Az állampolgárok bizony megjegyzik, ha az éppen regnáló kormány hazudik nekik. Egy frissen végzett tanulmány az állítólagos álhírek kabineti cáfolatát, és azok későbbi beigazolódásának következményeit vizsgálta.
Koronavírust kiáltóból hősi halott
A Kínában végzett tanulmány többek között azt is vizsgálta, hogy a különböző mértékű bizalomvesztés bármelyike tovább tartott-e három hétnél. Az eredmények alapján azon kormányok, amelyek a negatív információkat azonnali hatállyal álhírnek minősítik, az embereknek talán meggyőzik egy kisebb hányadát, hosszú távon azonban a tagadás taktikájának a hitelesség és a közmegelégedés mértéke látja kárát.
2019 végén, Dr. Li Wenliang, a Wuhani Központ Kórház szemészorvosa körüzenetet küldött kollégáinak. Üzenetében egy SARS-típusú járvány kirobbanásának veszélyére hívta fel kollégái figyelmét. Nem sokkal később a körüzenetek az interneten is terjedni kezdtek. Li-t rémhírterjesztés vádjával elfogták, és aláírattak vele egy rendőrségi nyilatkozatot, miszerint a vírussal kapcsolatos kijelentései “nem tényeken alapultak, és törvénsértőnek minősülnek”.
A szemész vészharangjának valóságossága azonban hamar tagadhatatlanná vált. A Covid-19 2020 februárjára már 600 áldozatot követelt Kínában. Az áldozatok között volt Dr. Li Wenliang is, akit a Kínai Kommunista Párt később mártírnak kiáltott ki.
Vajon mekkora bizalomvesztéssel járt a kormányzat hozzáállásának pálfordulása a koronavírussal kapcsolatos híresztelések megítélése kapcsán? Ezt vizsgálja az Amikor az álhírek beigazolódnak: A tekintélyelvű kormányzatok téves cáfolatainak következményei címre keresztelt kutatás.
Azon hírek tagadása, amelyek nem vetnek jó fényt az adott politikai vezetésre, nem csak az autoriter berendezkedésű államok sajátos módszere. Demokratikusnak mondott kormányok is rendszeresen belenavigálják magukat a cáfolatok útvesztőibe.
A személyi megfigyelés új korszaka jöhet el Kínában
Annak érdekében, hogy az emberek betartsák a karanténra vonatkozó utasításokat, a kínai hatóságok megfigyelőrendszert telepítenek a lakosok ajtajára, és elképzelhető, hogy az otthonuk belsejébe is, írja a . Az elmúlt két hónapban különböző kínai tartományokban megkezdték a kamerák telepítését. Ezzel hatékonyan kibővítik az ország már jelenleg is hatalmas megfigyelő rendszerét, kiterjesztve az emberek magán szférájának 24 órás megfigyelésére is.
Az önkényuralmú rendszerekben mégis sokkal aggasztóbb az efféle elnémító politika, hiszen ezen államok polgárainak általában sokkal kevesebb lehetősége akad a tények ellenőrzésére. Arról nem is beszélve, hogy az erőszakos rezsimek egyik előszeretettel alkalmazott módszere a rendszerellenes egyének elhallgattatása.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Azon állítások és magyarázatok, amelyeket a hatóságok kifogásolatónak tartanak álhírként való felcimkézése már régóta az erőfitogtatás népszerű formája. Mivel a kormánytagadások hamisságának felfedése gyengítheti a kormány hatalmát, fontos megvizsgálni ezek következményeit, különösen autoriter környezetben.[/perfectpullquote]
– írják a kutatás készítői.
Háromféle tesztpopuláció és az álhírek
A tanulmányt végzők a kutatásban résztvevők három csoportját vizsgálták. Mindhárom csoporttal más-más információt osztottak meg az új gépjármű regisztrációs adóval kapcsolatban. Minden résztvevőtől általános demográfiai adatokat kértek, és rákérdeztek politikai nézeteikre is.
Az első csoportot “pletyka csoportnak” keresztelték, ők egy meg nem erősített hírrel találták szembe magukat, amely a kormány regisztrációs adóra vonatkozó szabályozásairól szól. A második csoport, a “tagadók”, a kormányzat közleményét olvashatták, amelyben az első csoport által olvasott híresztelést tagadják. Az önkéntes résztvevők harmadik szegmense lett a “megerősítés” csoport, ők egy olyan esemény szimulációjával szembesültek, amely során bebizonyosodott, hogy a kormányzat által eleinte cáfolt híresztelés mégis igaznak bizonyult.
Minden tesztpopuláció jelentést készített arról, milyen mértékben hittek az eredeti hírsztelésben, majd a kormányzat által képviselt reakcióban. A “tagadók” és a “megerősítés” csoport arra is választ kellett adjon, hogy mennyire voltak megelégedve a politikusok gépjármű-adót érintő döntésével.
Az eredmények alapján az a csoport, amelyik már a politikai vezetés cáfolatát is olvashatta, sokkal szkeptikusabban állt a híreszteléshez, mint a csupán a meg nem erősített tényeken alapuló híresztelést olvasók.
Mindeközben a híresztelés beigazolódásával szembesülők felröppenő pletykába vetett hite megugrott és a cáfolatokba fektetett bizalma megingott. A “megerősítés” csoport így, a másik két csoporthoz képest csekély mértékben elégedetlenebbnek bizonyult a kormányzati hozzáállást illetően.
Tartós bizalomvesztés vagy pillanatnyi kiábrándulás?
Korábbi kutatások már bizonyították, hogy az agresszív meggyőzésen alapuló kommunikáció hatásai – például egy választási kampány során egy jelölt bemocskolására építő reklám – pár nap után elhalványulnak. A jelen kutatást végzők biztosra akartak menni, ezért három héttel az eredeti kísérlet után újra összehívták a “megerősítés” tetszpopulációt alkotó önkénteseket, és egy csapatnyi teljesen új résztvevőt. Ezúttal azonban csak két csoportot alkotva – és mindkét csapatnak bedobták a meg nem erősített hír és annak kormányzati cáfolata bombákat.
A két tesztpopuláció közti különbség mindössze az volt hogy az egyik csapat már tapasztalhatta a kormányzat egy korábbi hírrel kapcsolatos félremagyarázását, míg a másik csoport képviselői – tesztkörnyezetben – még nem találkoztak hasonló élménnyel.
Nem meglepő tehát, hogy a “megerősítés” populáció képviselői már a kezdetekben fenntartásokkal kezelték a politikai cáfolatot, és sokkal elégedetlenebbnek vallották magukat a kormánnyal szemben.
A fake news anatómiája – Vélemény / ContextUs.hu
Jelenleg azonban többen a demokráciára és a szólásszabadságra leselkedő egyik legnagyobb veszélyforrást látják benne. Most megpróbálunk utánajárni, mi is ennek az oka és vajon lehetséges-e hatékonyan fellépni a jelenséggel szemben. Az álhírek különböző dezinformációs vagy propagandacélú felhasználása végigkíséri az emberiség történelmét, elég csak Buda csellel való elfoglalására gondolni.
A kormányzati kommunikáció tehát hosszú távon nem azzal járhat jól, ha a számára kellemetlen híreket álhíreknek cimkézi. Súlyos bizalomvesztést és a szavazóbázis megingását eredményezheti, ha később mégis beigazolódnak a cáfolt állítások.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Bár az autoriter berendezkedésű államok kifogástalan táptalajául szolgálhatnak az álhírek és pletykák terjedésének, kevésbé jellemző, hogy azok beigazolódhatnak, még kevésbé gyakori, hogy fény derül a kormányzat hamis tagadásaira a független média és a tényellenőrző szervezetek hiánya miatt[/perfectpullquote]
– áll a kutatás összegzésében.
