Most először kapott önálló kiállítást nem modernkori női festőművész a londoni National Gallery-ben. Az Artemisia című tárlat nem csak a 17. századi festőnő, Artemisia Gentileschi művészete előtt hajt fejet, hanem a mai ember számára rendkívül inspiráló, korát megelőző életútjába is bepillantást enged.
Artemisia Gentileschi többszörösen helyt állt és érvényesült a férfiak világában
„Meg akarom mutatni, mire képes egy nő” – ez a mondat vezérelte élete során Artemisia Gentileschit (1593, Róma-1654, Nápoly), amit a National Gallery kiállítása is jelmondatává választott.
Artemisia Gentileschi a Rubens neve által fémjelzett barokk festészet elismert és sikeres művészévé vált már életében. Ő volt az első nő, akit a hatalmas presztízsű Firenzei Képzőművészeti Akadémia tagjai közé fogadott Michelangelo Buonarroti, Giorgio Vasari, Tiziano, Tintoretto és más világhírű itáliai mesterek mellett. Firenzében töltött évei alatt Galileo Galileivel szoros barátságot ápolt. Festő édesapjával közösen dolgoztak egy mennyezeti dekoráción I. Károly londoni udvarában, Mária Henrietta királyné greenwichi palotájában.
Agnes Varda, a feminista filmrendező, aki megelőzte korát
Varda 1928-ban, Brüsszelben született, francia anya és görög apa gyermekeként. Már fiatalon a lázadók közé tartozott. Eredetileg Arlettnek keresztelték, de ő megváltoztatta a nevét Agnesre. Majd 18 évesen megszökött, hogy nyári munkát vállaljon egy halászhajón. 1955-ben mutatta be első filmjét ( Párbeszéd), de művészi és eredeti megoldásai miatt, még évekig nem figyeltek fel rá a főleg férfiak uralta iparágban.
Orazio Gentileschi Caravaggio műhelyében tanult, szívesen tanítgatta lányát a festészet alapjaira. A gondok akkor kezdődtek, miután egy Agostino Tassi nevű festőt bízták meg a rendkívül tehetséges lány oktatásával: a férfi visszaélt hatalmával és megerőszakolta. Az apa beperelte az erőszaktevőt, aki viszont prostitúcióval vádolta meg Gentileschit. Ez azt jelentette, hogy a húsz év körüli nőnek egy 17. századi #MeToo-perben több hónapon át megalázó testi-lelki kínok között kellett ártatlanságát bizonyítania a férfiakból álló bíróság előtt.
Artemisia in London | Artemisia | National Gallery
At the royal invitation of King Charles I, Artemisia made the long and difficult journey from Italy to London. Join Ellice Stevens, the actor who plays Artem…
Az eljárás után el kellett hagynia szülővárosát és kényszerből férjhez ment. Így került Firenzébe, ahol tehetsége révén a Mediciek egyik udvari festője lett. A művészeket pártoló firenzei hercegi család alkalmazottjaként férje helyett ő tartotta el a gyerekekkel bővült családot. Majd visszatért Rómába, dolgozott Velencében és Nápolyban is, egy időre pedig Londonba utazott, hogy csatlakozzon édesapja projektjéhez a királyi udvarban. Időközben szeretőjétől is született egy lánya. A pár 2011-ben előkerült intim levelezése most először a londoni tárlaton tekinthető meg Olaszországon kívül, írja a The Art Newspaper.
Barokk feminizmus: Cézár szelleme és a női érzékenység
A kiállításon szerepelnek leghíresebb munkái, többek közt Mária Magdolna eksztázisa (1620-25), amelyet csak 2014-ben fedeztek fel. Ezen és a Judit lefejezi Holofernészt című festmény mindkét változatán (1612-13 és 1613-14) felfedezhető az a női érzékenység, amivel beleképzelte magát megfestett alakjai helyébe. A firenzei Uffizi Galériából érkező alkotásokon szakértők szerint erőszaktevője iránt érzett dühét festette meg.
A nő, aki belezakkant Rodin iránti szerelmébe – Camille Claudel portréja
Szeretném hinni, hogy ma egy nő könnyebben boldogul az életben és eléri céljait, főleg, ha a tehetsége is megvan hozzá. Könnyebben, mint, mondjuk, száz-százötven évvel ezelőtt. Noha még ma is van mit helyre tenni a férfi-női esélyegyenlőség tekintetében, bizonyára jobb a helyzet, mint Camille Claudel (1864-1943) idején volt.
„A nőket ábrázoló képeiből olyan együttérző érzékenység árad, amilyet a férfiak nem képesek megjeleníteni” – jelentette ki a kiállítás kurátora, Letizia Treves. Nem véletlenül mondta tehát Gentileschi magáról, hogy női lelkében Cézár szelleme lakik.
Az október 3-tól 2021. január 24-ig előzetes online regisztráció után megtekinthető kiállítás egyik támogatója, a Google Arts & Culture is egy gazdag anyagot állított össze Gentileschi művészetéről, miután szintén ezen a platformon FKA twig mesélt a festőnő egyik képéről.
How well do you know Artemisia Gentileschi’s paintings? Could you name this 17th-century masterpiece printed on this cushion? Designed especially for the National Gallery, our square cushion features a detail from Artemisia’s ‘Self Portrait as Saint Catherine of Alexandria’ and can be machine washed. It is part of our latest gift range dedicated to our ‘Artemisia’ exhibition, opening in less than a month at the Gallery. Just click on the image to order your own. Every purchase supports the National Gallery. #nationalgalleryshop #nationalgallery #museumshop #art #cushion #artist #exhibition #artemisiagentileschi
No Description
Gentileschi megihlette Mary Ann Evans-t is, azaz a Middlemarch szerzőjét, aki Romola című regényében örökítette meg a festőnő eseménydús életének epizódjait. A filozófusnőkhöz hasonlóan évszázadokra elfeledett festőművészt aztán a 20. század feministái fedezik fel újra. Névre szóló, terített helyet kapott az első ikonikus feminista műalkotás, Judy Chicago The Dinner Party című installációjában is, amely a világtörténelem 39 legkiválóbb nőalakja közé emeli.
