A feminizmus és emancipáció korát éljük, mégis létezik még egy olyan hely, az arab térség, ahol kizárólag a férfiak dominanciáját ismerik el. Míg a terület infrastruktúrája és gazdasága egyre közelít a nyugati trendekhez, a nők jogait tekintve egyelőre nincs jelentős változás. Hissa Hilal életét kockáztatva hívja fel a figyelmet erre a burka mögül.

Az idén 15. alkalommal megrendezett Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál szlogenje, hogy nézzünk szembe a világ legfrissebb lenyomatával. Több mint 450 filmet neveztek, ezek közül 59 látható volt a budapesti mozikban november 6. és 11. között. Ennek keretében megnéztük A költőnő című dokumentumfilmet, amely az emancipáció korában igen aktuális témát boncolgat.

Jelenet a filmből / Fotó: Fred FM

A német rendező páros, Stefanie Brockhaus és Andy Wolff harmadik dokumentumfilmje A költőnő, melyet az Európai Filmdíjra is jelöltek. Korábbi filmjeik, az On The Other Side Of Life és a Some Things Are Hard To Talk About szintén több nemzetközi filmdíjat besöpörtek.

Ritka, mint az arab feminista aktivista

Brockhaus és Wolff legújabb dokumentumfilmje elgondolkodtat, hogy a feminizmus és emancipáció harca vajon a megfelelő területeken zajlik-e. Míg az USA és Európa rengeteg feminista aktivistát nőt tud felmutatni, akiket felsorolni is lehetetlenség, addig az arab világban mintha nem lenne  képviselője a témának.

Melltartót égetnek, világuralomra törnek, gyűlölik a szexet és a férfiakat – Kerekasztal-beszélgetés a feminizmusról

Az A feministák nem járnak rózsaszínben – és egyéb hazugságok című kötetben 40 sztereotípiáról esik szó, mely a feministákat környékezi meg. Kalapos Éva Veronika, Csapody Kinga, Rácz Zsuzsa, Kemény Zsófi és D. Tóth Kriszta egy rövid beszélgetésen ismertette a könyvet.

A film a Szaúd-Arábiában nagy népszerűségnek örvendő Milliók költője döntősének, Hissa Hilalnak a szemszögéből vizsgálja a kérdést.  Már a műsorba bejutás is hatalmas siker számára, hiszen az ország patriarchális berendezkedésének köszönhetően nők korábban nem vehettek rajta részt. Hissa költészetével hétről hétre egyre keményebb kritikával illeti a területre jellemző férfidominanciát és a politikai berendezkedést, ezzel magára vállalva az ország egyetlen ismert feminista aktivista szerepét.

A témaválasztás, azt gondolom, aktuális, hiszen világszerte egyre többen csatlakoznak a nők egyenjogúságáért folyó mozgalomhoz. 

Az Egyesült Arab Emirátusok városaiban már enyhülnek a nőkre vonatkozó vallási szabályozások, de sajnos Rijádban változatlan a helyzet. Mikor Hilal a döntő előtti körben a fatvákat kritizálja, felkelti a nemzetközi média érdeklődését is (BBC, CNN). A szélsőséges iszlám képviselői nem nézik jó szemmel, hogy Hilal kritikái ilyen mértékű nyilvánosságot élveznek. 

Zsebméretű feminizmus: Ismerjétek meg Blythe Baird slammert!

Blythe Baird a szerzője a című könyvnek, amelyet Az amerikai irodalmi díjat a Give Me A God I Can Relate To Pushcart-díjra jelöltek. Pushcart Press ítéli oda a legjobb “költeménynek, rövid elbeszélésnek, esszének vagy irodalmi bárminek.” A beajánlott pályamunkák közül a kiválasztott művekből antológia jelenik meg minden évben, egészen 1976 óta.

Rengeteg halálos fenyegetést kap, de ennek ellenére részt vesz a végső fordulón. Hissa elmondása szerint itt az ideje, hogy nőként felszólaljon az elnyomás ellen. „Ha megölnek, az emberiség mártírja leszek!” – mondja.

De hát az csak egy sivatag!

A film gyors áttekintést ad az ország múltjáról, korabeli fotókkal és felvételekkel illusztrálva azt. Nem kell sokat visszautaznunk az időben, hiszen Szaúd-Arábia az olajforrások felfedezését követően, csak az elmúlt évtizedekben indult gyors fejlődésnek.

Jelenet a filmből / Fotó: A The Poetess IMDB-oldala

A terület hihetetlen gyorsasággal vette fel a ma látható formáját. Kevés képi illusztrációval ugyan, de Hissa gyermekkorába is bepillanthatunk. A kultúra gyökerét és a vallási szabályokat a 20. századi eseményekre vezetik vissza, azonban az iszlám vallás és szabályai ennél sokkal ősibbek. Némi hiányérzetet keltett bennem, hogy az ország elmúlt évtizedeit megmutatják, ugyanakkor nem kapunk elég betekintést a szaúdi nők mindennapjaiba. A napi tevékenységükről csak néhány ruhavásárlás és autóban utazás árulkodik.

Nem kapunk választ arra, hogy ezen kívül mivel töltik a napjaikat, hiszen munkát nem vállalhatnak.

A pár perces, vásárokon készült kézi kamerás felvételek rossz minőségűek, habár az ottani szigorú szabályozásokhoz képest az is siker, hogy egyáltalán tudtak felvételt készíteni.

A Miu Miu kisfilmje egy igazi Szaúd-Arábiai esküvőre invitál

Egy szaúdi esküvőn járunk az 1980-as években. A teremben az ifjú pár érkezésére váró nők leveszik hagyományos burkáikat és kiengedik a hajukat, távol a férfi tekintetektől. A szaúdi esküvőkön szigorú szegregációs szabályok érvényesülnek, és ezt férfiak jelenlétében nem tehetnék meg. A fekete burka alól pedig csinos, divatos darabok bújnak elő: Miu Miu ruhák, blúzok és szoknyák.

Az emancipáció Szaúd-Arábiában még várat magára

A költőnő még az előtt készült, hogy Mohamed bin Szalman lett hivatalosan is a világ egyik leggazdagabb országának, Szaúd-Arábiának trónörököse. A fiatalember köztudottan igen agresszív kül- és belpolitikát folytat. Hissa szerint a politikai hatalom fenntartásának fontos eleme a nők elnyomása. Ha ez valóban így van, mostanában nem várhatunk javulást etekintetben.