkák által képviselt státuszszimbólumokra.
A mozgássérült és plus-size modellek áttörése a divatiparban
Alexander McQueen divattervező volt az első, aki mozgássérült modellt vitt a kifutóra Aimee Mullins paralimpikon személyében az 1990-es évek végén. Bár sokak számára motiváló lehetett a személyisége, szerepeltetése mégsem hozott áttörést, mert nem igazán tudott vele azonosulni a célcsoport.
A Barbie is felismerte: a sokszínűségből sosem elég
A Barbie babákat gyártó cég újabb babákkal bővül, ünnepelve a sokszínűséget.
Kapcsolódó cikk
Ashley Graham plus-size modell sem tudta maradéktalanul képviselni a testesebb nőket, mert ugyanolyan különleges, ritka szépség volt, mint XS-es méretű kolléganői. Nem elég tehát a modellkedést megnyitni az addig kirekesztett csoportok képviselői előtt, hanem az egész divatipar elitista hozzáállását kellett sutba vágni.
Ma már mindenki fotós és modell is
A technológia is alapjában befolyásolja, kit tartunk ma modellnek. A múltban komoly eseménynek számított a fényképezkedés. Régen a teljes család ünneplő ruhában vonult a helyi fényképészhez, de elég az igazolványkép, az osztálykép vagy a ballagási tablókép elkészítésére gondolni. Amikor a 20. század elején a Kodak piacra dobta olcsó fényképezőgépét, tömegek számára vált elérhető hobbivá a fotózás.
Az instant Polaroid-képek, majd pedig az okostelefonok kamerái tovább erodálták a fényképezés megbecsültségét. Miután pedig a közösségi médiában ország-világ előtt közzé lehetett tenni kattintásaink eredményeit, a portréfotózás teljes egészében átalakult.
Az Instagram és a többi platform miatt megváltoztak az elvárásaink arra vonatkozóan, hogy kiket nézegetünk a fotókon, illetve ezek az emberek hogyan viszonyulnak a vágyaink tárgyához, a szépségideálhoz, az identitásunkhoz.
Új generáció, új identitás
Egy egész generáció már abban nőtt fel, hogy a saját maguk erejéből sztárok lehetnek a közösségi médiában. Bár még mindig felnéznek a szupermodellekre, már nincs szükségük arra, hogy ők diktálják, milyen divatos termékeket kell feltétlenül megvásárolni, mert az ismerőseik és az influenszerek szelfijei – főleg, amióta könnyen manipulálható mindenféle szűrővel – nagyobb meggyőzőerővel bír.
Gucci család: A House of Gucci lejárat minket, Al Pacino alacsony, kövér és csúnya
A Gucci családnak nem elég jók az A-listás hollywoodi sztárok sem.
Kapcsolódó cikk
Antwaun Sargent író úgy fogalmazott, hogy az identitás forradalma zajlott le. A normál, hétköznapi emberek eszméje pedig megragadt a divatiparban. A modell meghatározása a fotósok új generációjának megjelenésével szintén megváltozott.
Korábban a modelleket, a csiszolatlan gyémántokat, a pórnép között kellett megtalálni. Nem is földi halandóként tekintettünk rájuk, hanem esztétikus tárgyakként kezeltük őket. Ezért is szoktuk „hús-vér nőknek” nevezni azokat, akik úgy gondolják, nem tökéletes a testük.
A fotósok azonban mindig is azokat a modelleket kedvelték, akik többet nyújtottak egy csinos pofinál. Akik viccesek, jó beszélgetőpartnerek vagy érdekes a múltjuk. Manapság a mozgáskorlátozott, LMBTQ vagy színesbőrű modellek háttérsztorija részben vagy teljes egészében láthatóvá vált, mindenki számára egyértelmű. Éppen az kerül a középpontba, amiben eltérnek a régi normáktól.
Modellvilág = kiállás egy ügyért, kiállás a hétköznapiságért
Ma már a modellkedés is politikai kiállás. Néha a régi, merev hagyományok ellen, sokszor meg annak az örömteli kinyilvánítása, hogy senkit sem lenne szabad kirekeszteni az élet egyik szegmenséből sem.
De a divat állandóan változik. Ha ma bele is szeret valakibe, felkap egy típust vagy egy kulturális irányzatot, a következő pillanatban már faképnél is hagyhatja egy új ideálért. Most a figyelem egy része a tökéletes szépségekről a hétköznapi millióféle változatára helyeződött át.
Átlagembereket is láthatunk a fehérneműhirdetésektől a dizájner táskák reklámozásáig. De nem kell mellettük vagy a hivatásos szupermodellek mellett letenni a voksunkat, hiszen éppen az a lényeg, hogy mindenki lehet gyönyörű.
A Met Gála a fiatalokat Billie Eilish-sal és Amanda Gormannal akarja elérni
A szervezők bíznak abban, hogy szeptemberben már megrendezhető a divatvilág és a celebek kedvenc eseménye.
