Várjon Dénes, a világ egyik legfoglalkoztatottabb magyar előadója újra a színpadon; ezúttal az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál keretében lépett fel, Joshua Bell hegedűművésszel. Bellel való találkozásukról, feleségével közös lemezükről, fesztiválokról, és természetesen az örök és hallhatatlan Beethovenről beszélgettünk.
ContextUs: Nagyon összeszokottnak tűntök a színpadon Joshua Bell-el, tulajdonképpen honnan ered ez a barátság?
Mindkettőnknek nagyon jó barátja Steven Isserlis, a fantasztikus angol csellista, akivel az Endiburgh-i Nemzetközi Fesztiválon szombaton fogunk hárman koncertezni (Schumann, Brahms és Mendelssohn kamarazenéi, Queen’s Hall, augusztus 26, 11óra – szerk.). Ők évtizedek óta közeli kapcsolatban vannak, én pedig már tizenkét éve játszom rendszeresen vele. Trióként Steven hozott össze minket, minden második szezonban van négy-öt fellépésünk együtt, ahol időnként mindkettőjükkel előadunk egy-egy szonátát is, a két trió mellett. Josh-sal egy hónapja adtuk az első duó-estünket, a mai volt a második; ez a része friss, sokat játszottunk együtt, csak nem ebben a felállásban.
ContextUs: Estét mondtál, nem szokatlan ez a délelőtti kezdés? A fesztivál alatt, ugye, felborulnak a szabályok; volt már hasonló élményed, jártál már Edinburgh-ban?
Nekünk valahogy az ösztöneinkben van, hogy ha koncert, akkor az esti időszakban kap helyet. De már többször játszottam itt délelőtt 11-kor. Jártam már a fesztiválon, és koncerteztem a Skót Kamarazenekarral is Edinburgh-ban.
ContextUs: Nemrég jelent meg Simon Izabellával, zongoraművész feleségeddel közösen felvett lemezetek. Mit kell tudnunk erről a hanganyagról?
A Hungarotonnak most ismét elkezdtem fölvenni néhány új anyagot; ez az első közös lemezünk, ami fontos állomás mindkettőnknek. Nagyon szeretünk, és sokat is játszunk együtt; van egy közös fesztiválunk is, a kamara.hu a Liszt Ferenc Zeneakadémián, ami minden év novemberében kerül megrendezésre.
Már régóta érlelődött bennünk, hogy nagyon jó lenne egy közös felvétel; erre most nyílott lehetőség, és fantasztikus és rendhagyó programot választottunk. A lemez címe A nagy fúga – a fődarab Beethoven Nagy fúgája, hihetetlenül enigmatikus darab, amely eredetileg egy vonósnégyes, de maga Beethoven készített zongorára egy négykezes átiratot, amit szinte soha nem adnak elő.
Mi nagyon megszerettük, ez volt a kiindulópont, és ehhez kerestünk más műveket, többek között egy Mozart-fúgát, ami szintén nagyon ritkán hangzik el (G-moll fúga, K. 401 (375e) – a szerk.). Ezenkívül Schubert Az élet viharait és Schumann Hat kánonikus etűdjének – amit tulajdonképpen eredetileg pedálzongorára, egy különleges hangszerre írt–Debussy – kétzongorás átiratát játszottuk fel.
ContextUs: Élőben is lehet majd hallani A nagy fúgát? Mik a tervek?
Nagyon sok terv van, most egy sűrű szezon előtt állok. A Nagy fúgát majd a 2018-19-es szezonban játsszuk inkább, a bonni Beethovenfest-en például, de Budapesten is, és rengeteg más helyen. Addig azonban még sok dolog történik; mint már említettem, novemberben újra megrendezésre kerül a saját fesztiválunk, ezt mindig a legnagyobb örömmel várom. Aztán megszámlálhatatlan kamarazenei koncert következik, majd januárban a Budapesti Fesztiválzenekarral lesz egy szép turnénk, tavasszal pedig az Egyesült Államokban, egy szólóesttel utazom városról városra.
CV
Várjon Dénes magyar zongoraművész, egyetemi tanár (Előképző Tagozat, zongora). Gyakran szerepel kamaraművészként.
Alap- és középfokú tanulmányai után 1984 és 1991 között a Zeneakadémián folytatta tanulmányait, ahol tanárai Falvai Sándor, Kurtág György, Rados Ferenc és Devich Sándor voltak. 1985-től rendszeresen részt vesz Schiff András mesterkurzusain Ausztriában, Olaszországban és Angliában. 1991-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. Gyakran koncertezik szólistaként vagy kamarazenészként. Partnerei voltak – többek között – Perényi Miklós, Borisz Pergamenscsikov, Schiff András, Takács-Nagy Gábor, Radovan Vlatkovic, a Carmina Quartet és a Takács Vonósnégyes.
